Ez olyan kedves fotó. Most már csak azt nem tudom eldönteni, hogy a ciklus elején vagy a végén készült...

Retro Helen 2009. július 8.

Teljes nyugalomban indultam szokásos bevásárló utamra. Nyitottam a kaput, mikor is fékezett a ház előtt egy pizzafutár. Szólt ám kocsijából a tam-tam, még az autógrafika is mozgott minden ütemre...

Borotvált fejű, napszemüveges, "alig vagyok húsz" gyerek ugrott ki a járgányból, kezében pizza, és már fordult is hozzám:"Hi, lakik itt X.Y?"...

Mire én:"Nézd meg a kapucsengőn..."

Vigyorgott egyet a gyermek, majdnem kiköpve rágóját, és ment be a házba. Közben én indultam a garázsba, hogy hozzam az autót. Időztem kicsit a kosár bepakolásával, majd kényelmesen hajtottam a kapu felé...

...amit persze magam mögött be is kellett csuknom.

Hogyhogy nem, "dizájnos vagyok" barátom még nem távozott. Várakozott a kapu előtt. Én kiszálltam a kocsiból a fentebb említett okok miatt, ő pedig utánam kiabált:"jó lennél feltétnek..."

Na, ezt nem hagyhattam annyiban. Kattintottam egyet a kapuzáron, megfordultam és így szóltam:"szeletelve vagy egészben kéred?..."

Majd a bolt felé vettem az irányt, és kértem 20 dkg felvágottat...

"életemben először felfedeztem egy női test apró részleteit..."

Bandita nevű kedves olvasónk osztotta meg velünk friss tapasztalatszerzésének történéseit, mondhatni: percről-percre. Köszönjük!

Vendégkufirc rovatunk következik:

 

