Anyámnak nem esett nehezére kikészíteni a fiúkat...
Mesélte, hogy egyszer az általános iskolában merészelt neki beszólni valami helyi vagány csávó. Anyám első felindulásában néhányszor erőteljesen csípcsonton rúgta az illetőt, majd a srác táskáját a legközelebbi pocsolyába vágta. Ezt követően felvette a nyúlcipőt és meg sem állt hazáig. Többet nem szórakozott senki vele az iskolában, és a húga igazán örülhetett annak, hogy van egy erős “bátyja”...
Na, ebből a hajlamból sikerült nekem is örökölnöm valamit. Nyaranta a nagyszüleimnél én voltam a bandafőnök (persze nem azért, mert én voltam a legnagyobb, hanem azért, mert nekem voltak a legidiótább ötleteim időtöltésre), és ha valamelyik férfigyereknek nem tetszett a dörgés, feldöntöttem a biciklijét. Beletelt pár évbe, amíg ezt a rongálási szokásomat elnőttem...
A rongálás finomított formáját azonban ma is űzöm. Például előszeretettel teszek tönkre mosógépet melltartó-merevítővel, vagy porzsák nélkül porszívózom fel az egész lakást. Mondta is Teddy, hogy külön biztosítást kell kötni az egyes háztartási gépekre, ha Helen használja őket...