"Lehet-e barátság nő és a férfi között? Igen, de csak a szex után..." Mrschumi barátunk küldte el nekünk pajzán történetét. Köszönjük Mrschumi!
Ünnepi Vendégkufirc rovatunk következik:
Minden fiatalt vonz, ha felkelti érdeklődését egy nála idősebbnek. Ez nálam sem történt másként. Én 21 voltam, ő pedig 28. Az eset pikantériája, hogy a hölgy a főnököm volt és volt egy 2 éves kisfia. Hosszas beszélgetések, és viccelődések után nem csoda, hogy a kollégák előtt mi kerültünk a középpontba. Mindenki azt hitte, hogy járunk, holott akkor még fel sem merült ez. Aztán természetesen mint ahogy a nótában is megfogalmazták ,,nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”, nem kerülhettük el sorsunkat. Traccspartiink egyre inkább kettőnk kapcsolatára terelődtek. Még a kissrác is kötődni kezdett hozzám. A jópofa viccek, kacsintások, célozgatások már nem elégítették ki szükségleteinket. Történt egy napon, hogy kettesben maradtunk. Megkértem őt, hogy kenje be sérült vállamat az öltözőben. Természetesen mindketten tudtuk, hogy legszívesebben nem a vállamat kenegettettem volna vele. Elő is került a krém , de használni már nem használtuk. Egymás szemébe néztünk - és mint a filmekben - nagy remegések közepette elcsattant az első csókunk. Pár perc néma csend után ismét mutatkoznunk kellett kiváncsiskodó közönségünk előtt. Mintha mi sem történt volna, tettük tovább dolgunkat. Innentől viszont már nem maradhattak el a titkos találkák. Felfedeztük munkahelyünk sok rejtett zugát, a kihasználatlan raktárakat, a mások előtt takarásban levő sarkokat. Mint két fiatal, korkülönbséget elfeledve töltöttük ki a munkaidőnket. Ilyen jó kedvvel nem jártam azóta sem munkába. Vonzalmunk újabb szintre lépett. Kerestük az alkalmat. Mindennapos kérdéssé vált a hol és mikor? Többször sikerült már belekezdenünk a szexbe, de sosem tudtuk befejezni. Mindig jött valaki, vagy történt valami ami megzavart bennünk. Egyik alkalommal személyzeti bulit rendeztünk. Azon az estén egyfolytában néztük egymást, éreztük, hogy ez lesz az az este. Forrt körülöttünk a levegő. A csapat kezdett hazaszállingózni. A végére ketten maradtunk. Amint lehetett, egymásnak estünk. Biztonsági őrünk épp a szomszédos helyiségben aludt, mondván amíg ott a személyzet, neki nincs dolga. Majd keltsük fel. Nekünk pont az volt az érdekünk, hogy ő még csak aludjon nyugodtan, hosszan. Az emeleten van egy nagy konferenciatermünk. Pont ideális helynek bizonyult. Felérve elkezdtünk hevesen csókolózni, a ruhadarabok sorban kerültek le rólunk. Vágyaink táncot jártak, és kínoztak bennünket. Magunk mögött hagyva minden félelmet, ésszerűséget, felelősséget, kihasználtuk a konferencia-asztal és a szónoki pódium adta előnyöket. Megérte várni, hiszen utána már nem volt kínos a csend, nem zavart bennünk semmi, nem volt hiányérzetünk. Felöltöztünk, és indultunk haza. Teltek-múltak a napok ,viszonyunk visszaállt az első szintre (lopott csókok), de terveztük a folytatást. Talán azért ,mert a tiltott gyümölcs mindig édesebb vagy már nem is tudom. A lényeg a lényeg: szép lassan kezdtünk távolodni egymástól. Folytatásos terveink füstbe mentek, végül nagyon jó barátság alakult ki közöttünk. Azóta is együtt dolgozunk, sokszor mosolygunk ezen az ominózus időszakon. Nem bántam meg semmit, jól éreztem magamat, és bizonyítást nyert számomra, hogy lehet férfi és nő között is barátság, de csak a szex után.
Ahogy kamaszodtam, azon vettem észre magamat, hogy vonzanak az idősebb pasik. Különösen az enyhén őszes halánték, a szemek sarkában meghúzódó szarkalábak (oh, ha mosolyogtak, az nagyon előjött), a félig begombolt ing mögül kikandikáló szőrös mellkas, az érdes kezek, a bölcs gondolatok, a mozdulataik mögött rejtőző tapasztalat. Szerencsére olyan körökben fordultam meg, ahol körülvettek a harmincas, negyvenes férfiak. Szemmel láthatóan ők is élvezték az én társaságomat...