Itt vagyok 19 éves fiúi valómban, friss élményekkel gazdagodva.
Sokfelől hallani, hogy milyen ciki a szüzesség megléte ilyen korban,
ez talán így van, talán nem. Még sosem csókoltam meg senkit, ez ilyen
idősen tényleg ritka.
Ám az elmúlt hetekben megismertem egy nálam idősebb lányt. Egy nagyobb, szolid és kultúrált bulin
váltottunk két szót, majd amikor menni készültem (haza), akkor ott akart tartani.
Én kitartottam amellett, hogy mennem kell, de megkérdeztem, mivel tartana itt, amire ő
annyit mondott: "Dugunk?", amit szűkszavúan elhárítottam, majd a fenekét meglegyintve távoztam.
Egy héttel később ugyanott egymásba futottunk és miután megmasszíroztam - ami igazán tetszett neki -
simogatta a karomat. Egészen addig nem tudtam, hogy a karom érzékeny, hát akkor kiderült.
Többször szóba került pórias egyszerűséggel a dugás, mindenféle körítés nélkül, a bennem tomboló hormonok
hatására (egyértelmű utalással pár dologra) elhívtam pár nappal későbbre magamhoz.
Nem tudtam, mit akarok azon az estén. Két dolgot tudtam biztosra: csók nem lesz és a szüzességem is megmarad.
Azt terveztem, a lány majd elárulja, ő mit akar, én pedig igyekszem megvalósítani.
Ő pedig azt gondolta, én csak AZT akarom. Hát, mindketten elhasaltunk a hiedelmeinkkel.
Ő nem mondta, mit akar, így én kezdeményeztem. Mint kiderült, pirosbetűs napjaiban volt,
az ott érzett ízeket pedig így nem kívántam, tehát oda nem koncentrálhattam.
Az este során filmeztünk egymáshoz bújva, vagy fejét a combomon nyugtatva. Többször
felmerült, hogy "Mit csináljunk?". Az első alkalommal nagyjából azt a választ adtam, hogy
elég meleg van, de hosszú az éjszaka, ezzel utalva arra, hogy akarok majd valamit.
Végül, mint azt írtam, a filmezésnél kötöttünk ki. Folytatta a simogatást, én is dédelgettem őt.
Simogattam a fejét, derekát, bármit, amit értem és nem takarná a bikini. Ő a kezemet, combomat, nagyon jól esett,
de úgy éreztem, amit én csinálok, nem okoz neki különösebb örömet. Megkérdeztem tőle, hol simogassam, hogy neki is jó legyen?
Azt mondta, a hátát. Ennek titokban és mélyen örültem, mert szeretek hátat simogatni.
Éppen a combomon nyugtatta a fejét, úgyhogy a hátát nehéz volt kényelmesen és hosszasan elérni.
Később viszont megtaláltuk azokat a helyzeteket, ahol mindketten kényelmesen cirógathattuk a másikat.
Néhány filmezéssel töltött óra után vettem a bátorságot és elszántam magam, hogy tovább lépjek.
Ebben az is segített, hogy néhány mozdulat erejéig játszott a mellbimbómmal, ami egyértelmű jel volt...
Elkezdtem a hasát simogatni, csókolgatni a nyakát, arcát. Engedte, kicsit feljebb csúsztam a
kezemmel. Amikor éreztem, hogy beleütköztem a mellébe, megálltam és vártam, hogy reagál-e,
de ezt is nyugodtan hagyta, hát még feljebb csúsztam. Néhány ujjbeggyel simogattam a mellét
és életemben először, felfedeztem egy női test apró részleteit. Megbarátkoztam a formájával,
kitapintottam, hogy lehet a mellbimbó és elkezdtem körkörösen simogatni, izgatni. Lassan,
bizonytalanul, de reagált az ingerlésre. Amikor úgy éreztem, hogy tovább is mehetek, nagyon
finoman a hüvelyk- és mutatóujjam közé vettem az egyik mellbimbóját és lassan, gyengéden
összecsíptem, amire az keményen válaszolt. Tovább folytattam a simogatást és tudtam, hogy jó úton járok.
Ezt az állapotot vegyítve az eddigiekkel, folytattuk a filmezést.
Amikor már kint sötétebb volt, az idő pedig már hűlni kezdett, felvetette, hogy nézzük ágyból a következő filmet,
persze nem ellenkeztem. Beágyaztam, betettem a filmet, elintéztem mindent, ami kell a filmezéshez,
lekapcsoltam a lámpát és boxerre vetkőztem. Az előkészületek alatt ő is átöltözött, így egy laza
top és egy rövidnadrág került rá.
Elkezdődött a film, ő nekem háttal az oldalára feküdt, nem szorosan (főleg csípőtájékon), de hozzábújtam, átöleltem.
Folytattam az eddig művelt huncutságaimat, ő is a sajátjait. Az este folyamán valamikor azt is megléptem,
hogy finoman a kezembe vegyem a mellét.
Amikor úgy éreztem, nem tudok újat mutatni neki, újra eljátszottam a finom közeledést
hastól mellig, de kicsit gyorsabban, mint amikor ezt utcai ruhában tettük. most éreztem először
az ujjaim között más mellbimbóit, hosszasan ismerkedtem velük. Nem rejtett nagy meglepetést, mert nekem is
olyanok, mint neki, bár én fiú vagyok.
Az éjjel valamikor eljutottam odáig, hogy feloldottam minden gátlást magamban, tényleg szorosan átöleltem.
Mivel még mindig elég meleg volt, néha hosszabb-rövidebb szünetet kellett tartani, de állandósult az,
hogy szorosan átölelem és a melleivel játszok. Nem is kell mondani, de ettől a már
lassan 4 órája húzódó simogatástól, de főleg az ágyban töltött részeitől a legférfiasabb részem igencsak keménykedett.
Azzal, hogy átöleltem, szavak nélkül jeleztem neki, hogy áll a helyzet.
Miután vége lett az utolsó filmnek, lámpaoltás következett. Mindenféle szégyenérzet nélkül sétálgattam sátorszerű boxeromban,
majd visszafeküdtem mellé. Ismét szorosan átöleltem, folytattam a játékot, ahol abbahagytam. Persze közben az ő keze sem volt rest,
simogatta a karom, combom, hasam - utóbbin van két kis terület, ami kimondhatatlanul érzékeny, majd később kiderül, zavar-e :)
Hiába mondta, hogy így nem fogunk aludni, nem hagytam abba, ő se tiltakozott.
Egyszercsak halk nyögés hagyta el a lány száját. Nem tudom, az volt-e az első, de akkor tudatosult bennem, hogy
ő ezt tényleg, igazából élvezi. Elkedztem próbálgatni az eddig bemutatott arzenálon kívüli fegyvereket.
Kicsit erősebben csíptem össze a bimbóját, a tenyerembe vettem és kicsit gyömöszöltem. Akkor már odanyomtam hozzá a csípőm,
hadd érezzen maga körülAztán szépen lassan az egész mellét elkezdtem úgy húzni és csípni,
mint a bimbóját, csak mind az öt ujjammal, a tenyeremmel, vagyis az egész kezemmel.
A kis, finom nyögései rendszeressé váltak. Tökéletes útmutatót adtak, mit kell csinálnom. Menet közben
a hátára feküdt, így jobban elértem mindkét mellét.
Megint eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, nem tudok többet nyújtani, mint amit eddig és elérkeztem ahhoz a dologhoz,
amit igazán szerettem volna az éjjel: a számat és a nyelvemet használni. Kitakartam a bal mellét
és lassan ráhajoltam, hogy megállíthasson, ha akar. Nem akart ő már megállítani semmiben. Többször jelezte, hogy nem tudja kontrollálni magát,
én pedig megnyugtattam, hogy majd figyelek, neki nem kell.
Most a nyelvem hegyével csináltam ugyanazt, mint az ágyba bújás után az ujjaimmal. Finoman körbejártam, megízleltem, éreztem minden kis részét.
A nyögések még intenzívebbek lettek. Lassan elkezdtem az ajkamat is használni. Finoman, gyengéden csináltam mindent. Itt is
eljött az a rész, hogy elkezdjem durvábban izgatni. Szívtam, gyengéden harapdáltam. A nyögései fokozódtak, élvezte a durvaságokat.
A végén a combomat simogatta, néha megakadt a nyögésben, erőteljesebben lélegzett. Tudtam, hogy már nem kell neki sok,
sokáig húztam egyes mozdulataimat, a lágy harapás után lassan eresztettem ki a bimbóját, egy-egy ilyen
után még jobban megakadt, kezével kicsit megszorította a combom. Közben többször a melléhez szorította a fejem,
beletúrt a hajamba, jól esett. Néha gyengéden beleharapott a fülcimpámba.
Aztán eljöttek az élvezés előtti utolsó pillanatok. Ekkor már határozottan tudtam, mit kell csinálnom, hogy élvezze. Másik mellét
már régóta cirógattam a kezemmel, ha sikerült egyszerre kétfelé figyelnem. Amikor abbahagyta a nyögdécselést, finoman magához ölelt.
Hogy eljutott-e a csúcsra? Máig nem tudom."

 

Pajzán kalandjaim Teddy nélkül...

Néhány volt osztálytárssal vacsorára voltunk hivatalosak egy kastélyszállóba. Már a házigazdák ledér öltözéke azt mondatta velem, hogy a kínált ételből és italból nem kellene túlzottan fogyasztani, ugyanis ha valami kefélés sülni ki a dologból, én szeretnék emlékezni rá...

