Tuskó Hopkins barátunk is megosztotta velünk egy fülledt éjszakájának részleteit. Köszönjük Tuskó Hopkins!

 Femme Fatale

 

 

Fekete volt és édes. Olyan hosszú combú, dögös nő, mint amilyeneket a divatlapokban látni, retusált pasztellszínekkel és tobzódó csúcsfényekkel dekorálva. A cigarettája is elegáns volt a füsttel, amit az arcomba fújt, egy káprázatot keltve életre, s szinte éreztem, a karikák hogyan fonódnak a torkomra, hogy elakadt lélegzetemet örökre benntartsák.

 A femme fatale-t képzeltem ilyennek kamaszkorom izzadtság- és ondószagú éjszakáin, míg az orgazmus utáni ürességben lebegve az opálos cseppeket nyalogattam ujjaimról. Most itt volt velem, pár négyzetméterre bezárva, az ágy gyűrött selymén félig ülve és egyenlőre elégedettnek tűnt. Lábai, ezek a szélcsatornában tervezett finombőrű műszerek lazán átdobva a combjaimon, míg baljában a farkam maradéka könnyezett karikába hajlítva. A végén megjelenő bikatejet alhasamra kenve úgy tett, mintha rajzolna vele.

- Mit írsz?

- Talán valami prózai illene ide – búgta – olyan végletes egyszerűségű szöveg, mint amilyen te vagy.

 Mosolyra húztam az ínyemet, nem tudtam reagálni, sem eldönteni, hogy sértés volt-e, vagy csak őszinte velem. Egy darabig hallgattunk, szívtuk a füstöt.

- Mire gondolsz? – kérdezte, megtörve bambulásom. Most tényleg mosolyogtam, de inkább hallgattam, jó okkal. Végigfuttattam a kezem a térdétől felfele a combján, a csípeje kiemelkedő csontjánál megtorpanva és finoman körözve, hogy átélhessem az ide teremtett hámréteg vadító puhaságát. Továbbcsúsztattam ujjaim a hasa dombjára, majd lefelé a vágás és a még finomabb bőrredők kezdetéig. Halkan sóhajtott, ahogy beterítette tenyerem az ágyékát. Nekinyomtam kissé, majd belemarkoltam, mintha vinni akarnám magammal, s lábai széjjebb csúsztak. Megkeményedtem. Annyira nem, hogy álljon is, de már nem tudta tovább játszani vele az akrobatát, így sorsára hagyta egy időre, hogy saját ébredő érzéseiben lubickoljon.

 Játszottam teste zongoráján, előbb az egyszerű, később a komolyabb dallamokat, és ahogy sóhajai mélyültek, úgy kerültem másik pozícióba a lustán fekvőből. Végül teljesen mögötte térdeltem, felhúzva az ágyról derekánál fogva, s addigra már feszülő lőcsöm a hasát cirógatta könnyező szemével. A cigi a múlté volt, csak füstjének emléke időzött felettünk, s ahogy négykézláb állva megcsavarva hátravetette fejét, csapódó haja egy másik füstnek a képzetét keltette bennem. Illanó szépség, kezdett pörögni az agyam egy szintén hosszú hajú gyönyörre emlékezve. Fél kezére támaszkodva maga alá nyúlt, egyszerre simogatta saját magát és engem, aztán nekem nyomva fenekét, felegyenesedett, el nem engedve a faszomat. A vége épp átért rajta, mutató és hüvelykujja gyűrűt formált, úgy húzkodta a makk kilógó pár centijét. Megfordult, hanyatt lökött, szemből rám ült és hasamnak préselt szerszámom felhúzta a vágatába. Most pont úgy nézett ki, mint egy androgün valami mitológiai álomból. Marokra fogta és mintha a sajátja lenne, kéjes nyögésekkel kezdett onanizálni, nekem okozva gyönyört.

 Az az emlék…

 Ahogy közeledtem az orgazmushoz, agyam átrajzolta a rajtam ülő alakot, meghagyva hosszú haját, de jóval izmosabbra véve a sziluettet, amit félig hunyt pilláim alatt rávetítettem. A csípője a saját húzásai ütemére mozgott, csúszkált farkam tövén, pinájának húsos ajkai közrefogták a rudat, nedves forrósága tovább fokozta a kéjt. A mellei a képzeletemben jóval kisebbek lettek, karjai erőteljesebbek. Odakaptam, végigsimítva fentről lefelé a nyakától, két tenyerem erőteljesen rányomva az ágaskodó bimbókra. Teljesen összezártam a szemem a robbanás pillanatára összpontosítva, hogy minél pontosabban képzeljem el az iménti vízió valós emlékét.

 Aztán nem volt már sehol. Felnéztem, még lázban égő szemeibe, s felizgult, kielégületlen tekintetében ugyanazt láttam…

- A bátyádra gondoltam.