Desdenova kedves olvasónktól kaptunk egy első szeretkezéses történetet. Köszönjük Desdenova!

Vendégkufirc rovatunk következik:

 

Első cikisre sikerült szexuális élményemet szeretném megosztani: Tavaly történt, hogy érettségi után "felszedett" egy 7 évvel idősebb nagyon helyes és rendes srác. Két hónap után együtt mentünk nyári fesztiválra is (mivel anyám is jött velünk,ott ismerkedett meg vele), megbeszéltük, hogy azután nálunk alszik. Egész éjszaka nem volt akció, mert tartottam a dologtól, ő szerette volna, de nem akarta, hogy később megbánjam. Hajnali négyig ébren voltunk, beszélgettünk és "játszadoztunk". Biztosított, hogy ő tud várni és ezen a téren én vagyok a főnök. Megvolt az eredménye, másnap olyan fáradtak voltunk, hogy még fél napot az ágyban töltöttünk(persze nemcsak aludtunk)Az ebéd utáni visszabújáskor olyan szenvedélyesen csókolt és simogatott, hogy kibukott a számon:most úgy érzem nem bánnám meg...Megállt, bociszemekkel nézett rám és egy félős fél-mosoly jelent meg az arcán. - Biztos? - Azt hiszem.Csak attól tartok fájni fog - mondtam félénken.Körülnézett, idegesen beletúrt hosszú hajába.-De biztos szeretnéd? - az ajtó felé nézett. - Igen.-mondtam tétován.Megkérdezte nincs-e kulcsom az ajtóhoz?Nincs.Úgyse jön be senki...tovább piszkálta a haját: - Mostmár én is félek... - bevallotta.Elnevettem magam és magamhoz húztam: - Te mitől félsz? - Attól, hogy megbánod. - Na, csináljuk mielőtt meggondolom magam. - De tényleg akarod? - Igen, akarom. - súgtam a fülébe lágyan.Meggyőztem.Lassan levette a pólómat, majd a kiscicás boxeromhoz ért...lassan lehúzta...meglepett felszólalás: - Ez dupla??? - elmagyaráztam, hogy a lányok többsége a fickó boxerokat rövidnadrágként használja.Elkezdtük, figyeltem érzek-e valami olyat amit ilyen esetben kéne, de túl izgatott voltam, reszketett a térdem, ahogy hozzám ért, és amikor ténylegesen elkezdtük kopogott a fejem az ágytámlán...Már egy ideje csináltuk, amikor anyám fél koppantás után berontott valósággal a szobába egy nagy tálcával. - Kész a pizza! - mondta, letette mellénk a tálcát és kiment... Szegény srác azt se tudta, hogy húzza magára a takarót.Első reakcióm a nevetőgörcs volt, barátomnál az ideggörcs.A barátom alig mert kijönni a szobámból, mert biztosra vette, hogy fater kint várja egy nagybaltával, hogy kasztrálhassa.Persze ilyesmi nem volt.A barátommal azóta is együtt vagyunk (később kiderült neki is ez volt az első), és már nevetünk csak a történteken.Legalább lesz mit mesélni az unokáknak...

Anyámnak nem esett nehezére kikészíteni a fiúkat...

Mesélte, hogy egyszer az általános iskolában merészelt neki beszólni valami helyi vagány csávó. Anyám első felindulásában néhányszor erőteljesen csípcsonton rúgta az illetőt, majd a srác táskáját a legközelebbi pocsolyába vágta. Ezt követően felvette a nyúlcipőt és meg sem állt hazáig. Többet nem szórakozott senki vele az iskolában, és a húga igazán örülhetett annak, hogy van egy erős “bátyja”...

Na, ebből a hajlamból sikerült nekem is örökölnöm valamit. Nyaranta a nagyszüleimnél én voltam a bandafőnök (persze nem azért, mert én voltam a legnagyobb, hanem azért, mert nekem voltak a legidiótább ötleteim időtöltésre), és ha valamelyik férfigyereknek nem tetszett a dörgés, feldöntöttem a biciklijét. Beletelt pár évbe, amíg ezt a rongálási szokásomat elnőttem...

A rongálás finomított formáját azonban ma is űzöm. Például előszeretettel teszek tönkre mosógépet melltartó-merevítővel, vagy porzsák nélkül porszívózom fel az egész lakást. Mondta is Teddy, hogy külön biztosítást kell kötni az egyes háztartási gépekre, ha Helen használja őket...

Hova máshová nőhetett volna a pattanás, mint a puncimra...

Helen szivatása rovatunk következik:

Épp a bugyimon igazítottam, amikor is hatalmas fájdalom nyilalt belém. Gyorsan a vécébe siettem, hogy közelebbről szemügyre vegyen azt a valamit, ami pont a legérzékenyebb testrészemet gyötri...

Kissé balra a szeméremajkaktól egy érett, sárga, emberes méretű pattanás figyelgetett...

Gondoltam operálok kicsit rajta. Alig nyúltam hozzá, szinte bepisiltem a fájdalomtól. Tíz perc elteltével sikerült némi anyagot kipréselnem belőle...

Természetesen estére ismét összeszedte magát. Na, Teddy felajánlotta, hogy majd kezelésbe veszi...

Mondtam a Drágának, csak finoman bánjon vele, mert iszonyatosan fáj. Teddy ezt meg sem hallva veselkedett neki a feladatnak. Szép látványt nyújtottunk, ahogy álltam a vécében letolt bugyival, előttem Teddy guggolt, és zsebkendővel a kezében maszatolt a puncimon...

Szerencsére leapadt a pattanás...

Gyerekkoromban nem okozott gondot a családom számára a meztelenkedés...

Apám egy szál pöcsben igyekezett a szobából a fürdőbe vagy fordítva, és nem zavartatta magát, ha félúton belém ill. az öcsémbe botlott. Anyám ugyanez volt pepitában, csak ugye neki a mellei lebegtek, miközben keresztülvágtázott a lakáson...

