“Azt hittem egy életre megundorom a puncitól...” Aztán mégsem így lett. Szexblokk barátunk mesél nekünk gyermekkori szexuális élményeiről. Köszönjük Szexblokk!
Vendégkufirc rovatunk következik:
1987 nyarán, egyik hétvégén a szüleim bálba készültek egy ismerős házaspárral. Engem, az akkor hétéves, csippás gyerkőcöt az említett házaspár nyolc éves leánykájával hagytak. Egyedül. Náluk. Gondolták: elég idősek vagyunk már ahhoz, hogy felügyelet nélkül maradjunk. Szerintem azt nem hitték, hogy a szexhez is elég idősek vagyunk. Nem is voltunk. Csak később, kamaszkorom hajnalán tudatosult bennem, hogy az, amit akkor műveltünk, valójában első lépés volt a nemiség felfedezése felé...
Miénk volt a ház, gyakorlatilag azt csinálhattunk, amit akartunk. Miután elmajszoltunk egy fél görögdinnyét, úgy döntöttünk, papást-mamást játszunk. Először is egy saját házra volt szükségünk, amit az ebédlőasztal alatt alakítottunk ki. Plédekkel takartuk be az oldalait, így bent korom sötét volt. Azt játszottuk, hogy éjszaka van és alszunk. Megszabadultunk a ruháinktól. Nem voltam tisztában azzal, hogy mit érzek, de kellemes érzés volt. Ugyanezt vettem észre a kiscsajon is. Simogatni kezdtük egymást, és kezem elért a puncijához. Ahogy mozgolódtunk a földön, ujjaim közé hideg, nedves, csúszós valami keveredett. Sötét volt, nem láttam mi az, de akkori fejemmel egyből arra gondoltam, hogy ez a dolog biztos a lány puncijából “esett ki”. Hirtelen iszonyatos undor tört rám, és minél előbb szabadulni akartam az “alkalmi partnerem” mellől. Magamra kapkodtam a ruháimat, és rohantam a fürdőbe kezet mosni. Mire visszaértem, ő is felöltözött és kérdőn nézett rám. Mondtam neki, hogy nincs kedvem tovább játszani, kezdjünk el inkább rendet rakni. Amikor leszedtük a plédeket, akkor pillantottam meg az asztal alatt a dinnyemagot, de már nem számított. Akkori agyam visszavonhatatlanul összekapcsolta a puncit az undorral. Szerencsére pár évvel később egy kellemes emlék átírta ezt az érzést a fejemben.
Továbbra is lehet kufircolni a 80helen@gmail.com címre.
