...és az is milyen szép dolog volt, hogy pasi szoktatott rá a tamponhasználatra...
Egészen huszonegynéhány éves koromig betétet használtam a nehéz napokon. Ez alól csak a bulik napja volt kivétel, ha adott este éppen piros lámpásoztam...
Na, történt, hogy első komoly pasim szóba hozta: mi lenne ha áttérnék a tamponra, mert az mégis szolidabb viselet, és a nemzeti ünnepeken sem kellene felednem a miniszoknyát. Mondtam neki, hogy ellenben én utálom a tampont, mert 1. nem érzékelem mennyire telítődött meg a kicsike, 2. attól rettegek, hogy a kék madzag fogja magát, és eltűnik bennem, 3. befelé még csak-csak, de kifelé már kisebb gyerekszülés...
No, mindezek dacára tamponálni kezdtem. Reggel legóztam a drágasággal, majd kb. egy óra múlva az iskolában a frász tört rám, hogy “bazmeg folyok, és nincs a bugyimban betét”, aztán eszembe jutott a kis beépített szigetelés...
Aztán volt olyan, hogy úgy éreztem, mintha csúszna ki az édes, pedig nem, ám saját nyugtatásomra tíz percenként ellenőríznem kellett a galád jószágot...
Végezetül úgy döntöttem, nem szórakozom tovább vele. Az én puncimban kizárólag farok lehet (plusz vibrátor és ami ebbe a kategóriába tartozik), de tamponpajtás csak szükség esetén...