Otthon nem rendeztünk cirkuszt abból, hogy egymás előtt nem futkározunk ruhátlanul. Ez a törvény csupán idegenekre korlátozódott. Tanulva a szülők példájából, én sem zavartattam magamat, ha az öcsém “véletlenül” ciciben és punciban pillantott meg. Mondjuk őt sem sokkolta az én látványom...

Később, amikor közösségbe kerültem (iskola, ilyen-olyan csoport) szemrebbenés nélkül vetkőztem le tornaóra előtt s után a női öltözőben, és akkor sem sikongattam, amikor a fiúk próbáltak bennünket kilesni az öltöző ablakán keresztül...

Emlékszem, egyszer rohadt melegem volt trikóban, és a buszmegállóban, a padon ülve bújtam elő a pólóból, kaptam le magamról a trikót, és öltöztem vissza pólóba. Barátnőm csak lesett, mit művelek...

Talán a kedves gyerekkori tapasztalatoknak köszönhető, hogy nem lepődtem meg, amikor első pasim büszkén villantotta előttem nagy farkát...

Nálunk lefekvés előtt harc megy a pisilésért...

Miután este fél tizenegy magasságában úgy döntünk, hogy nyugovóra térünk, indul a versenyfutás a vécéért. Ugyebár azért nagyon fontos megszereznünk az elsődlegességet, mert aki utoljára pisil, kénytelen leoltani a villanyokat, ellenőrízni a bezárt ajtót, ablakokat, kikapcsolni a tévét, számítógépet...

Ebből kifolyólag igyekszem én bejutni elsőnek az illemhelyre. Ha sikerül, akkor a paplan alatt vigyorogva várom Teddyt, aki természetesen csak pár perces késéssel érkezik...

Másik kedvenc szokásunk az ún. “rápisilés.” Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy aki először ül rá a vécére csurgatni, nem húzza le maga után – időt, energiát spórolva -, hanem hagyja a feladatot az utána következőre, így a közös pisi kerül öblítésre...

Talán mondanom sem kell: nem tartozik Teddy kedvencei közé...

Retro Helen 2008 február 24

Miniszoknyában a konyhában. A munkahelyen. Nos: minden megtörténhet. Egyik kolléga le is ejti mellettem a konyharuhát. Lassan ereszkedik alá, somolyog nem létező bajsza alatt. Aztán valami etikai kódexet emleget, és azt, hogy Amerikában már elítélték volna szexuális zaklatásért...mert mellettem dobta le a konyharuhát...

Egy ismerősöm mesélte, hogy neki volt olyan tanárkollégája a főiskolán, aki a tanári szoba íróasztalán "osztályozta" a hallgatókat...egy alkalommal ez az ismerősöm meg is lepte a módszereket nem válogató munkatársat: nemes egyszerűséggel benyitott az amúgy közös használatú irodába, és a kollégát a tanítványon találta...az eset után más helyet választott a "jegyosztásra" a delikvens...

Rangidős Vicust megállították a rendőrök. A szokásos okmányvizsgálat után kérték, hogy nyissa ki a csomagtartót is. Vicus nem értette, végül is nem volt körözött bűnöző, és emlékei szerint hullát sem rejtett a kocsi hátsó felébe. Vissza is kérdezett: "Önök nem tudnák kinyitni?" A rendőr okos tekintettel ránézett, és megjegyezte, hogy ő nem nyitogatja mások csomagtartóját. Vicus tehát kiszállt, hátra ballagott, és tette, amit tennie kellett. Sem többnapos holttest, sem több adag kokain nem virított a kocsiban. Mikor visszaült,hajtotta a kíváncsiság, és feltette a kérdést:"Végül is mit kerestek?" Mire a rendőr: "Semmit. De Önnek jó lábai vannak." Ezzel útjára is engedték. Hát ennyit az etikai kódexekről és szexuális zaklatásokról...

Incifinci bloggerina küldött nekünk egy pajzán történetet. Köszönjük Inci!

Vendégkufirc rovatunk következik:

 

"Kis Jány" voltam én még akkor, amikor az eset úgy esett, hogy nem esett meg, de mint tudjuk minden feladathoz fel kell tudni nőni...

Volt egy srác járogattunk pár hónapja, nagyon döngette (volna), azokat a bizonyos kapukat, amiről akkor még azt hittem, hogy rendíthetetlen, de vhogy éreztem, hogy nem ő az aki bebocsájtást nyer általam a paradicsomba. Sokat tanultam tőle testi játékokról, amolyan szex nélküli "szexről". Mikor hogy kell mozogni ahhoz, hogy ruhán keresztül is élvezhessük egymást.

A "kapcsolat" nem tartott sokáig, nem adtam meg magam, ő pedig nem bírta a csatát...elesett...így röpült is egy nagyot:-D

 

A szívatás viszont csak ezek után következett...

 

Megismertem egy másik srácot. Húztuk egy kicsit a megismerkedős időszakot, amikor egyszer csak felmerte ajánlani egy átdolgozott este után, hogy hazakísér. Pehhjére pont nem hazamentem, hanem a bnőmhöz (épp nem voltak otthon a szülők és üres volt a kéró), ahol egy másik csajjal együtt már folyt az iszogatás. Amikor beállítottunk, homlokegyenest megcéloztuk a hálószobát...mondanom sem kell, a sráccal rögtön egymásnak estünk. Bevetettem minden "szexnélküli szex tudományomat" amitől persze odáig volt meg vissza és szerintem már csak azon Imátkozott a "Drága", hogy mikor kerül le rólam a bugyi...mikor egyszer csak beütött a fejembe, hogy mi a faszt keresek itt, amikor a csajokkal kint iszogathatnék én is...Igaz egy rendes 'Jány" megtanulja, hogy pasit nem hagyunk álló farokkal futni hagyni, de mit is érdekelt ez engem még akkor:-D

A sráccal közöltem, hogy bocsi, de ez most nem fog menni...szegény értetlenkedve ÁLLT (:-D) a történések előtt, de mit volt mit tennie, haza ballagott:-D

Amikor kimentem a csajokhoz  a konyhába persze jól kiröhögtük a szituációt, és mély sajnálatba kezdtünk a pasit illetően, ezért jól ki is engeszteltük egymást, és jól kinyaltuk egymást a bugyiainkból:-DDDDD

Így esett, hogy az első orgazmus egy nőnek és nem pedig egy pasinak jutott:-DDDDDDDDD

 

 

Voltam úgy huszonkét éves, és a csajok azt mondták, nyuszi vagyok ahhoz, hogy leszólítsak egy jó pasit...

