Jópofa csajnak tűnt, nem hittem volna, hogy a buszon teszi közhírré a nemi életét...

Helen szivatása rovatunk következik:

Gyerekkora óta ismertem a lányt. Négy évvel volt fiatalabb nálam, ugyanott lakott, ahol a nagyszüleim, ezért nyaranta sokszor találkoztunk. Nyolcosztályos gimibe jelentkezett, és mivel közös buszjáraton közlekedtünk, később már naponta összefutottunk. Talán tizenhárom éves lehetett, amikor egy esős, őszi délutánon mellé huppantam le a buszon. Eleinte közhelyes témákat érintettünk, amikor is heves kacarászások közepette ecsetelni kezdte aktív nemi életét...

Persze ez engem cseppet sem zavart, egészen addig, amíg nem döntött úgy, hogy mindezt sztereóban közli a buszsofőrtől kezdve a végeken ülőkig...

• Te, tudod milyen szuperül megujjazott – kiabálta lelkesen. No, minden szempár ránk szegeződött. A fiatalabb generáció – különösen a fiúk – ösztönző “még, még, még” beszólásokkal provokálták a beszélgetés folytatását, ám az idősebbek “micsoda szégyentelen fehérnépek” szöveggel hozták tudtunkra csevelyünk förtelmességét...

Gondoltam ennél jobban már úgy sem fogok égni az út hátralévő részén, éa ha már lúd, legyen kövér, ezért Timike “neked csinálták már?” kérdésére kapásból válaszoltam egy több decibeles hogynét...

Egyetlen szépséghibája akadt az esetnek: Timike két megállóval előbb szállt le, így a busz népe a következő tíz percet – amíg le nem szálltam – az én csendes lincselésemmel töltötte...