Retro Helen 2009 február 12
Keményen vertem a mellemet, hogy 'biz engem semmilyen égből pottyant vírus nem vesz le a lábamról, és a betegség, mint olyan, csak akkor fog kiütni, ha már erőteljes hallucinációim lesznek...
Influpajtás mégis két vállra fektetett...
Tegyük hozzá: derekasan küzdöttem ellene...
Hétfőn már éreztem némi toroklázadást, de kockás kendőmet nyakamra tekerve dacoltam a támadóval és vad porszívózásba kezdtem...amit egy kis locsi-pocsi követett felmosás formájában...
Kedden elszántabban mondogattam, hogy "akkor sem leszek beteg", és ennek bizonyításául intenzívebben járattam szivacsbarátomat az edényeken, ám sem a kitartó koncentrálás, sem a tiszta tányértömeg nem segített abban, hogy este a hőmérő higanyszála alkut kössön 38 alatt...
...pedig még "ízletes" sós vízzel is gargarizáltam és magamba szívtam több hektárnyi kamillagőzt, nem beszélve a csuklóimra kötött vizes borogatásról...
Szerdán sajnos veszett pitbullal sem lehetett volna kirángatni az ágyból, azonban dokihoz nem készültem...annyira még nem hallucináltam...
...az éjszaka folyamán ugyan többször játszottam szamárköhögésest és edzettem a Guiness-re tüsszentések számát tekintve, de csütörtök virradóra kezdtem ismét önmagam lenni (miután vagy tíz liternyi vizet izzadtam a körülöttem lévő anyagokra)...
Szóval beintettem kicsit influnak, nehogy már azt higgye ő nyeri a háborút, és ennek jeléül alaposan kitakarítottam a fürdőszobát...