Múltak az évek, és megkörnyékeztek a velem egykorú, vagy nálam fiatalabb pasik. Kalandvágyóak és pajkosak voltak. Élveztem, hogy sodortak bele mindenféle hülyeségbe, és én kérdésfeltevés nélkül velük tartottam. Azt hiszem azért tettem, mert én a saját kamaszkoromat elég komolyan éltem át. Inkább a figyelmes tapasztalást választottam anno, mint a vad gyakorlatokat. Imádtam a fiatal srácok lazaságát, ahogy lepergett róluk a felelősség, a gondok feletti töprengés, az állandó görcsölés azon, vajon mit hoz a holnap. Mindig úgy éltek, mintha nem lenne következő hatvan percük. Lenyűgözött a fiús bájuk, a huncut vigyoruk, a félromlottságuk, az időnként felbukkanó zavaruk, az “uh, most itt ez a tuti felnőtt csaj, hogyan fogjak hozzá” tekintetük. Felszabadultak voltak, és nem csak a nőt látták bennem, hanem a BARÁTOT is. Egy baráttal pedig sok őrültséget el lehet követni. Egyszer hazafelé sétáltam az utcán, és egyikük a tuning verdájával lassított mellettem. Röpke kis párbeszéd alakult ki közöttünk:
Gondolom kiváncsiak vagytok rá, végül kihez sodort engem a szél. Számtalan csodálatos, és kevésbé csodálatos férfi sétált át az életemen, és egyiket sem bántam meg. A rosszakat sem. Mivel általuk ébredtem arra rá, kit is keresek valójában. Egy pont annyira hülyére volt szükségem (bocs Teddy), akinél ez még nem okoz súlyos értelmi és érzelmi károsodást. Valakire, aki már rendelkezik elegendő tapasztalattal, és ezt nagy lazasággal adja elő. Valakire, aki tud kamasz is lenni, és nem görcsöli végig az életet. Valakire, aki pimaszosan úriember. Egyik napról a másikra lettem a felesége. Első pillanattól fogva egy hullámhosszon voltunk. Jó poén a sorstól, hogy szinte napra pontosan egyidősek vagyunk. Igen, szerencsém volt. Viszont sokat is lottóztam...
Munkamániás:
Magányos farkas:
Nárciszka:
Ostoba:
Az ifjúságnak azt tanácsolom, hogy a nemiség felfedezése során is bátran merítsenek a Szentírásból. Teszem azt mennyire eredetibbek Salamon Énekek Énekének alábbi részletei:" A te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szűkölködik nedvesség nélkül; a te hasad mint a gabonaasztag, liliomokkal körül kerítve. A te két emlőd, mint két őzike, a vadkecskének kettős fiai." Mint a körúti kukkoldák alaksorában leértékelve megvásárolható lejárt szavatosságú nénis újságok Onán bűnétől tapadó mocskos lapjai?
Nem tehetek róla, de gyakran hatalmába kerít a szexuális vágy, miközben autót vezetek. Persze ennek lehet, hogy a cd-lejátszóból szóló Salt N Pepa az oka...
Színházban voltunk a barátnőmmel. Már a ruhatári várakozásnál feltűnt nekem a magas, helyes, csinos srác. Ha buliban lettünk volna, biztos véletlenül leöntöm az italommal, de egy ilyen puccos helyen nem állt szándékomban játszani a hülyét. (Igaz, ami igaz, annyira nem is kell játszanom...)
Amíg ez a srác nem akadt a hálómba, nem is gondoltam volna, hogy vannak pasik, akik ennyire durván nősülni akarnak. Kapuzárási pánik nem 45 körül szokott jelentkezni? Vagy az csupán a férfiasság bizonyítására vonatkozik? Már valahol említettem, hogy egyszer kérdeztem egy fiatalembertől: miért nősültök? Válasza:”Mert kibaszott rossz kedvünk van, vagy gyereket akarunk”. Na, ez ilyen egyszerű. A szerelem és egyéb romantikus maszlagok a nők kiváltságai. Legalábbis nem hiszem, hogy Julcsika a “kurvára magam alatt vagyok”-ra hivatkozva mondja ki a boldogító igent...
