Na, ez volt az a kép, ami a minap kivágta nálam a biztosítékot:
Az ilyen és ehhez hasonló mondatokat azok a pöcs pasik találják ki, akik még legvadabb álmaikban sem váltottak két szót olyan kinézetű csajokkal, mint a képen látható...
És ugyanezek a pöcs pasik azok, akik esténként úgy bújnak ágyba, hogy sírva szidják az Urat, miért ez a trottyos, zsémbelődő asszony jutott nekik, aki ugyan főz, mos, takarít, de szép ruha és csinos frizura akkor volt rajta utoljára, amikor bérmálkozott...
És ugyanezek a pöcs pasik azok, akik mindig (de kurvára mindig) túl sósnak vagy túl édesnek tartják a nejük által készített kaját, még akkor is, ha a feleségük évek óta igazodik a kedves úr gasztrotippjeihez...
És ugyanezek a pöcs pasik azok, akik alle vasárnap délután ugranak a haverral kocsmázni, de az asszony félévente egyszer kibaszottul ne menjen el rokonlátogatóba, mert miazmáho'...
És ugyanezek a pöcs pasik azok, akik három lépésnyire a család mögött kullognak közös kiruccanáskor, nehogy a szembejövő tuti nőci azt higgye, együtt vannak...
És ugyanezek a pöcs pasik azok, akik végül (igen, végül, mivel már 36 évesek, és kéne gyerek, meg az anyjuk is mindjárt meghal, szóval köll valaki, aki gondoskodik róluk) feleségül veszik a kissé csúnyácska Jucikát a szomszédból, mert a csinos, helyes, okos Júliának volt annyi esze, hogy idejében lepattintotta őket...
És ugyanezek a pöcs pasik azok, akik szálvirágot nőnapra sem, nem hogy születésnapra, ám hevesen megjegyzik, ha a nejük egy nappal később köszönti őket fel névnapjukon...
És nem utolsó sorban, az igazi nő messziről megérzi az olyan pöcs pasik szagát, akik konyhai robotgépet, mosógépet vagy porszívót kívánnak oltár elé vezetni...