"Lehet-e barátság nő és a férfi között? Igen, de csak a szex után..." Mrschumi barátunk küldte el nekünk pajzán történetét. Köszönjük Mrschumi!

Ünnepi Vendégkufirc rovatunk következik:

 

Minden fiatalt vonz, ha felkelti érdeklődését egy nála idősebbnek.  Ez nálam sem történt másként. Én 21 voltam, ő pedig 28.  Az eset pikantériája, hogy a hölgy a főnököm volt és volt egy 2 éves kisfia.  Hosszas beszélgetések, és viccelődések után nem csoda, hogy a kollégák előtt mi kerültünk a középpontba. Mindenki azt hitte, hogy járunk, holott akkor még fel sem merült ez. Aztán természetesen mint ahogy a nótában is megfogalmazták  ,,nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”, nem kerülhettük el sorsunkat.  Traccspartiink egyre inkább kettőnk kapcsolatára terelődtek. Még a kissrác is kötődni kezdett hozzám.  A jópofa viccek, kacsintások,  célozgatások már nem elégítették ki szükségleteinket. Történt egy napon, hogy kettesben maradtunk.  Megkértem őt, hogy kenje be sérült vállamat az öltözőben.  Természetesen mindketten tudtuk, hogy legszívesebben nem a vállamat kenegettettem volna vele.  Elő is került a krém , de használni már nem használtuk. Egymás szemébe néztünk - és mint a filmekben - nagy remegések közepette elcsattant az első csókunk. Pár perc néma csend után ismét mutatkoznunk kellett kiváncsiskodó közönségünk előtt. Mintha mi sem történt volna, tettük tovább dolgunkat. Innentől viszont már nem maradhattak el a titkos találkák. Felfedeztük munkahelyünk sok rejtett zugát, a kihasználatlan raktárakat, a mások előtt takarásban levő sarkokat. Mint két fiatal, korkülönbséget elfeledve töltöttük ki a munkaidőnket. Ilyen jó kedvvel nem jártam azóta sem munkába. Vonzalmunk újabb szintre lépett. Kerestük az alkalmat. Mindennapos kérdéssé vált a hol és mikor? Többször sikerült már belekezdenünk a szexbe, de sosem tudtuk befejezni.  Mindig jött valaki, vagy történt valami ami megzavart bennünk.  Egyik alkalommal személyzeti bulit rendeztünk. Azon az estén egyfolytában néztük egymást, éreztük, hogy ez lesz az az este. Forrt körülöttünk a levegő. A csapat kezdett hazaszállingózni. A végére ketten maradtunk. Amint lehetett, egymásnak estünk. Biztonsági őrünk épp a szomszédos helyiségben aludt, mondván amíg ott a személyzet, neki nincs dolga.  Majd keltsük fel. Nekünk pont az volt az érdekünk, hogy ő még csak aludjon nyugodtan, hosszan.   Az emeleten van egy nagy konferenciatermünk. Pont ideális helynek bizonyult. Felérve elkezdtünk hevesen csókolózni, a ruhadarabok sorban kerültek le rólunk.  Vágyaink táncot jártak, és kínoztak bennünket. Magunk mögött hagyva minden félelmet, ésszerűséget, felelősséget, kihasználtuk a konferencia-asztal és a szónoki pódium adta előnyöket.   Megérte várni, hiszen utána már nem volt kínos a csend, nem zavart bennünk semmi, nem volt hiányérzetünk. Felöltöztünk, és indultunk haza.  Teltek-múltak a napok ,viszonyunk visszaállt az első szintre (lopott csókok), de terveztük a folytatást.  Talán azért ,mert a tiltott gyümölcs mindig édesebb vagy már nem is tudom. A lényeg a lényeg:  szép lassan kezdtünk távolodni egymástól.  Folytatásos terveink füstbe mentek, végül nagyon jó barátság alakult ki közöttünk. Azóta is együtt dolgozunk, sokszor mosolygunk ezen az ominózus időszakon.  Nem bántam meg semmit, jól éreztem magamat, és bizonyítást nyert számomra, hogy lehet férfi és nő között is barátság, de csak a szex után.