Retro Helen 2008. november 30

Vasárnapi családi ebédről hazafelé jövet haladtunk át egy kis falun. Látom ám, hogy ipari sebességgel áll meg egy rendőrautó a kereszteződésben, és emberünk, mint távirányítós repülőgép hagyja el a kormányt, majd hevesen leinti az épp arra haladó jármű vezetőjét...engem...

Először nagyon nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen halál akciót, lassítottam harmincra, precízen indexeltem jobbra, aztán valami rejtélyes ösztöntől vezérelve behúztam a kéziféket. Csúsztunk úgy 10 métert, kellemes fékcsikorgás háttérzenére, és a rendőr előtt pár centivel, orral kissé elfordulva sikerült is leállítanom a kocsit...

Hogy nagyobb legyen a hatás - igaz teljesen véletlenül - az ajtózár gombot nyomtam le az elektromos ablakemelő helyett, mikor a járőr közelítette fejét az üveg felé...

Végre megtaláltam a jó gombot, és mielőtt emberünk bármit mondhatott volna, emígyen szóltam:"elnézést kérek a bemutatóért, de még az ebédnél tartok..."

Szerencsére a viccesebb fajtából faragták, jót derűlt rajtam, kérte a papírokat, és gyorsan utamra is eresztett, mielőtt előadnék egy breake-táncot is a kocsival...

Három suttyó kölyök tátott szájjal nézett utánam az utcán. Igen, csajok is csinálnak néha ilyen trükköket, főleg ha van közönség...

Teddy azért megkérdezte, mi is volt ez a kézifékes attrakció. Mire én:" azt hittem, már megálltam..."