Nyár derekán jártunk, kihasználva a kellemes meleget és a kora esti munkaszünetet, sziesztáztunk a városka egyik kávézójának a teraszán. Épp arról beszélgettünk, milyen tuti pasik szaladgálnak az utcán fényes nappal, bezzeg éjjel a buliban nem akad egyetlen ötcsillagos sem...

Csupán hülyeségből említettem, mi lenne, ha ilyen délutáni csókavadászatra indulnánk, azzal a különbséggel, hogy itt a városközpontban nem az eldobott sörös dobozokat, hanem a galambokat kellene kerülgetnünk...

Na, a csajoknak nem kellett ennél több. Nyomban indítványozták, hogy próbáljak szerencsét. Természetesen jót nevettem rajtuk, aztán némi nyuszizgatás után úgy döntöttem, megmutatom nekik, hogyan kell ezt a tevékenységet űzni...

Szürcsöltem még egyet a jeges kávémból, majd indultam a kalandra. Ki is szúrtam a jelöltet. Mint egyszerű járókelő felé vettem az irányt, és amikor kellő közelségbe került, napszemüvegemet felhúzva lassítottam előtte...

• Te vagy az?! Szia, megismersz? - kezdtem a színészkedést. A srác lepődötten torpant meg, ám nem suhant tovább. Gondoltam színezem a dolgot.

• Helen vagyok. Ugyanabba a gimibe jártunk. Tiétek volt a szomszéd osztályterem. Na ne viccelj, hogy nem ismersz meg. Pedig már akkor is jó bőr voltam, azóta meg, amint látod, sikerült még jobban kikupálódnom.- és huncutul mosolyogtam a szám sarkában.

Fiatalember nézett, nézett, vigyorogni kezdett, majd legnagyobb meglepetésemre így szólt:

• De, rémlik valami.

Ezen a ponton már nem volt mese, folytatnom kellett az improvizálást. Kérdem tőle, mi újság vele. Mire ő nagyvonalakban vázolta sorsát, és említette, hogy éppen siet valahová, de – ezt figyeld – örült a találkozásnak, és ad egy névjegykártyát, ha legközelebb több ideje lesz, be tudjunk ülni valahová...

Kedvesen pillogtam...

Persze a csajok premier plánban nézték végig a fejleményeket, csak éppen hallani nem hallották, mivel kicsit távolabb voltunk. Ballagtam vissza hozzájuk fogsorvillantva. Első kérdésük volt:”Mit dumáltál neki, hogy szóba állt veled?”

Erre én:”Csak annyit: leszophatlak?”...

Jópofa csajnak tűnt, nem hittem volna, hogy a buszon teszi közhírré a nemi életét...

Helen szivatása rovatunk következik:

Gyerekkora óta ismertem a lányt. Négy évvel volt fiatalabb nálam, ugyanott lakott, ahol a nagyszüleim, ezért nyaranta sokszor találkoztunk. Nyolcosztályos gimibe jelentkezett, és mivel közös buszjáraton közlekedtünk, később már naponta összefutottunk. Talán tizenhárom éves lehetett, amikor egy esős, őszi délutánon mellé huppantam le a buszon. Eleinte közhelyes témákat érintettünk, amikor is heves kacarászások közepette ecsetelni kezdte aktív nemi életét...

Persze ez engem cseppet sem zavart, egészen addig, amíg nem döntött úgy, hogy mindezt sztereóban közli a buszsofőrtől kezdve a végeken ülőkig...

• Te, tudod milyen szuperül megujjazott – kiabálta lelkesen. No, minden szempár ránk szegeződött. A fiatalabb generáció – különösen a fiúk – ösztönző “még, még, még” beszólásokkal provokálták a beszélgetés folytatását, ám az idősebbek “micsoda szégyentelen fehérnépek” szöveggel hozták tudtunkra csevelyünk förtelmességét...

Gondoltam ennél jobban már úgy sem fogok égni az út hátralévő részén, éa ha már lúd, legyen kövér, ezért Timike “neked csinálták már?” kérdésére kapásból válaszoltam egy több decibeles hogynét...

Egyetlen szépséghibája akadt az esetnek: Timike két megállóval előbb szállt le, így a busz népe a következő tíz percet – amíg le nem szálltam – az én csendes lincselésemmel töltötte...

Találós kérdés: Fél órája nézi, amikor rákérdez, mi volt az elején. Nos?

Helen tévézik...

Helen vs. Teddy rovatunk következik:

Helen a tévé előtt

Tíz percig váratja Teddyt, hogy ne indítsa el a filmet, amíg nem helyezi kényelembe magát. Indul a film, és hoppsz, Helennek eszébe jut, hozni kellene valami nassolnivalót. Teddy vörösödik, de leállítja a tévét. Végre kezdődhet a házi mozi. Húsz perc elteltével Helen magyarázni kezdi a hallottakat. Teddy mérgelődik. Majd Helen úgy dönt, fogat mos, és a fürdőszobába veszi az irányt. Amikor visszajön, záporoznak Teddy felé a kicsoda ez, miért is csinálta ezt, hogyan is volt ez kérdések. Teddy már a haját tépi. Tíz perccel a film vége előtt Helen bealszik, ami persze azzal jár, hogy másnap reggel faggatja Teddyt a végkifejletről. Rossz esetben újranézeti a filmet...

