Mottójuk: legyen kerek és masszív...

Figyelemfelkeltés

Barátnőim kedvenc hobbijai közé tartozott a helyi focisták edzésein való részvétel. Persze a csajoknak arról fogalma nem volt, mit jelent a szöglet vagy a les, mivel ők többnyire nem a lábakkal, hanem a fejekkel voltak elfoglalva...

Mivel engem csupa férfi unokatesóval áldott meg a sors (plusz öcsém van), ezért már kiskamaszként részesülhettem futball-oktatásban, és '94 nyarán gyakorlatilag végigkísértem az akkori világbajnokságot (jajj de szerelmes lettem Roberto Baggio-ba), és azóta is imádom a minőségi focit.

Szóval a lányok mondták, kísérjem el őket én is a helyi edzésre. Akkor már húsz éves voltam, kellő elméleti focitapasztalattal, és pár perc elteltével szinte lelökdöstek barátosnőim a pálya széléről, mivel többször használtam a "nézd már de technikás" mint a "milyen aranyos cukipofa" mondatokat...

Edzést követően beültünk a közeli kávézóba, ami természetesen a focisták törzshelye is volt. Innentől kezdve felgyorsultak az események...

Jó nők a pálya szélén

Őszintén bevallom, értelmileg nem sokra becsültem ezeket a harmadosztályú labdabűvölőket. Ez a meggyőződésem a kapus "ti vagytok a jó nők a pálya széléről" beszólása után - miközben mutatóujjával az orrfikával küzdött - tovább erősödött. Többségük magán hagyta a klub nevével hímzett melegítőfelsőt (mintegy jelét a "valaki vagyok"-nak), ezzel ellensúlyozva a normális beszélgetésre való képtelenséget. Ha nőnemű egyén lépett be a kávézóba, máris morajlott az asztaluk és a "milyen bögyös vagy", "dugnálak", "dekáznák a labdáiddal" szállóigék szálltak a fejünk felett. Persze ha nem csoportosan, hanem egyedül tartózkodtak a törzshelyen, akkor már nem volt ilyen bekiabálós kedvük. Témaválasztásuk a labda, a sör, és a tévében aktuálisan futó nagy meccsek köré szerveződött. Ebből kifolyólag a lányok nem sűrűn szóltak hozzá a dolgokhoz. Amennyiben véletlenül másra terelődött a szó, a kedves focista fiúk gyorsan reagáltak egy "nem nézitek meg inkább a kocsimat?" kérdéssel...

Kerek labdák

Egyszer egy buliban sikerült összemelegednem a csatárral. Nem volt tervben, de nem akartam semmi jó elrontója lenni. Csillogtattam előtte ismereteimet, ezzel sikerült is a tenyeremből etetnem. Na, azért ő is csak megengedett magának egy "szép, kerek labdáid vannak" bókot, legeltetve szemét dekoltázsomon. A bornak köszönhetően másról is tudott értekezni, nem csak a fociról. Egyetlen hasznát láttam annak, hogy a pályán keresi a kenyerét: jól tudott táncolni. Bár fogalmam nincs arról, hogy a kettőnek van-e köze egymáshoz...

Kb. egy hétig tartott a románc. Sajnos józan állapotban már nem sziporkázott annyira az agya. Ráadásul bejött a képbe az összetört szíve, a volt barátnője, és már-már kezdtem úgy érezni magamat, mint egy lelki szemetesláda.

Hiába: jobb, ha a foci a pályán marad...