Alkoholos mámoromból pillanatok alatt kijózanított egy komment. Mint az ismeretes, a Zalán dolgozat készítői és tanáruk rátalált Styxx barátunk tanulmányparódiájára. Eleinte nem nagyon érdekelt a tanárúr magyarázata a poszt cenzúrázását illetően, mivel a történet nem címlapon játszódott, és a csodák is mindössze három napig tartanak. Majd jöttek a tanítványok szépen kérő hozzászólásai, és gondoltam, adjunk még egy adagot a viccnek: erotikus fotókra cseréltem a dolgozatírók fényképeit.
Azt hiszem ezek a kommentek beleférnek az "oké, kössz" vagy a "jófej" kategóriákba:
SÜTKE:Nekem nagyon tetszik, jót röhögtem, ahogy nyilván azok a barátaim is, akiknek elküldtem a bejegyzést. :D És irtóra örülök, hogy megtudtam ki is valójában vagyok, aki vagyok :D
És bár ez most (22 évesen) kva nagy poén, de mi hatan tanárszakosok vagyunk, úgyhogy elképzelhető, hogy egyszer szeretnénk gyerekekkel foglalkozni, és bár iwiwről tudjuk törölni ezeket a képeket, innen nem.
Úgyhogy ha már felelősségről beszélünk akkor azt is meg kell említeni, hogy ezzel tönkretehetitek a "karrierünket" (amennyiben ezt a pályát lehet annak nevezni :D).
SURÁCSKA:Én is szeretnék bocsánatot kérni, ha megsértettünk téged/titeket. Természetesen nem ez volt a célunk. Dolgozatunkban csupán benyomásokat igyekeztünk megfogalmazni, ezek persze lehetnek tévesek, de semmiképpen nem akartunk személyeskedni, illetve írásunkkal bárkit is megsérteni.
VIKUSZ:Sajnálom, hogy ez lett egy ártatlannak induló dolgozatból. Köszi, hogy végül korrigáltátok a dolgokat!
Viszont miután megtörtént a képváltoztatás, az orrom alá dörgölni egy ilyen kommentet:
MARY25:Örömmel fogadom, hogy kicserélődtek a képek mivel szerepelt közöttük egy hivatásos katona is, akinek semmi köze nem volt az egészhez. ehhez csak annyit, hogy a legközelebbi ilyen hirtelen felinduláskor jobban tájékozódj kikről teszel ki képet nehogy megkeressen a KBH. Remélem mindenki tanult ebből a kis csörtéből és bízom benne, hogy egy pohár ital mellett megbeszélitek majd az egészet személyesen is! Üdv nektek!
Nem tudom Ti miképp vélekedtek erről, de számomra ez a szöveg így hangzik:
"hirtelen felinduláskor jobban tájékozódj kikről teszel ki képet nehogy megkeressen a KBH"= érezd magad megfenyegetve, és ha még egyszer előfordul, hogy a blogodon képet jelentetsz meg másokról, akkor ne csodálkozz ha anyádat másnap reggel vérbe fagyva találod, vagy magadat agyonverve egy útszéli árokban
"Remélem mindenki tanult ebből a kis csörtéből"= hozzám, az okos és mások szemében Istennek tartott tanárjelölthöz képest, te egy szedett-vedett, ostoba kis liba vagy, akinek én fogom elmagyarázni, mi is az a spanyol viasz
"egy pohár ital mellett megbeszélitek majd az egészet személyesen is"=a tanulatlan, iszákos bandátok majd a kocsmaasztal mellett kisírhatja magát, milyen szentségtörő bűnt követett el ellenem, a galamblelkű és sosem esendő szűz ellen
Nos, kedves Mary25! Mihelyst elegendő időm lesz, szépen visszakeresem, melyik pajtás is vagy te a tanulmányírók táborából, és Styxx szövege mellé egy kevésbé modoros ajánlást írok rólad, természetesen a saját fotóddal ellátva, hogy láthassák a leendő tanítványaid, milyen bunkó paraszt tanárnéni pottyant közéjük!
