Jóképű, értelmes pasi volt. Kár, hogy túl fiatal volt neki a lelkem...
Ráhibáztatok. Ez a Helen szivatása rovat első posztja.
Színházban voltunk a barátnőmmel. Már a ruhatári várakozásnál feltűnt nekem a magas, helyes, csinos srác. Ha buliban lettünk volna, biztos véletlenül leöntöm az italommal, de egy ilyen puccos helyen nem állt szándékomban játszani a hülyét. (Igaz, ami igaz, annyira nem is kell játszanom...)
Mind a két szünetben heves szempárbajok zajlottak közöttünk, és már szőttem a terveket, miképpen lehetne szóba elegyedni vele. Előadás után megvártam, amíg mindenki begyűjti kabátját és távozik. Barátnőm is nagy mosolyogva magamra hagyott, én pedig a sors kezére bízva magamat erősen koncentráltam arra, hogy a pasi is várakozzon valahol a közelben...
Már csak a ruhatáros rendezgette a kasszát, én pedig mobilom után kutattam táskámban. Ekkor a terem sarkán befordult a srác. Közeledett felém. Próbáltam leplezni a szám sarkában ülő “mekkora mákom van” vigyort. Aztán rövid ismerkedés és randira hívás másnap egy kávézóba...
Ott alaposan kikérdeztük egymást, így került szóba zsenge húsz évem is. Meglepődött. Ő idősebbnek gondolt. Majd lezsíroztunk még egy találkát...
Azon a második légyotton végül kibökte, hogy ő nem szeretné tovább folytatni velem ezt a kapcsolatot, mivel én még nem vagyok a “férjhez nagyon menős” korban, ellenben ő a maga 25 évével feleséget és családot akar. Mit is mondhat erre az ember lánya? Sok boldogságot...
Kb. fél év múlva olvastam az anyakönyvi hírekben, hogy megnősült...
Amíg ez a srác nem akadt a hálómba, nem is gondoltam volna, hogy vannak pasik, akik ennyire durván nősülni akarnak. Kapuzárási pánik nem 45 körül szokott jelentkezni? Vagy az csupán a férfiasság bizonyítására vonatkozik? Már valahol említettem, hogy egyszer kérdeztem egy fiatalembertől: miért nősültök? Válasza:”Mert kibaszott rossz kedvünk van, vagy gyereket akarunk”. Na, ez ilyen egyszerű. A szerelem és egyéb romantikus maszlagok a nők kiváltságai. Legalábbis nem hiszem, hogy Julcsika a “kurvára magam alatt vagyok”-ra hivatkozva mondja ki a boldogító igent...
Rögös út vezet ahhoz, hogy a férfi egy szép napon teljes szívében érezze az érzést: feleségül kívánom venni ezt a nőt. Nem tudom elképzelni, hogy a pasik lelki világát a házasság intézménye felé a heves szerelem hajtja. Úgy értem: a szerelem önmaga. Amikor nem tudod megmagyarázni, hogy azért szereted mert. Amikor csak azt tudod mondani, szereted és kész. Mi csajok még csak-csak kalandozunk a rózsaszín szappan útvesztőiben, de a férfiak ennél egyszerűbbek. Szerintem a férfiak szerelme mindig valamilyen fizikálisan is létező dologhoz kötött. Ide tartozik: a jó koszt, a tuti szex, a rendben tartott lakás, a mosott ruhák. Inkább hiszek abban, hogy “elveszem, mert jó vele az ágyban”, mint abban, hogy “elveszem, mert olyan kellemes kisugárzása van”. A másik kedvencem a pasik versenyszelleme. Ha Pisti haverunk már volt olyan őrült és férj lett, akkor Jancsi is megkéri Juliska kezét. Igen, hallottam már ilyenről is. Ez a “nem maradhatok le a havertől” fíling. Hiszen hogyan néz ki az, amikor Pisti és neje együtt ül be a kávézóba, Jancsi pedig egymaga tartja nekik a gyertyát. Aztán ott van a hosszú együttjárás problematikája. Jönnek a rokonok, ismerősök kérdései az esküvő időpontját illetően, és szegény pasi eközben néz bután, mi is van akkor most: tényleg oltár elé kellene vezetnem? Hát legyen. Na, ezek elég fura házasságok. Bár hat éve közös lakásban laknak, minden közös, és mégis olyan bugyrokba merül a nagy nap körüli hajsza, mintha a tegnapi álomból ébredt Csipkerózsika kelne egybe a frissen megismert királyfival...
Kérdeztem az uramat, ő mégis miért döntött a házasság mellett. “Ne szívass már ilyen kérdéssel!” - jött a válasz.
Pasik, akkor most miért is nősültök?
Csajok, szerintetek miért nősülnek a pasik?