Némi rafinériával minden férfi rávehető olyan dolgokra, amiket nem szívesen csinál. Természetesen ez alól a férjem sem kivétel...

Hajfestésügyileg nem járok fodrászhoz, idehaza szoktam intézni. No, azért némi segítséget igénylek, különösen a hátsó részek tekintetében. Régebben anyuka, barátnő vállalta a segítő szerepét, most elméletileg a férjem...

Szóltam neki, hogy Valentin-nap alkalmából legyen olyan kedves, és vegye kezébe az ecsetet (nem, nem a farkára gondoltam). Nem díjazta az ötletet. Morcos lettem, nagy vagányan bevonultam a fürdőszobába, előkészítettem a szükséges holmikat és nekiálltam egyedül a hadműveletnek...

Pár perc múlva jött ám utánam a Kedves. Kérdezte:"Segítsek?" Komoly ábrázattal válaszoltam:"Nem kell, magam is megoldom." Téblábolt kicsit a Drága, majd behozott egy széket, hogy üljek rá, ő majd folytatja a festést...

Kényelmesen elhelyezkedtem a széken, a férjem pedig befejezte a fodrászkodásomat...