Teddy a tévé előtt

Korsó sör, tál mogyoró az asztalon, indulhat a vetítés. Két perc elteltével jobb fekvést talál Helen combján, és ösztönzi asszonyát egy kis hátvakarásra. Morcosan összehúzza szemöldökét, ha Helen kiüríti a söröskorsó felét. Mogyorófejtés közben ide-oda repked a héj, amit Helen mérgesen fogad. A film felénél Teddy úgy dönt, hogy karját nyújtja kicsi felesége ölébe, egy kis simogatásra, de ügyel arra is, hogy Helen a fülét is kezelésbe vegye. Mielőtt az asszonyka végképp kidőlne a tévé előtt, Teddy gyorsan pozíciót vált és lábfejét dugja Helen elé, hogy neje akkor azt is masszírozza már egy picit. Jah: a távirányító természetesen mindig Teddy mellett van...

Mennyi ideig kell feneket törölni kakálás után?...

Néha a legeszementebb dolgokról folytatunk eszmecserét Teddyvel. A minap például azt tárgyaltuk ki, hogy van olyan nagyvécézés, amikor órák hosszat törölgetheted a hátsó feledet, akkor sem lesz tökéletesen tiszta a vécépapír...

Ebből kifolyólag kedves férjem minden trónolást követően a fürdőkádba ugrik, egy kis alvázmosásra. Sajnos odáig még nem jutottunk el, hogy bidét helyezzünk az amúgy is kicsi méretű mellékhelységünkbe....

Amúgy én "eszem" a vécépapírt. Egymagam képes vagyok egész tekerccsel elfogyasztani 5-6 nap alatt. Ezt a szokásomat már anyukáék sem nézték jó szemmel. Mondtam is nekik anno, hogy nekem nincs nagy kedvem a tenyeremmel törölgetni magamat, és igen is legyen anyag alattam, ha tisztításra kerül sor...

Egyszer egy férfitársaságban is szóba jött a seggtörlés problematikája. Akkor az kavarta fel igazán a kakit, hogy ki az a hülye, aki azt nézegeti, mennyire trutyis a slozipapír. Persze én nem normálisnak tituláltam az illetőt, amiért egyáltalán felvetette ezt az eshetőséget. "Gondolom te sem szeretnél szaros gatyában szaladgálni, ahhoz meg többnyire az kell, hogy megnézd a papír színét..." - magyaráztam neki hevesen...

Gyerekkoromban hallottam egy alkalommal, amikor nagymamám és traccspartis barátnői bosszankodtak a nagypapák vonalkodós gatyáin. Ezek szerint mosáskor nem csupán kívülről szemlélték az alsónadrágokat...

Na, ezért nem szoktam én behatóbban vizsgálni Teddy gatyáit mosás előtt...

Retro Helen 2008. november 30

Vasárnapi családi ebédről hazafelé jövet haladtunk át egy kis falun. Látom ám, hogy ipari sebességgel áll meg egy rendőrautó a kereszteződésben, és emberünk, mint távirányítós repülőgép hagyja el a kormányt, majd hevesen leinti az épp arra haladó jármű vezetőjét...engem...

Először nagyon nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen halál akciót, lassítottam harmincra, precízen indexeltem jobbra, aztán valami rejtélyes ösztöntől vezérelve behúztam a kéziféket. Csúsztunk úgy 10 métert, kellemes fékcsikorgás háttérzenére, és a rendőr előtt pár centivel, orral kissé elfordulva sikerült is leállítanom a kocsit...

Hogy nagyobb legyen a hatás - igaz teljesen véletlenül - az ajtózár gombot nyomtam le az elektromos ablakemelő helyett, mikor a járőr közelítette fejét az üveg felé...

Végre megtaláltam a jó gombot, és mielőtt emberünk bármit mondhatott volna, emígyen szóltam:"elnézést kérek a bemutatóért, de még az ebédnél tartok..."

Szerencsére a viccesebb fajtából faragták, jót derűlt rajtam, kérte a papírokat, és gyorsan utamra is eresztett, mielőtt előadnék egy breake-táncot is a kocsival...

Három suttyó kölyök tátott szájjal nézett utánam az utcán. Igen, csajok is csinálnak néha ilyen trükköket, főleg ha van közönség...

Teddy azért megkérdezte, mi is volt ez a kézifékes attrakció. Mire én:" azt hittem, már megálltam..."

Kislányként is bevethető voltam minden őrültségre. Nem is csodálkozom azon, hogy életem első pettingje az unokatesómhoz kötődik...

Tommika mindössze kilenc hónappal fiatalabb nálam, gyerekkorunkban hamar megtaláltuk az összhangot, ha bandázásról - és egyéb finomságokról - volt szó. Mindkettőnknek öccse van, ebből természetesen az következik, hogy férfias játékokban kellett nekem is részt vennem, de cseppet sem bántam meg. Bicikliverseny, cowboy-indián párharcok, auóverseny stb...

Aztán egy esős napon Tommika szomorúan jött át hozzám, mondván: ilyen gyatra időben nem lehet kint gavallérkodni, ellenben ő nagyon unatkozik. Tanakodtunk mivel is üssük agyon az időt. Így született a papás-mamás ötlet...

Kb. tíz évesek lehettünk. Összetoltuk a fotelokat, mint méretünkre való ágyat, és simogatni kezdtük egymás nemi szervét, természetesen vigyorgások közepette...

Jó móka lett volna belőle, ha Tommika nem annyira nagyszájú, hogy az akkor húsz éves nagynénjének kiselőadást tart belőle otthon...

Mottójuk: legyen kerek és masszív...

Figyelemfelkeltés

Barátnőim kedvenc hobbijai közé tartozott a helyi focisták edzésein való részvétel. Persze a csajoknak arról fogalma nem volt, mit jelent a szöglet vagy a les, mivel ők többnyire nem a lábakkal, hanem a fejekkel voltak elfoglalva...

Mivel engem csupa férfi unokatesóval áldott meg a sors (plusz öcsém van), ezért már kiskamaszként részesülhettem futball-oktatásban, és '94 nyarán gyakorlatilag végigkísértem az akkori világbajnokságot (jajj de szerelmes lettem Roberto Baggio-ba), és azóta is imádom a minőségi focit.

Szóval a lányok mondták, kísérjem el őket én is a helyi edzésre. Akkor már húsz éves voltam, kellő elméleti focitapasztalattal, és pár perc elteltével szinte lelökdöstek barátosnőim a pálya széléről, mivel többször használtam a "nézd már de technikás" mint a "milyen aranyos cukipofa" mondatokat...