Kényelmesen helyet foglaltunk a terített asztalnál, amikor is a szomszéd terem nyitva felejtett ajtója mögött észrevettem, amint egy alig húsz éves srác éppen egy idősebb fickót szopogat...

Mellettem ülő Vikica merített a húslevesből, én kitartóan elleneztem mindenféle kínálást, hajtogatván, hogy akármi is fog történni, én pontosan akarok emlékezni az apró részletekre is...

Na, ebben a pillanatban lépett be hozzánk a már említett teremből egy tizenpáréves forma gyerek, fején turbánnal, és kérdezte, kinek van kedve vele dugni...

Kettőt se pislogtam, Vikica jelentkezett is a felhívásra. Oh. Persze ezt a kalandot én sem akartam kihagyni, igyekeztem az újdonsült párocska után, akik a kanapén elhelyezkedve estek egymásnak, míg a terem másik felében a kis huszas nyaldosta apóka golyóit...

Közben a hangfalakból harsogni kezdett a Dolly Roll Vakáció című száma, és én rendre ropni kezdtem egy csajszival. Ekkor viharzott a helyiségbe rég nem látott kolléganőm, rohant is felém kitörő örömmel és ölelgetni kezdtük egymást.

Aztán hogy mi történt később, azt nem tudom, mert felébredtem...

Másnap mondtam is Teddynek, menjünk már el egy ilyen buliba...

Szóltam az ápolónőnek, hogy szedje ki a segglyukamból a hőmérőt...

Helen szivatása rovatunk következik:

Voltam kb. 7 éves, és sajnálatos módon – egy súlyos betegség miatt – több időt töltöttem kórházban, mint odahaza. Gyerekeknél jellemzően a végbélben mértek lázat, persze én ezt rohadtul utáltam. Először is azért, mert bár használat után valami fertőtlenítő cuccba mártottak, bennem mégis az a képzet jelent meg, hogy amit ma a szomszéd ágyban heverő Julcsi seggébe dugtak, azt holnap én kapom...

Másodszor pedig azért, mert az egyik kellően ostoba fiú önszórakoztatás céljából a csajok seggére csapkodva játszotta el a Boci, boci tarkát, miközben lázmérővel a hátsónkban heverésztünk a kórházi ágyon...

Na, ekkor kiabáltam egy öblöset a nővérkének, hogy akkor legyen szíves áthelyezni a mérőt a hónaljamhoz, vagy olyat teszek, ami sokaknak nem tetszene...

Innentől kezdve a lázmérő nem pihent a popómban...

Később a fentebb említett srácot műtötték, napokig nem kelhetett fel, kacsába kellett pisilnie. Egy óvatlan pillanatban, természetesen “véletlenül” a vizeletét a takarójára öntöttem, amíg aludt...

Utána elhitettem vele, hogy álmában bepisilt, és finoman ecseteltem neki, örülhet, amiért az ápolónő nem a teli ágytálat felejtette az ágya mellett...

Nem csalódtam az olvasókban...

TOP 10 keresőkifejezés:.

1. maszturbálásokk

2. szopizmus

3. pinaszőr

4. szopizmus blog

5. szűz punci

6. dugás kutyával (jajj, ez a kedvencem, szerintem Inci keresett rá:D)

7. punci

8. önnyalás

9. farokverés

10. lotyó
     

Anyós nem esett kétségbe, hogy didkókat villantott előttem...

Múltkoriban anyóséknál töltöttem egy éjszakát. Miközben ő a fürdőszobában szedte ki hajából a csatokat, én a folyosón várakoztam, és egy sütemény elkészítési módjáról beszélgettünk. Közben ki-kinézett rám az ajtó mögül...

Igen magyaráztam neki valamit, és a nagyobb hatás kedvéért gondoltam beugrom hozzá a fürdőszobába, hogy látványos kézjelekkel támasszam alá mondanivalómat...

Sikerült anyós szabadon lebegő melleibe botlanom...

Oh.

Mondtam neki, hogy bocsesz, de az imént mintha még pólót láttam volna rajta. Ő csak nevetett, és lazán legyintett egyet...

Persze szemérmesen visszahátráltam a folyosóra. No, ez még nem volt elég, a korábbi eszmecserénk folytatódott, és anyós már a kádban csorgatta magára a vizet, amikor is kiabál nekem, hogy menjek már be hozzá, mert mutatja mekkorára kell feljönnie a piskótának sütés közben...

Na baszki...

Szóval anyós didikkel és puncival álldogált a kádban, egyik kezével tusolófejjel akrobatikázva, másik kezével mérettáblázatot imitálva...

...így esett, hogy anyóst is láttam már pucéran...

Retro Helen 2008. szeptember 12.

Vasútegészségügyi Kht. néven futó, valaha MÁV Rendelőintézetként ismert intézménybe kellett látogatnom egy hagyományos üzemorvosi vizsgálat végett. Miután előző este GPS-szel megkerestük a helyet, ahová mennem kell, gondoltam, pofon egyszerű lesz minden...

Roppant finom 10 km/óra sebességgel közelítettem meg az állítólagos utcát, hisz két szememmel gyakorlatilag az épületeket pásztáztam. Ennek a tempónak természetesen rendkívül örültek a mögöttem haladók, ellenben az én örömöm akkor érte el igazán a csúcspontját, amikor előbukkant a pompás szocreál stílusú betűkkel homlokzatra rögzített MÁV Rendelőintézet...