Egyik este, egy kiadós hátulról kufirc után így szólt hozzám a Kedves:
Miénk volt a ház, gyakorlatilag azt csinálhattunk, amit akartunk. Miután elmajszoltunk egy fél görögdinnyét, úgy döntöttünk, papást-mamást játszunk. Először is egy saját házra volt szükségünk, amit az ebédlőasztal alatt alakítottunk ki. Plédekkel takartuk be az oldalait, így bent korom sötét volt. Azt játszottuk, hogy éjszaka van és alszunk. Megszabadultunk a ruháinktól. Nem voltam tisztában azzal, hogy mit érzek, de kellemes érzés volt. Ugyanezt vettem észre a kiscsajon is. Simogatni kezdtük egymást, és kezem elért a puncijához. Ahogy mozgolódtunk a földön, ujjaim közé hideg, nedves, csúszós valami keveredett. Sötét volt, nem láttam mi az, de akkori fejemmel egyből arra gondoltam, hogy ez a dolog biztos a lány puncijából “esett ki”. Hirtelen iszonyatos undor tört rám, és minél előbb szabadulni akartam az “alkalmi partnerem” mellől. Magamra kapkodtam a ruháimat, és rohantam a fürdőbe kezet mosni. Mire visszaértem, ő is felöltözött és kérdőn nézett rám. Mondtam neki, hogy nincs kedvem tovább játszani, kezdjünk el inkább rendet rakni. Amikor leszedtük a plédeket, akkor pillantottam meg az asztal alatt a dinnyemagot, de már nem számított. Akkori agyam visszavonhatatlanul összekapcsolta a puncit az undorral. Szerencsére pár évvel később egy kellemes emlék átírta ezt az érzést a fejemben.
Lazulok. Testem pihen az ágyon, és minden porcikámmal készülök az aktusra. Idegsejtjeim egyetlen szóra koncentrálnak: orgazmus. Fejben dől el a szex vége. Ujjai még csak a bimbóim környékén járnak, alig-alig érintve a bőrfelületet, de már érzem szerelemnyílásomban a nedvek táncát. Ujjam játszadozik a nyelvem hegyén, készül jól megérdemelt feladatára. Mire a Kedves Babilon kapuihoz ér a nyílvesszőkkel, az én középső ujjacskám már kopogtat a bejáraton. Persze, hogy bebocsátást nyer a vendég...
Itt már csak csukott szemek, suttogások és apró örömök vannak. Táncot járnak az ujjak. Az övé és az enyém. Az övéi és az enyémek. Csodás. Egyedüli zörej a zene. Nyögéseink és suttogásaink zenéje. Boldogan táncolnak rá az ujjak. Siklik bőr a bőrön. Élvezzük. Folytatjuk. Fokozzuk...
Szerencsére az első találkán koncerten voltunk, így legalább valami pozitív emlékem is maradt az illetőről. Majd a második randin gyakorlatilag Gyűrűk ura trilógia bontakozott ki az exről, szinte csak az hiányzott, hogy a csaj gyermekkori oltáspapírjait dörgölje az orrom alá. Na, gondoltam, kap még egy harmadik esélyt, talán amnéziában szenved a kicsike, és öt évvel korábban jár az időben...
Szó szerint. Mivel egész este dugtunk a férjemmel, nem volt időm vacsorát készíteni. Természetesen mint minden normális pár, mi sem nélkülöztük a pisi-kaki elemeket már az előjátéknál sem. Mihelyst elhagyta rózsaszín ánuszomat a gőzölgő kaksim, férjem azonnal egyenletesen oszlatta el az anyagot egy "CD-tokkal" selymes bőrömön. Sajnos ezen a ponton egy kicsit várnunk kellett, mert a Kedves nem volt oly produktív, mint én. Viszont amikor végre megszületett frissen töltött kolbásza, egyből figyelmeztetett, vigyázzak az allergiámmal, mert terméke nyomokban mogyorót tartalmazhat. Nem tudom, vajon az allergia avagy az illatok okozhatták-e kábulatomat, de a továbbiakra nem emlékszem tisztán. Talán a barna köd szállt alá...