Edzést követően beültünk a közeli kávézóba, ami természetesen a focisták törzshelye is volt. Innentől kezdve felgyorsultak az események...

Jó nők a pálya szélén

Őszintén bevallom, értelmileg nem sokra becsültem ezeket a harmadosztályú labdabűvölőket. Ez a meggyőződésem a kapus "ti vagytok a jó nők a pálya széléről" beszólása után - miközben mutatóujjával az orrfikával küzdött - tovább erősödött. Többségük magán hagyta a klub nevével hímzett melegítőfelsőt (mintegy jelét a "valaki vagyok"-nak), ezzel ellensúlyozva a normális beszélgetésre való képtelenséget. Ha nőnemű egyén lépett be a kávézóba, máris morajlott az asztaluk és a "milyen bögyös vagy", "dugnálak", "dekáznák a labdáiddal" szállóigék szálltak a fejünk felett. Persze ha nem csoportosan, hanem egyedül tartózkodtak a törzshelyen, akkor már nem volt ilyen bekiabálós kedvük. Témaválasztásuk a labda, a sör, és a tévében aktuálisan futó nagy meccsek köré szerveződött. Ebből kifolyólag a lányok nem sűrűn szóltak hozzá a dolgokhoz. Amennyiben véletlenül másra terelődött a szó, a kedves focista fiúk gyorsan reagáltak egy "nem nézitek meg inkább a kocsimat?" kérdéssel...

Kerek labdák

Egyszer egy buliban sikerült összemelegednem a csatárral. Nem volt tervben, de nem akartam semmi jó elrontója lenni. Csillogtattam előtte ismereteimet, ezzel sikerült is a tenyeremből etetnem. Na, azért ő is csak megengedett magának egy "szép, kerek labdáid vannak" bókot, legeltetve szemét dekoltázsomon. A bornak köszönhetően másról is tudott értekezni, nem csak a fociról. Egyetlen hasznát láttam annak, hogy a pályán keresi a kenyerét: jól tudott táncolni. Bár fogalmam nincs arról, hogy a kettőnek van-e köze egymáshoz...

Kb. egy hétig tartott a románc. Sajnos józan állapotban már nem sziporkázott annyira az agya. Ráadásul bejött a képbe az összetört szíve, a volt barátnője, és már-már kezdtem úgy érezni magamat, mint egy lelki szemetesláda.

Hiába: jobb, ha a foci a pályán marad...

Könyvet akartam kölcsönkérni tőle, erre azt hitte, meg akarom magamat dugatni vele...

Helen szivatása rovatunk következik:

 Csoporttársam volt az egyetemen, és a második évfolyam végén kezdett megkörnyékezni. Eleinte csak a vizsgákkal kapcsolatos témákat pedzegette, majd áttért lazább területekre, mint pl. mi a kedvenc piám, kajám stb. Aztán már odahaza is "elért a keze": sms versidézetekből, amin kicsit pilláztam, de próbáltam nem komolyan venni...

Történt aztán, hogy szükségem volt egy könyvre valami vizsgához, és tudtam: neki megvan az adott könyv. Beszéltem is vele ez ügyben, ő pedig készségesen invitált a lakására, hogy előkapja a keresett darabot...

No, fent nála első dolgom volt végigpásztázni a könyvespolcot, és távoztam is volna a megtalált művel, amikor is váratlanul, ám roppant finoman a falhoz szorított, és igyekezett nyelvét a számba tolni...

Persze én döbbenten másztam tova, amire ő még döbbentebben meredt rám, hogy akkor most mi van. Felvilágosítottam, hogy nekem tényleg ez a rohadt könyv kellett. Ő ellenben arról világosított fel engem, hogy hozzá csajok ilyen indokkal dugás miatt szoktak jönni...

Na, gyorstalpalót tartottam neki arról, én milyen indokkal szoktam kufircra bejelentkezni...

Találós kérdés: Jobb oldalon nyugszik, átlósan ébred. Nos?

Helen alszik...

Helen vs. Teddy rovatunk következik:

Helen az ágyban:

Este fél 11. Helen aludni szeretne. Teddy ellenben még tévét néz. "Hangos!" - nyüszít Helen. Teddy matatni kezd a takaró alatt a távirányító után. "Világít a szemembe!" - panaszkodik Helen, és laza mozdulattal rántja le Teddyről a közös takarót, hogy férjura részéből barikádot építsen a feje elé. Végre álomba merül. Hajnali kettőkor pisilhetnékje támad, amelyet természetesen a lámpa felkapcsolásával jelez, ezzel ingerelve a nemrég elaludt férjecskéjét. Indul a vécére, közben átbukdácsol Teddy hanyagul a szoba közepére dobott papucsain. Némi szitkozódás következik. Vécéről visszatérve ránt még párat a takarón, feje búbjáig becsomagolva magát, mindezt lehetőleg úgy, hogy Teddy fél testére már ne jusson az anyagból. Pisilési akcióját hajnali négykor megismétli. Ha ura éjjel mérges "Befejeznéd?" felkiáltással ébreszti, akkor Helen már tudja, hogy újból felhúzta lábait a takaró alatt, és lassan, öntudatlanul csúsztatja visszafelé, mely tevékenység roppant mód idegesíti Teddyt...

Teddy az ágyban:

Isten tudja mikor kapcsolja ki a tévét. Helen abból észleli, hogy a Kedves már alszik, ha horkolástól zeng a ház. Hajnali három körül Teddy furcsa párbeszédet kezdeményez asszonyával. Rendszerint az "emailt kaptam" és a "ki a tököm ez a jó csaj?" témák kerülnek terítékre, amit Helen értetlenkedve fogad, és keltegetni kezdi Teddyt, hogy ne beszéljen már álmában, mert nem tud tőle aludni. Hajnali öt magasságában biztos ugatni fog egy kurva kutya, ami rettenetesen zavarja majd Teddyt, ezért tuti bezárja az ablakot. Persze Helennek ez nem tetszik, mivel ő szeret nyitott ablaknál, friss levegőt szívva nyugodni a paplan alatt. Már-már békésen pihennének, amikor is Teddy mobiltelefonja ébresztőt kiállt. Naná, hogy nem az éjjeli szekrényről (hogy egyből kikapcsolhassa), hanem valahonnan a konyháról, vagy a nappaliból, mivel kedves Teddy múlt este ott felejtette...