Örültem is, mint majom a farkának, hogy lám-lám megtaláltam a gócpontot, és mire feleszméltem ebből a kábulatból, tök ügyesen ki is értem az utca végére...holott nekem parkíroznom kellett volna...

Életbe lépett a B terv. Letettem a kocsit a következő utcában, és visszagyalogoltam. Követtem az előttem ügyeskedő hölgyet, aki a betegfelvételre ment. Én is adtam a fehér köpenyes csajnak a beutalómat, ő pedig küldött az emeletre Dr. X.Y-hoz...

Háziorvos-néni szobája az ideggyógyász szobája mellett volt. Na, oda érkezett is egy beteg, mellkasig befonott szakállal, farmer kabátja hátán hatalmas magyar címerrel...nem is csodálkoztam azon, hogy az idegre jár...azon meg aztán pláne nem csodálkoztam, hogy az ideggyógyász szinte felszabta az ajtót és ordította kifelé: "jöhet a következő!..."

Háziorvos-néni rendesen kikérdezett családom és egyéb állatfajták betegségeiről, saját korábbi nyavalyáimról. Derékig vetkőztetett, vizsgált itt-ott és ezt-azt, aztán kezembe nyomott egy 10 cm hosszú, fél centi széles csíkot, hogy irány a vécé, pisiljak a csíkra...

Gondolhatod mennyire boldog lettem ettől. Sok minden extra mutatványt hajtottam végre eddig életem folyamán, de ez a csíkpisi különösen kemény kihívásnak bizonyult...

Persze a klotyót épp az orrom előtt zárta magára egy nő, akire kb. annyit kellett várnom, mint Godotra...

...és a nő valóban felülmúlta a csigát is, mert mire a keze elérte a kilincset, addigra leforgatták a Barátok közt összes részét...

Ügyesen pisiltem. Alig cseppent a csík mellé...

...és még munkára alkalmasnak is nyilvánítottak...

Apám viccesen megjegyezte, hogy jól bírjuk Teddyvel, ha még mindig együtt vagyunk...

Házassági évfordulót ünnepeltünk a Drágával. Először egy kis kufirccal emlékeztünk a Nagy Napra, aztán gondoltuk ünnepélyesebbé tesszük a dolgot, és Teddy vacsorázni vitt oda, ahol az esküvői “banzájt” tartottuk...

Mondanom sem kell: a pincér egyből megismert. (Engem nehéz mással összetéveszteni...) Most is tejbetök vigyorral ültem az asztalnál, a férjem jobbnak is látta, ha nekem inkább ásványvizet rendel, na meg amúgy is kánikula volt, ne hányjak már olyan hirtelen nyilvános helyen...

Teddy kedvesen kérdezte, hogy lesz-e miről beszélgetnünk, vagy csak bámuljuk egymást csendesen. Volt miről beszélgetnünk, különösen azután, hogy egy osztrák-román csoport (tört magyar nyelvtudással) éppen mellettünk foglalt helyet, és a kurva kutyájuk fél percenként nyaldosta a lábszáramat, a gazdija pedig – nem, ő kivételesen nem nyaldosott – rendeltetésszerűen az arcomba dohányzott...

Mondtam Teddynek, hogy szóljon már a pincérnek, telepítsen át bennünket, mert egyelőre roston sült lazacot eszek és nem füstben érleltet...

Szerencsére a desszertet már kellemes körülmények között fogyasztottuk el.

...és Teddynek még sétálni is volt kedve, sőt szerelmet is vallott...

Másnap reggel ismét kufircoltunk, és sütöttem neki egy puncstortát...

Sok baromságot csináltunk együtt a csajokkal, de mind közül a szerelmi bánat kezelése volt a legsúlyosabb...

Történt egyszer, hogy Pippin barátném valami szöszkével smárolni látta a srácot, akiről úgy tudta, hogy az ő pasija. Mondtuk neki, vegyen példát róla és kapja szájon az első útjába kerülő legényt, ám ő egy óvatlan pillanatban inkább nekivágott a vidéknek. Gyalogszerrel...

Elég kellemes élmény volt, ahogy tűsarkúban kutattunk utána a prérin, és kb. másfél órás keresgélést követően sikerült is leszednünk egy fa tetejéről, kellően Rambó állapotban...

Azt hittük, hogy pár üveg hideg sör helyre rakja a lelkivilágát, amíg észre nem vettük, hogy egy törött üvegdarabbal próbál mintát rajzolni a csuklójára...

Én a szerelmi bánataimat mérhetetlen szkepticizmussal hűtöttem le. Másképp kifejezve: a csalódásokat használtam fel tapasztalati bizonyítéknak arra nézve, milyen típusú pasi kerül szerelemügyileg tiltólistára, ill. ezek a típusok lesznek a későbbiek során azok, akikkel a magam szórakoztatására játszadozhatok...

Olyat például sosem mondtam, hogy “azért szakított, mert biztos kicsi a mellem”. Inkább azt mondtam:”azért szakított, hogy találhassak jobbat”. Azt hiszem, ha nem így fogtam volna fel a pasikat, akkor meg sem érdemeltem volna, hogy rábukkanjak Teddyre...

Mindenki azt a férfit érdemli, amennyi időt és energiát belefektet a keresésébe.

...ja és persze ellenkező esetben ez a blog sem ilyen stílusban íródna...

Apám premier planban látta, ahogy kielégítem magamat...

 Egyébként zárt ajtók mögött, szobám csendes zugában végeztem ezt a felemelő tevékenységet. Amúgy a zárt ajtó alatt nem kulcsra zártat értek, csak simán becsukott ajtót...

Ágyam a szoba azon részén helyezkedett el, ahová az ajtó véletlenszerű nyitásával tökéletes rálátás esett. Mivel elég transzban voltam, nem hallottam meg, amikor apám kopogott...