Zuhanyoztunk a férjemmel. Persze rámtört a pisilhetnék. Szóltam is a Drágának, hogy gyorsan kiugrom a kétbetűs kitérőre. Mire ő:
JÓ JÁTÉK
Persze a következő találkozáskor kocsijuk csomagtartója is tele van gumival. Ilyenkor feltétlenül a térdig érő szoknya, fehér magas nyakú inggel kombó feszít rajtam, természetesen a "tanárnő nevel" vonalat erősítve. Némi siránkozás a múltkori csalódásom miatt, miközben ő már vonszolni akar a lakására. "Ez most gyenge próbálkozás a részedről. Hol marad a romantika?" szemrehányással indulok haza, és két napig nem válaszolok a szerelmes üzenetáradatokra...
Hóhányó
Voltam vagy tizenhárom éves, amikor egy nyári délután buszon állva tartottam hazafelé. Észrevettem, hogy egy tizennyolc év körüli srác kitartóan bámul. Amolyan "bimbósra nyalnám a melleidet" bámulással. Na, ez a tátott száj szindróma feltűnt a mellette álló haverjának is, aki rögtön rám nézett, majd oldalba bökve barátját, megkérdezte tőle."Mi az, tetszik neked?"
Még sétáltunk is a parkban, ahol kénytelen voltam végighallgatni kétes nőügyeit. Talán tíz perc telt el azóta, hogy a társaságot magunk mögött hagytuk, amikor is egy alak tűnt fel mögöttünk. Ő volt. Az elejtésre szánt zsákmányom...
Régi, higanyos lázmérőnket leváltottuk egy új, digitálisra. Olvastam a neten, hogy a segglyukba helyezett mérő mutatja legpontosabban a testhőmérsékletet. Pontosság tekintetében a szájüreg a következő, és a legkevésbé megbízható adatot a hónalj szolgáltatja. Mivel kissé gyatrán éreztem magamat, gondoltam, ki is próbálom az új szerzeményt. Kezembe vettem a kütyüt, amikor is az uram álló farokkal elém toppant és elszántan kérdezte:"Na, hol mérjem meg? A szádban vagy a seggedben?..."
Fekete volt és édes. Olyan hosszú combú, dögös nő, mint amilyeneket a divatlapokban látni, retusált pasztellszínekkel és tobzódó csúcsfényekkel dekorálva. A cigarettája is elegáns volt a füsttel, amit az arcomba fújt, egy káprázatot keltve életre, s szinte éreztem, a karikák hogyan fonódnak a torkomra, hogy elakadt lélegzetemet örökre benntartsák.
Továbbcsúsztattam ujjaim a hasa dombjára, majd lefelé a vágás és a még finomabb bőrredők kezdetéig. Halkan sóhajtott, ahogy beterítette tenyerem az ágyékát. Nekinyomtam kissé, majd belemarkoltam, mintha vinni akarnám magammal, s lábai széjjebb csúsztak. Megkeményedtem. Annyira nem, hogy álljon is, de már nem tudta tovább játszani vele az akrobatát, így sorsára hagyta egy időre, hogy saját ébredő érzéseiben lubickoljon.
Ahogy közeledtem az orgazmushoz, agyam átrajzolta a rajtam ülő alakot, meghagyva hosszú haját, de jóval izmosabbra véve a sziluettet, amit félig hunyt pilláim alatt rávetítettem. A csípője a saját húzásai ütemére mozgott, csúszkált farkam tövén, pinájának húsos ajkai közrefogták a rudat, nedves forrósága tovább fokozta a kéjt. A mellei a képzeletemben jóval kisebbek lettek, karjai erőteljesebbek. Odakaptam, végigsimítva fentről lefelé a nyakától, két tenyerem erőteljesen rányomva az ágaskodó bimbókra. Teljesen összezártam a szemem a robbanás pillanatára összpontosítva, hogy minél pontosabban képzeljem el az iménti vízió valós emlékét.
Férjemmel és két barátunkkal sűrűn a pohár fenekére néztünk. Pezsgő. Sör. Jäger. Alexandrion. Mindig az, ami épp kéznél volt. Hogy még izgalmasabban teljen az este, játszottunk egy kis activity-t. Papírra vetettük a feladványokat, két csapatba verbuválódtunk, és én élethűen ábrázoltam a saját mutogatásaimat...