Először tizenkét éves koromban szembesültem azzal, hogy a melleimen lévő szőrszálak nem nyújtanak esztétikus látványt...

Hol nő a hajad?

Valami orvosi vizsgálaton voltunk az általános iskolából, és a csajokkal egyetemben félmeztelenül vártunk sorunkra a vetkőzőben. Na, ekkor történt, hogy egyikük hahotázva jegyezte meg:”Helen, neked meg a melleden nő ki a hajad?!”...

Még aznap este borotvát ragadtam apám készletéből, és a kósza szőrszálakat eltűntettem. Természetesen ezen a ponton nem állt meg a beavatkozás. Gondoltam ideje lenne egyéb helyeken is csupaszítanom, így esett, hogy lábszáramat is végigboronálta a Gillette-penge. Két hét múlva úgy döntöttem, a hónaljkutyus sem lesz kivétel akciósorozatomban. Végül a borotva rátalált a puncimra is...

Zavaró tényező

Azok a pasik, akik bepillantást nyerhettek a melltartóm alá, kivétel nélkül csodálkozva fogadták a borostásodó ciciket. Na, ezt ne úgy képzeljétek ám el, mint valami Amazon dzsungelt, inkább egy lezserebb szavannára gondoljatok. Lehet túlteng bennem a férfi nemi hormon, azért eme csodás képződmény a domborulataimon. Most már azt is értem, miért vonzódom annyira a szőrös mellkasú férfiakhoz, ill. miért tetszenek a csajok...

Négy-öt naponta ápolgatom gyári virágoskertemet, az addigra pár milliméteresre növekedett szálak már zavarhatják Teddy nyelvét. Szerencsére ő ezt a “hibámat” nem tartja válóoknak...

Szőr itt, szőr ott

Egyébként a köldököm alatt is burjánzik egyetlen méretes szőrszál, amit szintén fűnyírózok. Amúgy Teddynek a bal karján pompázik egy kb. 8 cm hosszú példány, amelyet szigorúan védelmez, mint egyedi darabot...

Jah, a két szemöldököm közé is szokott nőni egy hosszabb szálacska, de csak minden szökőévben. Szerencsére...

 Retro Helen 2008. január 11

Nunci hat éve az utcán keresi a betevő falatot. Tudod: szájába teszi, hogy aztán jusson falat odahaza a gyereknek. Nunci szerint jó üzlet. Van egy frankó kis helye kint a főút mellett. Egyszer vittem neki süteményt, hogy szájába tehessen valami olyat is, ami édes, harapható. És szénhidrátot is tartalmaz. Ennek a tölteléke legalább nem folyik. Mondta. Nunci huszonhárom éves. Édesanya. Egy hároméves kissrác anyja. Nunci huszonhárom éves. Prosti. Mindenki prostija. Miért csinálod? Kérdeztem, és haraptam a zserbóból. Mert egyszerű. Felelte, és harapott a zserbóból. Van gyomrod hozzá? Faggattam. Figyi szivi! Neked van gyomrod a melódhoz a puccos kis irodában, a puccos kis kollégáid és a puccos kis főnököd mellett? Vállat vontam. Na látod! Tudod mi a legfőbb különbség a te melód és az én melóm között? Tette fel a döntő kérdést. Fejemet tekertem. Én kiköphetem, ha nem bírja a gyomrom. Azóta nem kérdeztem hülyeségeket Nuncitól.

Helyettesítettem egy alkalommal. Ne csodálkozz! Képzeld, azt mesélte, ha valaki több napig nem tűnik fel a szokott helyén, gyorsan lecsap a terepre más nő. Beteg volt a gyerek. A nagyi meg másnapos. Így lettem álprosti. Nem kellett számba tennem senkit és semmit. Csak mászkálgatni fel-alá, hogy lássák: foglalt a hely. Nunci szerette volna, ha az ő cuccában tetszelgek. Én ragaszkodtam a saját ruháimhoz. Ez elég megtévesztő volt. Érdekel miért? Mert megállt egy kocsi és a sofőr felajánlotta, hogy a következő városig el tud vinni. Ja és azt is mondta, hogy a busz majd csak két óra múlva jön. Szóval prosti pályafutásomnak ő volt az egyetlen kuncsaftja. És ő is stopposnak nézett…

Persze Nuncinak akadtak extrém esetei. Történt egyszer, hogy öt fehérgalléros, pallérozott elméjű fiatalember közösen dobta össze a pénzt, hogy aztán Nunci egyiküket a nyelve hegyére vegye…

És fecsegett a bácsiról is, akihez mentőt kellett hívnia, mert szívrohamot kapott…

Nunci egészségügyi szakközépiskolában tanult. Két évet. Majd abbahagyta. Mert meghalt az apja, az anyja meg munkanélküli volt, és három kisebb testvéréről is gondoskodnia kellett. És Nuncinak nem volt választása. És a téma az utcán hevert…

Hamar meg lehet szokni. Először legyűröd a lelkiismeretedet, aztán az undort, végül a szeszélyes időjárást. Okított. És a fia mindebből csak annyit látott, hogy anya miniszoknyát húzott, kisminkelte magát, és eltűnt a sarkon…

Képzeld, engem meg kiközösítettek a helyi irodalmi klubból, mert Nuncival barátkozom. Éltem az utolsó szó jogával, pódiumra álltam és felolvastam a következő szöveget:

Kedves Barátaim!

