Ha a nőnek a vécé kell, a pasi használja a fürdőkádat...
Sajnos rám tört a szapora. Mondtam az uramnak, hogy figyelmen kívül hagyva minden sebességkorlátozást, száguldjunk hazafelé. Persze ő azt hitte, nem komoly az ügy, és erősködött, hogy ő fog először vécére menni, mert nagyon kell már pisilni. "Na ne viccelj! Én meg rögtön telecsinálom a kocsit." - sziszegtem izzadó homlokomat törölgetve...
Persze az ajtónyitásnál is volt némi dulakodás, hiszen aki elsőnek ér a lakásba, azé lesz a klotyó...
- Teddy, neked csak pisilned kell! Én nem bírom tovább tartani még fél percet sem! Pisilj a fürdőkádba! Máskor is pisilsz oda, ha perverzeset játszunk!
Így is lett.
Azért kicsit furcsán néztünk volna ki, ha az én termékemet kellett volna eltakarítanunk a lefolyón keresztül...
Egyedül voltunk a házban, a szüleim már Svédországban éltek. Nagyon hideg volt, egy kis hősugárzó zúgott, annyira volt elég, hogy ne lássuk a leheletünket. Az egyetlen meleg dolog Ő volt, hozzá bújtam. Így maradtunk a sötétben, néztük a plafonon világító műanyag csillagokat. Megmutattam a csillagképeket: Sirius, Pegazus, Kis Göncöl, Hattyú. Tetszett neki.
Csábítottam a férjemet. Csak ült a laptop előtt és dolgozott, gondoltam, lazítok rajta kicsit. Kezdtem egy finom fülcimpa-nyaldosással. Persze én már eléggé ajzott voltam, így határozott mozdulattal húztam el a székről, és vonszoltam kényelmesebb helyre. Ugyan engedelmeskedett, de éreztem mozdulatain, hogy fejében a meló motoszkál...
Szexuális kalandjaim hajnalán történt. Húsvét előtt pár nappal hívott az egyikük, hogy balatoni hétvégére készül, vele tartok-e. Húsz éves voltam, néhány hete ismertem, és még nem kívántam szexelni vele, viszont az ingyen pihenés igen csiklandozta fantáziámat. Kértem némi gondolkodási időt. Aznap este telefonált a másik is, mit szólnék ahhoz, ha húsvét vasárnap este vacsorával egybekötött táncos mulatságba vinni. Ez az ötlet is tetszett. Rábólintottam. Majd a balatonosra is...
Minden kedves női olvasómnak sok-sok hímes tojást és nyalókát, és minden kedves férfi olvasómnak sok-sok huncut nyuszit kívánok!
Városi legenda
Zaklató
Zs-kategória
Ifjú egyetemista korom egyik csodálatos szexuális élménye is az irodalomhoz kötődött. Kollégiumi szobám inkább könyvtárhoz hasonlított, sokan jártak hozzám szak-és szépirodalmat kölcsönkérni. Annuska is. Gyönyörű leány volt. Sudár, mézszőke hajú, formás keblekkel, és mindig mosolygott, ami nekem külön tetszett. Valami könnyed olvasnivalóra vágyott. Ajánlottam neki a Zabhegyezőt. Kacéran vállat vont, és lapozgatni kezdte a könyvet, majd mélyet szippantott bele. Rám pillantott és huncut hangsúllyal kérdezte:”Lenne kedved megszagolni az én regényemet?”. Lassan csúsztatta a Zabhegyezőt lefelé a testén, tekintete szenvedélyes volt. Csak álltam döbbenten. Ajánlatott tett nekem a hölgy, akit már egy ideje szemlélgettem. Szerettem volna rögvest ruháját tépni, ám intelligens férfi lévén nem jutottam tovább pár nyelésnél. Homlokom izzadni kezdett, nadrágom domborodni, szavak nem tudtak számra jönni. Kacsintott, közeledett felém, kicsit ajkába harapott, én pedig sutba vágtam minden jólneveltségemet. Túrtam a gyönyörű hajába, nyakát csiklandoztam a nyelvemmel, hámoztam róla a blúzt, szoknyát. Hanyatt dobta magát az ágyon, kuncogott. Szólt, hogy lapozzak. Széttártam hát lábait. Elém tárult Annuska fantasztikus világa. Tobzódtam puncija Caola szappanos illatában. Oly óvatosan érintettem, mintha törékeny volna. Mosolygott is rajtam. Játszadozott ő is kemény farkammal. Keze alatt új értelmet nyert a Zabhegyező. Mindössze ennyit nyújtott számomra. Hiába marasztaltam ennél vadabb mélységek felfedezésére, nem szándékozott velem tartani. Csókolóztunk még az ajtóban. Vitte a könyvet, nála is maradt. Annuska és a Zabhegyező...
Minap mondta egy nős ismerősöm, hogy rossz érzéssel tölti el, ha arra gondol: szexügyileg vágyakozik más csajok után. Nyugtattam, hogy emiatt nem kell a falnak menni, így természetes. Gondolom én. Hiszen biológiai magyarázat is alátámasztotta, hogy a pasikat hajtja a nemi ösztön, a fajfenntartás. No de mit is tehet az a férfi, aki kapcsolatban él, és a kelleténél erősebben vágyakozik?...
Nem vagyok rossz csaj. Persze nem egy Angelina Jolie-kategória, de azért az uramnak nem kell zsákot húzni a fejemre, ha közösségbe megyünk....