Tizenöt éves koromban egy banánon kezdtem a gyakorlást. Szépen kibújtattam a héjából és nyelvem hegyével éppen csak érintve a gyümölcs oldalát, kellően tocsogósra nyalogattam. Majd számba vettem, és ajkaim gyengéden körülölelték a banán tompa csúcsban végződő fejét. Ezen a helyen nyelvem körkörös mozdulatokkal incselkedett a finomsággal, sikerült is annyira puhára szopnom, hogy a csücske végül a számba pottyant. Elégedett voltam, és megettem a játékszeremet...
Amikor aztán éles helyzetbe kerültem, kiszállt a számból minden tudományom. Ott kezdődött, hogy bekapni sem nagyon mertem, nem szopni. Szerencsére a srác kevésbé volt lámpalázas, és nyugtatgatott, hogy ezt nem lehet elrontani. Mély levegőt véve határozott mozdulattal csúsztattam számba szerszámát és ezzel a lendülettel szántották végig fogaim a bőrfelületet, ami ugye elég érzékeny ahhoz, hogy gazdája hangosan felszisszenjen. Na, nekem múszáj volt nevetnem a szituáción. Azon az estén megtanultam, hogy a fogsorommal is csínján kell bánnom, ha nem akarok maradandó sérüléseket okozni a páciensnek.
Mostanság már nem kell ilyen dolgoktól tartanom. A férjemmel ezen a téren (is) összeszoktunk. Azt hiszem a szopásra is igaz az, ami magára a párkapcsolatra. Nincs kettő egyforma, és csak kölcsönös odafigyeléssel lehet magas színvonalra emelni. Értem ezalatt azt, hogy a nőnek szüksége van visszajelzésre, hogy valamit jól csinál-e vagy sem, és a férfinak is el kell mondani, neki mi a megfelelő. Nálunk a szopás 10-15 percig is tart és sűrű nyállal történik. Persze először az ujjaim begyével lágyan ingerlem a has alatti területet, majd a golyókat, és a péniszt. Utána jöhet a nyáljáték a golyócskákkal (közben az ujjak folytatják a matatást), majd elérkezem a nyeles menethez. Van úgy, hogy segítek kézzel is. Ahogy az uram kívánja. Sokszor annyira belemelegedek ebbe a csatába, hogy magam is nyögdécselek, nem csak a Kedves. Szusszal kell bírni, és minden megy, mint a karikacsapás...
Van egy kék tó a fák alatt. Rambó Pista nyakig merült a hínárban. Nesztelenül vár. Arca terepszínűre maszkírozott. Fogai közt a harminc centis pengéjű, félelmetes bugylibicskája. Mint kis Vuk, Karak legjobb tanítványa, azonnal kiszúrta a lesből támadó ellenséget. A másodperc tört része alatt egy karate-capoeira-dunántúli paraszt karikás ostor-csattogtató ütéskombinációval tette mindkét támadóját harcképtelenné. Amíg a tálib felderítők a hatalmas ütésektől mintegy húsz métert röpültek a levegőben, Rambó Pista puszta kézzel ejtett el egy méretes pontyot. Mire támadói földet értek, bugylibicskájával már konyhakészre filézte a zsákmányhalat.
Váratlanul egy helikopter szállt le a táborban. Maga a vezérkari főnök lépett ki a gépből. A táborparancsnok remegő lábakkal vágta magát vigyázz állásba a helikopter légcsavarja által csapott erős rotorszélben. Közben szélsebesen lepörgött előtt egész katonai karrierje, és annak várható csúfos vége. Vállapjairól a rangfokozatainak a letépése, terepszínű ezredesi egyenruhájának csíkos rabruhára váltása. – Istenem, hát most kellett, hogy kibukjon?! Miért is rendeltem mohón egy tételben a Magyar Honvédség Afgán Katonai Missziójának a hadtápkiegészítő költséghelyére negyvenezer pár combfixet! – de legnagyobb meglepetésére és még nagyobb megkönnyebbülésére a vezérkari főnök kurtán csak ennyit mondott:
- Fiam, megnéztem a dossziéját, maga kiváló katona. Semmi közöm a magánéletéhez, da fogadjon el tőlem egy atyai jó tanácsot. Gondolkodjon el a váltáson. Nézzen körül. Az itteni, fejük búbjáig burkába csavart nők közül alig tudnak páran írni és olvasni, de tiszti becsületszavamra, garantálom, hogy az utolsó rühes kecskepásztor analfabéta lányának is kétszer annyi esze van, mint annak a felületes, lekezelő, pökhendi, Katonai Biztonsági Hivatallal fenyegetőző picsának!