Egyik este, lefekvés után mondja a férjem:
Sokat és sokféle módon játszottam a férfiakkal. Élveztem. Nagyon. Mindig próbáltam keresni rajtuk a kiskaput. Szinte betegségemmé vált az örökös kételkedés. Persze nem a durva kételkedés, hanem amolyan vicces, csipkelődös csiki-csuki verzió. Valójában nem hittem el, hogy bárki közel kerülhet a szívemhez, vagy én férkőzök egyszer valakinek a szívéhez. Sokszor kerestem válaszokat a miértekre, és egyfolytában kutakodtam a pasik lelki tranzakciói után. Elégedetlen voltam velük. Sosem tűntek elég jónak ahhoz, hogy pontot tehessek a végükre. Azt is mondhatnám: megoldásképtelenné nyílvánítottam őket. Végül egy napon úgy ébredtem: minden más lesz. Nem foglalkozom a férfiélet rejtelmeivel. Nem húzom csőbe őket. Nem teszek fel "hátulró mellbe" kérdéseket. Nem futok a miértek után. Nem fogom őket értelmezni. És elkezdtem ÉLNI. Csak én voltam. Én. Végre azért tettem dolgokat, hogy NEKEM jó legyen, hogy ÉN érezzem magamat kirobbanó formában, hogy egyszer s mindenkorra MAGAMRA találjak...
Ismerem a férfiak genetikailag örökölt farokvezérlő funkcióját. Magyarul:"friss hús-szindróma". Nemrég felvetettem a férjemnek annak a lehetőségét, hogy ha alkalma adódna rá, nyugodtan félrekefélhet. Kiköpte teáját, amikor meghallotta...
A meglehetősen erotikus tartalmú kép az első fotótól eltérően egy férfivel, hagyományos alárendelt pozitúrában ábrázolja. Bizonyára a heteroszexuális beállítottságának a dominanciájára utal a hivatkozott fotó adatlapon szerepeltetése.
Az enyhén erotikus töltetű, a klasszikus portré beállítás szabályainak megfelelő, fekete-fehér kép puritán címe, egyszerűen: „Kép”
„Nagypapa kockás ingjeiben” címet adta a fentebb csatolt fotográfiának. Egy rövid hajú, magabiztosnak tűnő, fiatal férfivel mosolyognak egymásra. Mindketten sötét napszemüveget viselnek. A „lélek tükre”, vagyis a köznyelvben megszokott megfogalmazást használva, a tekintetük a külső szemlélő előtt rejtett. Nyilvánvaló a titkos testi kapcsolat iránti vágy. Vajon beteljesült-e? Kajcsi a befogadóra bízta a végkifejlet megtippelését.
Ennek a fotográfiának a „Vőfélyné” képaláírást adta. Különös tekintettel arra, hogy ez a kép az adatlapjának a nyitóképe, arra utal, hogy a hagyományos férfi szerepek betöltésére is képes és hajlandó.
„Dunántúli paraszt” címet adta az őt ábrázoló fényképnek a Hendrix, avagy Weisz becenévre hallgató tanulmány társzerző. A népies, betyáros, karikásostor-csattogtató motívum beemelése talán még a Woody Allan-es, entellektüell sharmmal operáló „Szakdogás”
Bár én cigizni nem cigiztem, de a csajok szerették, ha velük lógok, mert különös érzékem volt ahhoz, hogy információt szedjek ki a ministráns fiúkból...
Egyszer kérdezte az egyik bárányka, miért nem állok be én is a sorba, miért csak faggatózom, szórakozom velük, és soha semmi akció. Vállat vontam, aztán fantáziám kibontakoztatása után így szóltam hozzá:" Tudod, kinek a ministránsok, kinek a pap..."
Biztos ismered az érzést. Bizsergés mindenhol, nincs külvilág, lelked kitárod (oké, a lábad is), lazaság, és finom szavak, ha valami jó, ha valami kell. Csak te, ő és a szex...
Persze hagytam, hogy könnyen előkerüljek...és a Kedves fejecskéje is egyre lejjebb kúszott a testemen...miközben rengeteg puszit kaptam az ajkai útjába kerülő akadályokra...végül a nyelve elérte a végállomást, de a lelkére kötöttem, hogy bármi is történjen, ő ne szálljon ki a vagonból...
Visszavezető útján helyet cseréltünk, és én csúszkáltam az ő testén. Fülbe sikolyok, nyálas puszik, mellbimbó-piszkálás, orrmasszázs a hasán. Aztán harangjáték a lábai között. (A szopásnak külön technikája van, de erről részletesen egy másik posztban írok.)