Azt is, hogy ott járt, csak később hozta tudomásomra, egy rövid “láttam, hogy alszol” mondat formájában...

Állítólag vezetékes telefonon kerestek engem, azért merészelt benyitni hozzám.

Persze én égtem, mint a Reichstag, de hagytam apámat abban a hitben lebegni, hogy valóban aludtam. Bár szerintem ő is teljesen tisztában volt a “munkavégzésemmel”, csak egyszerűbbnek látta – mint részéről, mint részemről – eme kegyes hazugsággal leplezni mocskos kis vágyaimat...

Később átköltöztettem az ágyat a szoba másik felére...

Levegőt is alig kapok, nem hogy még egy kis dugás...

Helen vs. Teddy rovatunk következik

Nagy a hőség, nem is csoda, hogy kedves férjem pöcslóbálva sétálgat a lakásban, na és persze rajtam sincs sok ruha. A minap épp átöltözni készültem friss bugyiba – miután a régibe rendesen beleizzadtam -, amikor is Teddy megszólal a hátam mögött:”Asszony, te ne futkozz meztelenül előttem, mert már áll is a farkam!” Szavait tettek követték, és lökött is a legközelebbi kényelmes alkalmatosság felé, ám én megálljt parancsoltam neki...

• Teddy, ilyen hőségben örülök, ha egyáltalán levegőt kapok! Így nem tudok szexelni.

Persze a Drága morcos lett. Mondtam neki, hogy szopni természetesen leszopom, de akrobatikázásra képtelen vagyok. Majd hajnalban bepótoljuk, ha érkezik egy kis hűvösebb fuvallat.

Na, vártuk a hajnalt. Mire eljött, mindketten szépen elaludtunk a lágy szellő simogatására...

Gondolták a barátnőim, majd szereznek nekem pasit...

Helen szivatása rovatunk következik:

Épp olyan időszakomat éltem, hogy nem udvarolt nekem senki, és én sem tapadtam senkire. Ellenben az összes barátnőmnek volt valami valós vagy vélt kanja...

Kollektívan úgy döntöttek – jajj de szerettem ezért őket -, hogy kerítenek nekem valakit, legalább az aktuális hétvégi bálra. Egyikük fickójának akadt egy talonban lévő haverja, gondolták, megfűzik nekem. Egyébként azt hittem, hogy a csajoknak van némi fogalma az ízlésemről. Tévedtem...

Szóval a bál estéjén talpig csiniben virítottam a kocsi hátsó ülésén, és izgatottan vártam, ki az a szerencsés, akit a lányok a nyakamba varrnak...

Már az furcsa volt, hogy a barátosnék előre csitítgattak: ne essek kétségbe...

Sajnos ez nem jött össze.

Srácnak csak a nyaka volt olyan vastag, mint az én derekam. Nem beszélve az “illatfelhőről”, amibe burkolózott, és amit már kilométerekről érezni lehetett.

Próbáltam vegyülni a csapattal, hogy véletlenül se tűnjön úgy: én ezzel a pasival vagyok. Borzasztóan nyomult rám, és akármennyire bunkó voltam, nem vette a lapot. Kínszenvedés volt az este.

Persze a legszebb dolog pár nap múlva következett, amikor a srác várt rám a suli előtt. Mondtam neki, hogy legyek számára felejtős, mert én tőle abszolút semmit nem szeretnék. Ő kötötte az ebet a karóhoz, hiszen milyen jól éreztem magamat a buliban vele. Pillogtam keményen, ugyan már honnan a bánatból szedte ezt a kósza ötletet. “Nekem így jött le”- válaszolta...

Nagy nehezen lepattintottam, és a barátnőimhez is intéztem néhány becses mondatot...

Retro Helen 2008. október 28.

Baszki, ilyen satnya ujjaim is csak nekem lehetnek. Az még oké, hogy a kísérőgyűrű nagy lesz...de hogy a karika is...

Én, a szőrös lábu, aprócska gyűrűhordozó, megjelenek az ékszerboltban, és ecsetelem a hölgynek, mi is a problémám. Persze mihelyst előkapom tarisznyám rejtekéből a drágaszágot, a nő hoppsz eltűnik...

...hívja erősítésnek Gandalfot...

Húzza is ki az asztalfiókot a nagy varázsló, hogy méretet vegyen az Egyről. És valóban: ez az a méret, amit inkább láncon a nyakamban kellene hordoznom...

Nyomban kerít is egy másik gyűrűt: próbáljam fel. Fel is húzom, de visszafelé már nem igazán akar jönni. Na, a végén még Hiltivel kell megszabadulnom tőle...(erről jut eszembe, hogy egyszer régen az angol tanfolyamon arról beszéltem, milyen egészséges a friss gyümölcs; az egészséges angolul healthy, kiejtve: hilszi; én baromi ügyesen hiltinek ejtettem, mire az egyik srác megjegyezte:" hozok én neked Hiltit, és láthatod milyen egészséges..."; szem nem maradt szárazon...)

...végül fizikai terheléssel váltam meg a kincstől...

Gandalf igazi ősmágusként szólt:" eggyel nagyobb méretre van szüksége..."

Aha...

Na, még egy tanfolyamos sztori a végére:

- What is your hobby?

- Yes, little hobbit, Frodo is that...

"Legkedvesebb szerzeményem egy vibrációs tojás rádiós távirányítóval. 7 fokozatban állítható rezgés, 5-6 méteres hatótáv, igazi élmény-gyár..."