Köszönöm a segítségeteket, mert nélkületek nem születhetett volna meg ez az írás. Köszönöm neked, kedves Iluskám, hogy idejövetelemkor tájékoztattál arról, milyen lábszaga van Pistikének, ezért nem is ültem melléje. Igen Pistike, a hátad mögött Lábgázos Pistának szólítanak. Köszönöm neked kedves Sárika, hogy nekem adtad az ingyen színházjegyeket, csak azért, hogy ne Iluskáé legyen. Igen Iluska, a hátad mögött ki nem állhatnak a pletykálkodásod miatt. Köszönöm neked kedves Jancsika, hogy meghívtál koncertre, mert le akartad magadról rázni Sárikát. Igen Sárika, a hátad mögött Jancsika nagyon rámenősnek tart. Köszönöm neked kedves Pistike, hogy hagytad magad kényeztetni Nunci által. Igen Iluska, Sárika, Jancsika, ne nézzetek így rám: Pistike járt Nuncinál. És végezetül köszönem Neked Nunci, hogy felnyitottad a szememet, és rátereltél a helyes útra…

…ennél a mondatnál belibbent Nunci és köpött egyet a padlóra…tudod…nem bírta a gyomra…

Pikáns anyóstörténet kedvenc rokonomtól, Tommikától. Köszönjük!

Vendégkufirc rovatunk következik:

Barátnőmnél voltam, és mint ilyenkor az szokás, egyből leheveredtünk az ágyára. Ő az ölembe hajtotta fejét és szájával dolgozgatott rajtam. Tudni kell, hogy ruha mindkettőnkön volt, csak a nadrágom cipzárját húztuk le, érthető okok miatt. Már kezdtünk jobban belemelegedni a dolgokba, amikor anyósjelölt minden kopogás nélkül ránk nyitotta az ajtót. Barátnőm nyomban abbahagyta a cumizást, és hogy ne legyen annyira feltűnő, a fejét nem emelte fel az ölemből, hanem ráhajtotta az álló farkamra. Azt hittük, hogy az anyja csak beugrik valami miatt, de sajnos maradt, és le is ült az ágy szélére. Elég meredek volt a szitu. Persze a barátnőm nem kelhetett fel rólam, mert a farkam a gatyámon kívül figyelt, még akkor is, ha egy idő után lelankadt. Úgy húsz percig lökte a szöveget az anyós mielőtt távozott. Én ezalatt izzadtam, mint állat, szegény barátnőmnek pedig megfájdult a nyaka. Előtte sosem jött be csak úgy találomra hozzánk, ezért nem is zártuk a szobaajtót. Az eset után már igen.

Véletlen volt, vagy sem, akkor is mérges lettem...

Térdeltem a zuhanykabinban, és folyattam magamra a vizet. Teddy – aki nemrég zuhanyozott – hirtelen széthúzta a kabinajtókat, és belógatta a farkát...

Persze én ezt nem vettem rossz néven. Cuppantam is a drágaságra, jobban mondva, a pénisze ágyék felőli részét kezdtem nyalogatni. Gondoltam nem kapom be egyszerre a kicsikét, húzom a férjem agyát ezen a módon is...

Csukott szemmel finoman haladtam lefelé, amikor melegséget éreztem a nyakamon. Teddy egyszerűen rápisilt a nyakamra, és még röhögött is. Sőt: sajnálta, amiért túl korán csurgatott...

Rendkívül dühös lettem.

Mi az már baszki, hogy az ilyen terveiről nem számol be nekem előre???...

Retro Helen 2008. január 8

Köd volt. És hirtelen fények himbálóztak előttem. A teherautó félig az árokban, a sofőrje meg az útszélén. Kiszálltam a kocsimból, kérdeztem tőle, hogy minden rendben van-e. Jót káromkodott. Ebből arra következtettem, hogy minden rendben. Szemét állat leszorított a padkára, aztán hajtott tovább, a k…isten f...! Ámen. Aztán kérte, hogy ugyan már vegyük üldözőbe a bunkó parasztot, hogy mondhasson neki egy imát. Gondoltam: tuti buli lesz. Szóval hajnalban, a ködben: autós üldözés.

Be is értük. Az egyik buszmegállóban parkírozott. Törölgette véres homlokát, és igazgatta a törött visszapillantó-tükröt. Képzeld, a káromkodós huppsz kipattant mellőlem és kabátgalléron ragadta a fickót. Na, tűnődtem, itt talán még több vér is folyik majd. Aztán jajongni kezdtem, hogy ez ebben a formában nem a legjobb megoldás. Mármint nem a kabátgallért kell ráncigálni, hanem nyomban ágyékon rúgni…Csak vicceltemJ. Nem mondtam ilyet. Hanem tettem. Oké, oké nem szívatlak tovább: nem rugdostam senkit. Hívtam a rendőrséget. És a helyi tévét, hogy híres legyek. Persze ez is csak vicc J. Aztán kiderült, hogy tévé nélkül is közismert lehetek…erre való a pletyka…

Másnap az újság hasábjain olvastam a káromkodós köszönetnyilvánítását. Tök poén. És még ugyanezen a héten borult nyakamba egy vadidegen, amiért segítettem a férjének. Jujha-jujha. Te, ez a találkozás tiszta téboly volt. Hű, ez alliterált. Szóval a cégben egyszer csak jön felém egy nő, és kérdi, én vagyok-e X.Y. Na, akkor emelkedett egekbe a vérnyomásom. Feleltem, hogy igen, az említett személy én vagyok. Már el is képzeltem magam számsorral a kezemben, és azon morfondíroztam, hogy profilból vagy oldalról mutatok-e szebben a rendőrségi fotóalbumban…Aztán a nő átkarolt, és boldogan hadarta, hogy az ő férjét vettem fel a kocsimba. És a bunkó paraszt is a megérdemelt helyén van. Hát így lettem félig híres.