...és ha már ő volt vízszintesen, gondoltam, kipróbálom, meg tudom-e ülni úgy a lovat, mint a műtét előtt...na és persze, hogy a lovam nem veszített-e a korábbi pompás kondíciójából...szerencsére egyikünk sem esett vissza az elmúlt hetek alatt...
Majd a férjem kérte, forduljak meg rajta, és ebben a formációban folytassuk a terepgyakorlatot. Ezt a pózt azért szeretem, mert a Drága látja, milyen frappánsan tudom mozgatni a popsimat. Még a hajamat is kedvemre dobálhatom, mivel nem zavarom vele az uram arcát...és különösen imádom markolászni a jobb térdkalácsát...ő pedig nagyokat paskol a fenekemre...
Következett a közös nyalakodás, ismert nevén hatvankilenc. Soha nem tudom magamat türtőztetni, és múszáj abbanhagynom néhány pillanatra a Drága ápolgatását, ha az ő nyelvecskéje érzékeny pontra tapint nálam...
Áttértünk a hagyományos, sokak által kedvelt és használt felállásra. Nálam ez a legyőzött amazon póz. Ilyenkor kamatostul adom vissza férjemnek a rajtam levezetett csapkodásait, és párszor oldalba suhintom a lábammal vagy lapockájára mérek édes ütéseket. Nem bánja. Ha megelégeli, leszorítja a karjaimat...
Megint cserebere. Na, ez az a testhelyzet, amikor képes vagyok másodpercek alatt átvedleni kisgömböcből kiskiflibe vagy fordítva. Az uram mindig igazít rajtam. Lazán teszi ezt az én 160 centis manóalkatommal (és 52 kilómmal), pakolja a lábaimat, kezeimet, én pedig kedvemre élvezkedek...
Hajfestésügyileg nem járok fodrászhoz, idehaza szoktam intézni. No, azért némi segítséget igénylek, különösen a hátsó részek tekintetében. Régebben anyuka, barátnő vállalta a segítő szerepét, most elméletileg a férjem...
Persze a férjemnek nagyon megtetszett, amikor először látott így. Két copffal. Mondta is, hogy be kellene szereznem egy kockás, rakott miniszoknyát, hozzá térdzoknit, hogy teljes legyen a kép...
Persze a bugyi még valahogy lemászott rólam, és ebben a férjem keze is benne volt...
Zizi barátunk - a horgászás koronázatlan királya és a konyhaművészet fenegyereke - megajándékozott a Kreatív Blogger Díjjal. Köszönöm Zizi! Persze vannak szabályok, amiket be kell(ene) tartanom, de előre jelzem: én nem az az ember vagyok, aki követi az előírásokat...
Zsó, aki szereti, ha ledéren belibben egy műhelybe, és cukros almáját Marcipánja szájához nyomja. Gerjed a munkaruhás pasikra, és járt bordélyházban is. Barátosnéjával a Pajzán Meséket olvassa, és vibrátoros képeket küldenek neki az ismerősei. No és persze engem tekint ösztönző Anyjának ;-), aki elindította őt a blogírás hamiskás ösvényén. A 
-
A srác a sörébe kortyolt. Imádta a lány szókimondó vagányságát. Pedig egy lassan, de biztosan lejáró szavatosságú harmincas a csaj, aki már nagyon megállapodna, csak hát nem úgy alakul minden, ahogy azt a Móricka elképzeli. Mindenesetre sokat tanult a lánytól. Például ennek a lábmasszázsos, suttyófőnökös sztorinak is a legfőbb a tanulsága, egy férfi igenis arról ismerszik meg, ha akar valamit egy nőtől, akkor bevállalja azt, hogy esetleg majmot csinál magából és nem kétértelműen, biztonsági barikádok mögül ripacskodik. Persze a tanulságos példabeszéd olykor fáj. Kénytelen volt felülvizsgálni saját múltját, játszott már ő is ilyen biztonsági macsóst. Mentségére szóljon, hogy mindezt nem főnökként tette és pláne nem égette kétértelmű, surmó módon másnap az udvariasan kosarat adó beosztottját kolléga házaspár előtt. Más lapra tartozik, hogy klasszikus értelemben vett női beosztottja még nem is igen volt.
