Szentül hittem, hogy a kiszűrődő zajok a tesóm farokverésétől származnak...

Helen szivatása rovatunk következik:

Még a szüleimmel és öcsémmel laktam, ebből következik, hogy bizonyos dolgokat meg kellett egymással osztanunk, így pl. a tesómmal a számítógépet, ami természetesen az ő szobájában volt. Nyár derekán jártunk, éppen egy kis szövegszerkesztésen estem túl, és a mobilomat rendre a gép mellett felejtettem...

Este buliba készülődtem, és eszembe jutott, hogy a telefonom hol is hever. Indultam is volna öcsém szobájába, ahonnan is – a zárt ajtók mögül – ütemes ágynyikorgás hallatszott ki. Gondoltam: tesóm a farkát veri...

Öt perc múlva megyek vissza, remélve, hogy befejezte, ám a zajok továbbra sem csitultak. Nekem ellenben nagyon szükségem lett volna a mobilomra. Na, kopogtattam egy hatalmasat...

Tesó kiszól: Gyere be!

“Azta – összegeztem magamban -, nem kispályázik a csávó!”

Nem is. Éppen a ventillátort szerelte. Annak volt ilyen farokverős hangja...