Retro Helen 2008 február 24

Miniszoknyában a konyhában. A munkahelyen. Nos: minden megtörténhet. Egyik kolléga le is ejti mellettem a konyharuhát. Lassan ereszkedik alá, somolyog nem létező bajsza alatt. Aztán valami etikai kódexet emleget, és azt, hogy Amerikában már elítélték volna szexuális zaklatásért...mert mellettem dobta le a konyharuhát...

Egy ismerősöm mesélte, hogy neki volt olyan tanárkollégája a főiskolán, aki a tanári szoba íróasztalán "osztályozta" a hallgatókat...egy alkalommal ez az ismerősöm meg is lepte a módszereket nem válogató munkatársat: nemes egyszerűséggel benyitott az amúgy közös használatú irodába, és a kollégát a tanítványon találta...az eset után más helyet választott a "jegyosztásra" a delikvens...

Rangidős Vicust megállították a rendőrök. A szokásos okmányvizsgálat után kérték, hogy nyissa ki a csomagtartót is. Vicus nem értette, végül is nem volt körözött bűnöző, és emlékei szerint hullát sem rejtett a kocsi hátsó felébe. Vissza is kérdezett: "Önök nem tudnák kinyitni?" A rendőr okos tekintettel ránézett, és megjegyezte, hogy ő nem nyitogatja mások csomagtartóját. Vicus tehát kiszállt, hátra ballagott, és tette, amit tennie kellett. Sem többnapos holttest, sem több adag kokain nem virított a kocsiban. Mikor visszaült,hajtotta a kíváncsiság, és feltette a kérdést:"Végül is mit kerestek?" Mire a rendőr: "Semmit. De Önnek jó lábai vannak." Ezzel útjára is engedték. Hát ennyit az etikai kódexekről és szexuális zaklatásokról...