- Beszari perverz! – nevetett fel a lány. Pedig a srác megfogta a talpát, a másik kezével meg az ölébe robbant, szája a lány ajkaira tapadt és mindez felfoghatatlanul gyorsan történt. Hirtelen halál. És tényleg. A detonáció olvasztotta őket eggyé. Fordított Hirosima és Nagaszaki sztori. Na meg nem néhány nap telt el a két robbantás között, hanem sok-sok év. És a korábbi Aranykéz utcaitól ez a mostani Dohány utcai nagyságrendekkel pusztítóbbra sikeredett. A tettesek azóta se kerültek elő, de a vadabbnál vadabb összeesküvés-elméleteket azóta is ontják a tévék meg az újságok, a blogokról nem is beszélve. Mivel a zsinagóga előtti kávézók teraszait gyalulta le a furgonba rejtett pokolgép, az al-khaidás és a moszados teóriák a listavezetők, de felmerült a kilencvenes évek olajszőkítésének késői utózöngéje is, mivelhogy az egyik kiskocsmának, pont annak a hangulatosan kopott borozónak, az ezerkilencszázhetvennégyből ottfelejtett cégtáblásnak volt a törzsvendége egy egykori olajügyes nyomozó. Budapest a büdös életben nem volt ilyen hosszú ideig breaking news a világmédiában. És a CNN-től az Al Jazeeráig kivétel nélkül ugyanazzal a képkockával indítottak. A vér és béltengerből az egyedül felismerhető két emberi testrész maradvánnyal, a női lábfejet szorító, könyökben csonkolt férfikarral. Természetesen az emlékmű megformálásához is ez a motívum ihlette a pályázatnyertes szobrászt. A zsinagóga előtti óriási, női lábfejet a levegőbe emelő férfikéz torzót ábrázoló márványszobor nagyobb turista látványossággá vált, mint a genfi háromlábú szék. Az idei Budapest Maraton startja is itt lesz. Állítólag Oscar Pistorius, a veterán dél-afrikai láb nélküli futó is rajthoz áll. 
Kotrógép...ohh...annyira erotikusan ejtette ki ezt a szót, múszáj volt az ölébe másznom, és kéjesen a fülébe suttognom:"Mondd még egyszer kérlek..."
Első körben ruhátlan alsótesttel somfordált a fürdőszobába, és kezét csipőre téve állt a kád mellé. Konkrétan arra a helyre, ahol a fejem volt. Imádom, amikor ilyen csalafintaságokat űz velem. Kérdeztem is tőle, hogy akkor most fogat moshatok...
Hűűű...nyelvemen csordogált a söröcske, a férjem nyelve pedig rajtam izzasztotta ki magából a nedvet. No, sikerült egy húzásra kiürítenem a poharamat, aztán ezt a tevékenységet a Kedvesen alkalmaztam tovább, több húzással...
Ő itt Zalán, a magát rendezetlen életvitelűnek tartott építészmérnök, aki házak helyett farkat állít, és nem tervez, hanem perverz. Ő a férfiasság örök szimbóluma, a japán haiku magyarra áttett verziójának kiváló művelője, akit többnyire italfogyasztásra alkalmas helyek közelében lehet megtalálni, de legalábbis a vécén, és ott sem egymagában, mert mindig akad valaki (általában nő), aki tartja emberünk "haját hányás közben"...
Történt egy szép napon, hogy összeakadt egy műkedvelővel, nevén nevezve PiCSasszóval, aki elismerően zengett Zalán pompás kézügyességéről, és könyörögve kérte, hogy saját kezébe vehesse a híres ecsetet, ami annyi de annyi remekművet hagyott az utókor számára. Szerencsétlen Mester megengedte neki, és ez lett az ő veszte. Ugyanis az ecset önálló életre kelt...
Hosszú hallgatás következett. Sírtak-ríttak a rajongók, vajon túléli-e a Mester ezt a megrázkódtatást. Túlélte. Azonban másik testben reinkarnálódott. Úgy tetszik: ifjú, szeplőtelen énje tért vissza közéjük, aki nem hogy a festményeket, de az ecsetet sem ismerte beható módon. Lett is nagy ribillió, és mindenki álcára gyanakodott, hiszen Zalán helyett Zalánka matatott a nedves temperák között...
És íme! Ő az új Zalán (Zalánka), aki szemlátomást hiába próbálkozik a "fresh"kóval, amikor egy szimpla ceruzarajz is a nehezére is. Ráadásul az ecsete is csontra száradt, pedig mondogatták neki, hogy ha sokáig nem használja, tegye már vízbe ázni, különben bőséges nyállal sem lehet visszahozni a régi formáját...