De a rendőrségi fotóalbumba majdnem bekerültem. Tizenhét éves koromban, húsvétvasárnap reggel azzal ébresztett anyám, hogy itt vannak a járőrök és engem keresnek. Tudod ez olyan érzés volt, mint amikor vizes a lábad köze, de durvára nem emlékszel, hogy bepisiltél vagy kiizzadtál…és a járőr arról faggatott, hogy ismerem-e Szagos Szabit. Nem. Nem ismerem. Tényleg nem ismertem. Szagos Szabi – ahogy a rendőrök ecsetelték – visszaeső betörő volt, most megint elkapták, és ő a barátnőjével akart beszélni. És megadta a barátnője lakcímét. A mi címünket. Csak úgy: hasból. Érted. Mert ez jó tréfa. Aztán persze kiderült, hogy vaklárma az egész. Mégsem fotóztak le…

 "Egy pasi szerint a tökéletes nő okos, érzékeny, szexi..."

Helemsn rovatunk következik:

Helen says:

hogy vagy?

Teddy says:

jól köszi, miért?

Helen says:

csak kérdezem, mert te vagy az én kicsi férjecském

Teddy says:

:-)

Helen says:

néztem egy filmet. Egy pasi mondta benne, hogy a tökéletes nő okos, érzékeny és szexi...

Teddy says:

ebből neked kettő meg is van

Helen says:

hmm...gondolom az érzékeny és a szexi...

Teddy says:

valahogy úgy:-)

Helen says:

mekkorát nőttél volna a szememben, ha azt mondod, hogy „milyen okos vagy, amiért egyből kitaláltad”:D

Teddy says:

majd otthon megnövök neked

Helen says:

jah, akkor húzok is vasalni. pussz

Teddy says:

puszi

Puszi és nyalogatás oké, na de csavarás...
 

Helen szivatása rovatunk következik:

 Férjem kedvenc szórakozásai közé tartozik a mellbimbóim csavargatása. Nekem ez a tevékenység nem éppen a kedvenc szórakozásom...

Szóval Teddy árgus szemekkel figyeli, mikor merevednek a bimbóim. Mivel ez általában gyakran bekövetkezik – kérem szépen, ilyen ostoba bimbóim vannak -, ezért az uram úgy csap le a pólóm alá, mint Mariska néni a tyúk nyakára...

Sokszor kész csatába fullad az akció, ugyanis én kitartóan takarom a melleimet, ő pedig még kitartóbban próbál utat törni magának a bimbók felé. Sajnos mindig Teddy győz...

Jó segítség számomra a push up melltartó, mert azon keresztül nem látszódnak a duplájára duzzadt bimbik. Néha azonban ez sem használ, ha Teddynek épp olyan kedve van, hogy látleletet vesz a cicikről. Kocsiban, séta közben az utcán, anyóséknál...

Valami férfihagyomány a bimbópödrés, vagy mi a szösz?...

Kedves Mindenki!

Köszönöm, hogy továbbra is kitartottatok a blog mellett, és a Retro posztok ellenére is jártok felém és kommentelgettek. Valamint köszönöm a sok mailt, amit küldtetek, folytatásra ösztönöztetek, ötleteket adtatok, kérdéseket tettetek fel. Valóban úgy terveztem, hogy bezárom a kapukat. Aztán fordulat következett.

Mint tudjátok – aki nem tudja, most megvilágosodik – írtam cikkeket a www.cotcot.hu online magazinnak is. Pár nappal a roló lehúzása után mailt kaptam a főszerkesztőtől, hogy nekik és az olvasóknak is tetszenek az írásaim, ergo: folytassam náluk a blogolást, mint kiemelt blog. Ez tulajdonképpen azt jelentené, hogy a cotcot címlapján minden nap ott figyelgetne a Szopizmus. A cotcotot is üzemeltető cégnek van egy saját blogportálja – most még béta verzióban - (http://blogger.hu/), amiről a kiemelt blogok kikerülnének a cotcot címlapjára. A történet egyelőre még a szervezés fázisban van, viszont a Szopizmust a mérnök fiúk már átköltöztették a blogger.hu-ra. Így http://szopizmus.blogger.hu/ elvileg már elérhető.

Hétfőn, azaz június 7-én újraindul a blog. A téma a régi lesz, de hagyom a Retro rovatot is heti egy-két poszt erejéig. Úgy tervezem, hogy egy darabig párhuzamosan fog futni a két blog, amíg új helyén ki nem forrja magát. Ez valószínűleg hosszabb folyamat lesz.

Szóval hétfőn startolunk. Ha valakinek javaslata lenne új témákat illetően, vagy bármi észrevétele, kérdése, véleménye van, akkor a 80helen@gmail.com címen megtalál. Jah és vendégkufircolni is szabad!

Üdv-üdv:

Helen

Retro Helen 2009 február 12

Keményen vertem a mellemet, hogy 'biz engem semmilyen égből pottyant vírus nem vesz le a lábamról, és a betegség, mint olyan, csak akkor fog kiütni, ha már erőteljes hallucinációim lesznek...

Influpajtás mégis két vállra fektetett...

Tegyük hozzá: derekasan küzdöttem ellene...

Hétfőn már éreztem némi toroklázadást, de kockás kendőmet nyakamra tekerve dacoltam a támadóval és vad porszívózásba kezdtem...amit egy kis locsi-pocsi követett felmosás formájában...

Kedden elszántabban mondogattam, hogy "akkor sem leszek beteg", és ennek bizonyításául intenzívebben járattam szivacsbarátomat az edényeken, ám sem a kitartó koncentrálás, sem a tiszta tányértömeg nem segített abban, hogy este a hőmérő higanyszála alkut kössön 38 alatt...

...pedig még "ízletes" sós vízzel is gargarizáltam és magamba szívtam több hektárnyi kamillagőzt, nem beszélve a csuklóimra kötött vizes borogatásról...

Szerdán sajnos veszett pitbullal sem lehetett volna kirángatni az ágyból, azonban dokihoz nem készültem...annyira még nem hallucináltam...

...az éjszaka folyamán ugyan többször játszottam szamárköhögésest és edzettem a Guiness-re tüsszentések számát tekintve, de csütörtök virradóra kezdtem ismét önmagam lenni (miután vagy tíz liternyi vizet izzadtam a körülöttem lévő anyagokra)...

Szóval beintettem kicsit influnak, nehogy már azt higgye ő nyeri a háborút, és ennek jeléül alaposan kitakarítottam a fürdőszobát...