Legutóbb pár hónapos koromban tudtam ilyen könnyedén csavargatni magamat. Ennek nagy előnye volt, hogy a lábujjamat lazán számba vettem. Már akkor is vágytam a hosszú, kemény dolgokra...persze anno a mutatványt többnyire anyukám élvezte...
Sajnos tinédzserként már nem voltam ennyire hajlékony, pedig párszor biztos segítettem volna a nyelvemmel a túlóráztatott középső ujjamnak...
Ellenben a lábujjszopás tudományomat nem felejtettem el. Csupán a tulajdonos változott: a férjemét nedvesítem, miközben ő azt gyakorolja rajtam, amit én kamaszként nem bírtam véghez vinni...
(Remélem képzelhető a pozíció...)