Szeretem a puncimat. Néha csodálom a tükörben, amikor vetkőzöm, és arra gondolok, milyen édesen nézhetett ki bébikorában is. Van úgy, hogy fekszem az ágy szélén szétvetett lábakkal, és bámulom a tükörben azt a rést, amit a férjem is bámulni szokott...
Egy haverjuk aprócska balatoni présházánál tartották a banzájt. Kerti grill, tábortűz, hangfalak, erősítő, borospince. Szóval jól éreztük magunkat. Alvást nem terveztünk, ám a bulit szervező srácok pár sátrat felállítottak a kertben. Kb. húszan lehettünk, és volt négy sátor, amiből egyet-egyet foglalózott a két barátnőm: természetesen maguknak és a fickójuknak. A harmadik sátort a "jajj de szép és okos vagyok" leánykák stoppolták, a negyedikbe pedig valaki belehányt...
Jött oda hozzánk, és teljes nyugalommal közölte, hogy a szomszéd présházát nyitva találta, benne két ággyal. Ő ott fog majd aludni. Hajnaltájt már mindenki játszotta a vakegeret, barátnőim is sátraikba vonultak, én pedig egyéb tettlegesség hiányában az elszórt sörös dobozokat szedegettem. Észrevettem, hogy a Magányos farkas indul a szomszédba. "Na kislány, ha ügyes vagy, akkor ágyban alszol..."-morfondíroztam magamban. 
Persze sikerült rózsaszín habos filmet néznünk, és én közben rákívántam (ejj, most nem a szexre) egy pizzára. A Kedves pedig unta a langyos romantikázást, így a másik szobába vonult, magamra hagyva a csöpögéssel...
Tavaly nyáron találkoztunk vele egy kerti partin. Hogyan is jellemezhetném: tizennyolc éves, hosszú, hullámos, fekete hajú, őzike szemű, alacsony termetű és tornatanár szeretne lenni...
És elmúlt ez a kb. egy év szenvedés, majd jöttek az intenzív bulizások. Leheletkönnyed liezonok, meg ilyesmi. Volt pár mókás esetem. Pl. egyik Tisza parti város diszkójában felcsípett lánykával alaposan a gin-tonikos poharak fenekére néztünk. Kitámolyogtunk „sétálni” majd a rakparton nyaltuk-.faltuk egymást. Elég gyorsan a tárgyra tértem 
Aztán az egyetem vége előtt egy évet halasztottam és ’98-ban egy évet Londonban töltöttem. 
Na, nyomban hozta is elektromos borotváját és kérte, hogy nőgyógyász-tartásban helyezkedjek el az ágyon. Még törülközőt is kaptam a fenekem alá. Így történt, hogy gyakorlatilag minden nemi területen, ami eddig számomra láthatatlan volt (persze érintetlen nem) egy csapásra (jobban mondva húzásra) csupasz lettem...
Szokásos szombat esti buliban voltunk, és italomra várakoztam a bárpultnál. Mellém vergődött egy józannak látszó srác, akit egyébként látásból ismertem. Kérdezi tőlem:"Vállalsz még tanítást?" Mivel addig telefonon, emailben vagy odahaza személyesen kerestek ezügyben, nem hittem, hogy komolyan gondolja. Sőt: biztos voltam benne, csupán egyéjszakás kalandnak néz, és ez a csalija. Hangulatom amúgy is csúcsokat döntögetett, ezért örömmel vállalkoztam egy kis szópárbajra. Válaszoltam is:"Kizárólag védekezéssel." Nagyot nézett rám, mosolygott, és folytatta:
Legutóbb pár hónapos koromban tudtam ilyen könnyedén csavargatni magamat. Ennek nagy előnye volt, hogy a lábujjamat lazán számba vettem. Már akkor is vágytam a hosszú, kemény dolgokra...persze anno a mutatványt többnyire anyukám élvezte...
Mi is lehetne a célra legkiválóbb, mint a Kedves sálja, és az én dekorkendőm. Ugyanis két kezem van...
Néztem a 
Nem állt szándékomban, hogy az ágyban szolíd feleség leszek. Nem csupán a férjem miatt, hanem magam miatt is. 