"Új fiú a hegyről" fantázianevet viselő olvasónktól kaptunk egy pikáns kis történetet, némi technikai háttérrel. Köszönjük!

Vendégkufirc rovatunk következik:

Zsebcirkáló korom óta kütyümániás vagyok. Fakardot csináltam magamnak, tutajt, később jött a tetris és csomó más videójáték. Nem csoda tehát, hogy az éjjeli szekrényeket nem győzöm megtölteni mindenféle segédeszközzel. Legkedvesebb szerzeményem egy vibrációs tojás rádiós távirányítóval. 7 fokozatban állítható rezgés, 5-6 méteres hatótáv, igazi élmény-gyár. Kedvesemmel próbáljuk minél izzasztóbb helyzetekben kipróbálni. Előző szombatot Siófokon töltöttük. Egyik kedvenc játékunk ilyen helyzetekben az "eltévedt német turista". Párom térképpel a kezében németül kérdezget járókelőket, hogy melyik hotel merre található, én meg irányítom a rezgést. Most egy harmincas anyukát szemelt ki magának, fej fej mellett vizsgálták a térképet, én pedig próbáltam ott tartani őt az orgazmus bejáratában. Pár méterről is könnyű megállapítani, hol is tart az élvezésben, épp mielőtt megtörténne, megremeg kicsit a csípője. Vicces lenne, ha hagynám élvezni, de hosszú még a nap. Lábai nagyon remegnek, séta már nem megy igazán, ezért leülünk egy büféhez pizzázni, rendelést természetesen ő adja le, ő fogadja a visszajárót is, ami újabb támadási felület nekem. Mikor nyúl a pultos tenyere alá, nekem egyszerű dolgom van: hirtelen legmagasabb fokozatra teszem a játékomat és mosolygok a párom remegő kezén, ahogy majdnem kiejti az aprót. Mondanom sem kell, most sem hagytam elélvezni. Egymással szemben ülünk, arca kipirult nagy levegőket vesz és ravaszul mosolyog. Már tudja, mit fog velem ezért művelni, de én erről tudomást sem veszek. Újabb játékba kezdek. Akkor emelem a rezgésszámot, mikor épp a szájához emeli a szeletet. Elröhögi magát, a szelet visszaesik a tányérra, én meg kérdően nézek, hogy mi a baj. Rekord lassúsággal befejeztük a tízórait, majd a parkoló felé indultunk. Mikor beszállt a kocsiba megkönnyebbülés látszódott az arcán, azt hitte, hogy most végre hagyom elélvezni. Nagyot tévedett. Kikapcsoltam a tojást, mire hirtelen remegni kezdett a teste. Nem jutott el a csúcsra, ezzel csak megrökönyödését fejezte ki. Megnyugtattam, hogy hosszú még a nap, és megígértem, ha nálam hagyja az irányítást, nem fogja megbánni. Válasz csak ennyi volt: "Tudom, tudom". Az Ezüst-partra hajtottunk, újabb séta következett a napirenden. Erősen kapaszkodott belém, ahogy a vízpart mellett sétáltunk. Már nagyon fáradt volt szegény, meg kellett állnunk leülni. Ez szoknyában hölgyeknek nem egyszerű, vibrátorral a punciban meg főleg nem. A keresztbe tett lábaktól a tojás jobban feszült a hüvelyéhez, a pihenésből gyötrődés lett. Mondtam neki, sétáljunk még egy kicsit, meglátja jó lesz. Megkönnyebbülten mosolygott. A part nyugati vége felé haladtunk, egyre kevesebb ember vett minket körbe. Mikor egy fához értünk, hirtelen egész testemmel gyengéden neki szorítottam, vibrálást maximumra nyomtam és vadul csókolni kezdtem. Egész testével remegett, minden erőmre szükség volt, hogy állva tartsam. Körülbelül 2 perc múlva a remegés megszűnt, teljesen elernyedt. Letérdelt a fa tövébe, elhúzta a bugyiját, kicsúszott a tojás, betette a táskájába. Fáradtan nézett rám. Szemei csillogtak, próbált mosolyogni, de a szája mindig visszakonyult. Kivettem a táskámból a plédet, leterítettem, odasétált, lefeküdtem, ő is. A mellkasomat használta párna gyanánt. Annyit mondtam neki, hogy szeretem, de meg sem hallotta, azonnal elaludt.

...és az is milyen szép dolog volt, hogy pasi szoktatott rá a tamponhasználatra...

Egészen huszonegynéhány éves koromig betétet használtam a nehéz napokon. Ez alól csak a bulik napja volt kivétel, ha adott este éppen piros lámpásoztam...

Na, történt, hogy első komoly pasim szóba hozta: mi lenne ha áttérnék a tamponra, mert az mégis szolidabb viselet, és a nemzeti ünnepeken sem kellene felednem a miniszoknyát. Mondtam neki, hogy ellenben én utálom a tampont, mert 1. nem érzékelem mennyire telítődött meg a kicsike, 2. attól rettegek, hogy a kék madzag fogja magát, és eltűnik bennem, 3. befelé még csak-csak, de kifelé már kisebb gyerekszülés...

No, mindezek dacára tamponálni kezdtem. Reggel legóztam a drágasággal, majd kb. egy óra múlva az iskolában a frász tört rám, hogy “bazmeg folyok, és nincs a bugyimban betét”, aztán eszembe jutott a kis beépített szigetelés...

Aztán volt olyan, hogy úgy éreztem, mintha csúszna ki az édes, pedig nem, ám saját nyugtatásomra tíz percenként ellenőríznem kellett a galád jószágot...

