Szeretem a puncimat. Néha csodálom a tükörben, amikor vetkőzöm, és arra gondolok, milyen édesen nézhetett ki bébikorában is. Van úgy, hogy fekszem az ágy szélén szétvetett lábakkal, és bámulom a tükörben azt a rést, amit a férjem is bámulni szokott...
Ha rám tör a vágy, ujjamat puncimba mártva köröcskéket rajzolok a sötét nedvességben, és érzem azt, amit a pénisz vagy a nyelv érez, ha rajta ülök...
Majd ujjamat előhúzom, megszagolom és megízlelem. Friss és tele van élettel...
Szeretem a puncimat. Ő az életem értelme. Ez az a hely, ahol a legfájdalmasabb de egyben legörömtelibb dolgok történnek. A puncim a tanulás szentélye...