Pár éve szoktam rá arra, hogy hetente egyszer két copfba kötöm a hajamat. Mint a diáklányok. Tényleg csak a nyalóka hiányzik a számból...
Persze a férjemnek nagyon megtetszett, amikor először látott így. Két copffal. Mondta is, hogy be kellene szereznem egy kockás, rakott miniszoknyát, hozzá térdzoknit, hogy teljes legyen a kép...
Ez meg is történt. Magamra húztam a fekete pántos felsőmet, a csini új szoknyát, térdzoknit és az elengedhetetlen csatos cipőt. Hajamat copfocskákba rendeztem és belibbentem uram (akkor még szimplán pasim) elé. Kicsi fenékriszálás, testsimogatás (a sajátomé), lófarok-pödrés, sőt, még az asztalon árválkodó 2B-t is a szám sarkába vettem a tökéletes összhang kedvéért...
Szólt a Kedves:
- Házifeladatát megírta?
Én:
- Elnézést tanár úr, de elfelejtettem. Most megbüntet?
- Meg hát...
Erotikus mozdulatokkal kezdtem volna szabadulni a cuccoktól, amikor is a Drága stoppot intett:" Ne, csak a cipőt dobd le..."
Persze a bugyi még valahogy lemászott rólam, és ebben a férjem keze is benne volt...
Heves diáklány-dugást tartottunk. Teljesen szétcsúszott a szettem: térdzokni a bokámnál, szoknya zipzárja (ami eredetileg oldalt hordott) a seggemen, copfjaim szénakazal-formációban szanaszét...
...a 2B-t pedig a melltartó pántja alá szorulva találtuk...
Azért ezek a szerepjátékos kufircolások meghozzák a ruhák formáját...