Végezetül úgy döntöttem, nem szórakozom tovább vele. Az én puncimban kizárólag farok lehet (plusz vibrátor és ami ebbe a kategóriába tartozik), de tamponpajtás csak szükség esetén...

Ostoba nőszemély volt, nem értette, miért nem érte teszik a pasik klotyóba a fejüket...

Még általános iskola nyolcadik osztályában történt. Minden hónap utolsó péntekjének délutánján bulit tartottunk az osztályteremben. Egyik alkalommal a barátnőmmel olyan vicces kedvünk volt, hogy egyforma ruhát vettünk fel. Pink színű, csíkos felső, fekete harisnyával és szoknyával...

Amikor megjelentünk, az osztálytársak jókat derültek rajtunk, természetesen ez alól mi és a fiúk sem voltak kivételek...

Na, ekkor toppant oda mellém a leányka – szintén osztálytárs -, és felvilágosított, hogy ha pasizni szeretnék, akkor nem lehet ugyanolyan szerelést öltenem, mint amilyet egy másik csaj visel, mert akkor nem vesznek észre a srácok...

Oh.

Én pedig szóltam neki, hogy ha egy fiú imádja a lányt, klotyóba dugja érte a fejét. Még elismerő fejbólintással is alátámasztottam ezt a magyarázatomat, és tudni véltem azt is, hogy valami tekintélyes szaklapban olvastam erről...

Később vihogva meséltem ezt a mondvacsinált baromságot a barátnőmnek...

Ellenben másnap attól visszhangzott a suli, hogy beszólogatós leánykám a maga csodálatos agyszüleményeként adja hírül az én hasból jövő poénomat, és a srácok természetesen könnyesre röhögték magukat a háta mögött...

Azóta egyébként sikerült arra is rájönnöm, hogy egy szál zsákban is utcára mehetnék, abban is eladnám magamat...

Úgy gondolta, hogy fogadást köt a haverjával és én lettem a tét...

Helen szivatása rovatunk következik:

Pár héttel az érettségim előtt kezdett el flörtölgetni velem a srác. Már csak azért is furcsának találtam ezt a hirtelen fellángolást, mivel előtte soha nem tapadt rám ilyen elemi erővel. No, morfondíroztam magamban, várjuk ki a végét...

Nyárindító buliba készültem a csajokkal, természetesen a lovagom is jelen volt és látványosan nyomult rám. Persze nem mondom, hogy nem tetszett a dolog, csak már annyira vicces volt, hogy szükségét láttam felületesen komolyan venni...

Aztán az italpultnál várakozva mellém toppant a haverja és széles vigyorgások közepette közölte velem, hogy reméli megnyeri a fogadást. Többet nem árult el, somfordált odébb, ám nekem ez a röpke kis színjáték is elég volt ahhoz, hogy előszedjem drága gavalléromat, és némi női praktikával (szexuális ajánlattétel) kiszedjem belőle, ugyan már mi a kurva nagy harci helyzet van...

Szóval így esett, hogy két hetet kapott a csávó a “beidomításomra”, és ha összejött volna neki, rekesz sör ütötte volna a markát...

Oh baszki...

Szentül hittem, hogy a kiszűrődő zajok a tesóm farokverésétől származnak...

Helen szivatása rovatunk következik:

Még a szüleimmel és öcsémmel laktam, ebből következik, hogy bizonyos dolgokat meg kellett egymással osztanunk, így pl. a tesómmal a számítógépet, ami természetesen az ő szobájában volt. Nyár derekán jártunk, éppen egy kis szövegszerkesztésen estem túl, és a mobilomat rendre a gép mellett felejtettem...

Este buliba készülődtem, és eszembe jutott, hogy a telefonom hol is hever. Indultam is volna öcsém szobájába, ahonnan is – a zárt ajtók mögül – ütemes ágynyikorgás hallatszott ki. Gondoltam: tesóm a farkát veri...

Öt perc múlva megyek vissza, remélve, hogy befejezte, ám a zajok továbbra sem csitultak. Nekem ellenben nagyon szükségem lett volna a mobilomra. Na, kopogtattam egy hatalmasat...

Tesó kiszól: Gyere be!

“Azta – összegeztem magamban -, nem kispályázik a csávó!”

Nem is. Éppen a ventillátort szerelte. Annak volt ilyen farokverős hangja...

Retro Helen 2008. december 31

Készítettünk tuti kis bólét a ma esti ájuláshoz. Vegyítettünk a sárgadinnyés-ananászos parádéhoz egy kis pezsgőt, egy kis likőrt, egy kis gyümölcskoktél-aromát, és hagytuk pihenni, hogy éjjelre épp megfelelő legyen...

Persze kellett némi pezsgőkorcsolya is, így tegnap délután nekiveselkedtem a jónevű sonkás papucs elkészítéséhez, csak a sonka helyett darált húst használtam...

Amint megsült az első tepsi tartalma, Maci be is kebelezte, szóval nem lett annyira rossz a kaja...

Mivel vasárnap este már rendeztünk egy előpiálást a barátokkal, vigyáznom kell, hogy hol hagyom abba az alkoholfogyasztást, mert a bugyimat lehetőleg nem nagy nyilvánosság előtt szeretném letolni...

Van itthon pezsgő, Martini, Hubertus, Unicum, vodka, igazi erdélyi házi cseresznyepálesz, bor, sör, no meg a bólé...lesz itt "éccaka" dorbézolás...

...múlt este sütés közben forralt boroztam, remélem a papucsokból nem kerül elő szegfűszeg vagy fahéj...

Furcsának is találtam, hogy csak úgy magától sétálni szeretne...

Általában noszogatnom kell Teddyt, hogy menjünk már kicsit sétálni, ne üljünk mindig a laptop előtt. No, a minap hazajön munkából, vacsorázunk, és már várom, hogy folytassa a billentyűzet nyomkodását, amikor is teljesen váratlanul felém fordul: Helen, öltözz valami szexibe, sétálni megyünk!

Ejjha...

Már ez is felettébb furcsa volt számomra, ám ez az érzésem különösen akkor erősödött, amikor Teddy másnap ismét sétára jelentkezett...

Szóval a második napon kéz a kézben andalogva romantikáztunk, és mondtam is neki, milyen rendes tőle, hogy végre nem nekem kellett kirángatnom a lakásból...

Erre Teddy: Ugyan! Ilyen jó időben sok a lenge ruhás csaj, szemet legeltetni jövök ki...

Oh...

Kisgyerek és vékony barátnő párosítása abszolút kudarc...

Egyik barátosném kb. két fejjel magasabb nálam, és kb. négyszer kijönne méretem a termetéből. Úgy tíz évvel ezelőtt történt, hogy fejébe vette: általam szerez magának pasit. Oh...

Kérdeztem tőle: mégis hogyan képzeli ezt? Azt mondta: “Helen, te úgy is jól nézel ki, vonzod majd a pasikat, én pedig majd szóba elegyedek velük...”

Ám legyen...

A nagyobb hatás kedvéért vittük az akkor nyolcéves öccsét is, akit amúgy sem tudott volna magáról lerázni. Szóval igazán nagy kalandnak ígérkezett...

Egyébként pazar látványt nyújtottunk a strandon, ahogy ő, a maga száz kilójával kézenfogva vezette a kistesót, miközben én, a magam negyvenhét kilójával ballagtam mellettük. Tényleg csak az hiányzott, hogy anyának szólítsam...

Persze panaszoltam is neki ezt az észrevételemet, de ő csak legyintett egyet, és mosolygott rajtam. Addig fantasztikusan működött a történet, hogy én egyedül pancsikoltam a medencében, és a srácok “véletlenül” nekem dobták a labdájukat. Aztán az öcsike roppant hangos “Helen, gyere velem játszani!” kiabálásakor szépen úsztak tovább a legények...

Természetesen a barátnőm mérgesen távozott este a strandról, és nagyon nem értette, miért nem lehet kisgyerekkel bepasizni...

Találós kérdés: Hozzá se nyúltak, de már élvez. Nos?

Helen szexel...

Helen vs. Teddy rovatunk következik:

Helen szexel

Lehetőleg legyen egy nagy tükör abban a helyiségben, ahol dugni készül, mert először a saját testét bámulva és simogatva kívánja meg magát, mielőtt átengedi a terepet Teddynek. Jó, ha zene is szól, hogy rázhassa a seggét, amin Teddy persze bőszen vigyorog, de Helennek ez éppen elég ahhoz, hogy a bugyiját durcásan a kedves arcába vágja. Teddy már matatna az asszony lábai között, amikor is Helen kitalálja, hogy keressenek egy sálat, amivel bekötheti a szemét. Teddy agya kicsit elszáll, és három perc aktív keresés után (persze sálra nem bukkan) erőteljes mozdulattal gyűri drága feleségét a teste alá. Persze Helen ekkor már kb. négyszer elélvezett, és túlvisítja a szomszédban kollektív előadást tartó kutyabandát. Megy a csata, megy a csata. Küzdelem végeztével Teddy már rég bűvöli a laptopját, amikor Helen még hatalmas sóhajok kíséretében reinkarnálódik a lepedőhalmaz között...

Teddy szexel

Nagy dudájú csaj megy el mellette a folyosón, hoppsz gyorsan hazaugrik megdöngetni – nem, nem a csajt – Helent. Asszony épp ebédet főz, kit érdekel: fakanalat kikapja kezéből, díványra penderíti, lenyalja Helen mellkasáról az odacseppent szószt, röpke menetet rögtönöz, és mint jóllakott gyermek siet vissza dolgozni. Szerencsére este már nem ilyen vadnyúl tempót vesz fel, engedi, hogy Helen lenyelje a vacsorája utolsó falatját, mielőtt rávetné magát. Tenyerét kicsi felesége szájára tapasztja, ezzel akadályozva meg, hogy dobhártyája sérüljön Helen állandó visítozásától. Maga sem tudja miképpen, de kiválóan gyakorolja Helenen a birkózás és cselgáncs egyes elemeit. Ha a szomszéd kutyák Helennel szinkronban vonítanak, Teddy már sejti, hogy a lakásban valahol nyitva van egy ablak...

Végre újra átéltem, hogy beszóltak nekem az utcán...

Helen szivatása rovatunk következik:

A minap teljes harci díszben sétálok keresztül a parkon. Már messziről látom, hogy a park közepén lévő tágas téren sátras rendezvény van, DJ játsza a zenét. Na, közeledek, közeledek, amikor is a csávó szájához emeli a mikrofont, és kanyarít valami frappáns szöveget, miközben engem figyel...

Mivel csehül beszélt, ezért fogalmam nincs mit mondhatott, de a körülötte állók szinkronban fordították hátra a fejüket, vagyis felém, ebből gondolom, hogy én lehettem a téma középpontjában...

Kínomban mosolyogtam egy sort, ami persze jól jöhetett akkor, ha történetesen lekurvaanyázott a srác...

Sajnos a zene túl hangos volt ahhoz, hogy túlkiabáljam egy “Bitte Deutsch sprechen” vagy “English please!” mondattal...

Szóval lehet, hogy ott, abban a pillanatban én lettem az ostoba csaj, aki röhögött, amikor picsának nevezték...