Síkosító társaságában helyezkedtem el az ágyon, és ujjacskámmal finoman simogatni kezdtem a popsilyukamat. Tetszett az érzés. Gondoltam, kicsit turbózok a gyakorlaton és tárgyi eszköz után nézek. Ott árválkodott az asztalon a sakk-készlet. Egyébként nem tudok sakkozni. Aztán kiderült, hogy ez a gyengeségem csak a sakktáblára vonatkozik...
Dél körül ért be a vonatunk Füredre. Barátnő, haverok, Balaton, pia, buli, erre vártunk egész évben. A szállás kb. fél órára lehetett gyalog az állomástól. Nekünk ez az út egy jó órába telt a nagy pakokkal, a 70 fokos hőségben. Mikor beértünk a házikóba, fáradtan, izzadtan, az első dolog persze egy sör legurítása volt, ebből nem csináltunk vitát. Pár korty volt csak a hugymeleg lőre, de szinte megváltás volt kiszáradt torkunknak. Időközben persze nem csak a torkom száradt ki… Újdonsült barátném bikinis testének látványa előhozta belőlem a férfiállatot, de olyan szinten, hogy a nagy fáradtság ellenére is pillanatok alatt elöntött a vérbőség. Ha azt monda volna valaki, hogy várjak estig, mikorra mindenki lepihen, biztos pofán csaptam volna az illetőt. Ledobtam a táskákat az ágyra, és az első utam a fürdőbe vezetett. Egy zsenge kacsintást azért vettem a Kedvesre, amiből még friss kapcsolatunk ellenére is nyilvánvaló volt, hogy marhára nincs kedvem egyedül zuhanyozni.. 2 perc után természetesen ő is megérkezett, és okosan be is zárta az ajtót. Hamar lekaptam róla a falat bikinit, és behúztam magam mellé a zuhanyzóba. Nem volt kérdés, hogy bizony nem tisztálkodni hívtam be. Rutinosan megengedtem a vizet jó erős sugárban, hogy még véletlenül se halljanak a többiek semmi olyat, ami nem rájuk tartozik. Hát nem jött be…
Az előjátékot meghagytuk későbbre, belecsaptunk a közepébe. Igazi szenvedélyes szex volt, az a tipikus mindent bele. A kisméretű zuhanyfülkéből kifolyólag igen csak kényelmetlen helyzetet kellett felvennünk. Nem is azzal volt a baj, hogy állnunk kellett, sőt, az tette fel igazán az i-re a pontot. Viszont, mint utólag kiderült, a fülkét nem két személyre méretezték a mester urak. Ha nem lettünk volna annyira kiéhezve, és ez az egész Balaton fíling nem hozza ki belőlünk a vad énünket, talán nem kellett volna fogódzkodnunk.. Egyik kezemmel a Drága popsiját, másikkal pedig a zuhanyrózsát tartó fém állványt markoltam. Ahogy teltek a percek, egyre erősebben kellett tartanom magunkat. A víz meg csak ömlött ránk, de a hangokat elnyomta, ahogy terveztem. Közben az ajtó előtt már gyülekeztek a cimbik, akik vagy fürdeni, vagy éppen vécére szerettek volna menni. Kezdett kialakulni egy kisebb stresszhelyzet. A srácok dörömbölése, kiabálása, a szakadatlanul zúduló víz, kedvesem nyögései, a fokozatosan gyorsuló mozgása… Éreztem, hogy nemsokára itt az idő. Talán pillanatnyi figyelmetlenségem, talán a stressz miatt, egy határozott, kemény mozdulatot tettem azzal a kezemmel, amelyikkel a fém tartót támasztottam. Éppen a legrosszabb pillanatban, amikor már majdnem… Az alumínium cső abban a pillanatban kettétört. Baromi nagy csörrenés, fém tartó egyik fele a kezemben maradt, a másik fele meg nekiesett a polcnak, amin borotvák, samponok és egyéb pipere cuccok voltak. A víz meg csak ömlött a járólapra. Nem tudom, hogy az ijedtségem, vagy az idegességem volt a nagyobb. Az biztos, hogy a kintiek kisebb lázadásba kezdtek az ajtó mögött, innentől már okkal.. Szóval éppen a legrosszabbkor mondta fel a szolgálatot az fránya zuhanyrózsa tartó. Mit volt mit tenni, feltakarítottuk a fürdőt, összetákoltam a zuhanyzót, meg a polcot, a többieket meg elhallgattattam egy „Nyugi srácok, nincs gond” dumával. Nem nagyon hatotta meg őket, de senkit nem érdekelt. Természetesen ez a kis baleset nem változtatott semmin, amit elkezdtünk, folytattuk, és akkor, abban a pillanatban nem érdekelt minket semmi más. Közben a zuhanyzó persze még egyszer összeszakadt, de már marhára nem érdekelt minket, átadtuk magunkat az érzéseknek, és egy eszméletlen jót szexeltünk.
Elsős voltam a fősulin, és épp az edzőteremben izzasztottam magamat, amikor tekintetem találkozott a srác tekintetével. Sportos, jóképű, szinte csak a felirat hiányzott a homlokáról:”Kefélőgép.” Addig-addig lesegettük egymást, hogy kénytelen voltam egy héten többször mutatkozni a súlyzók mellett...
Biztos vannak szerelmes leányregényeken nevelkedett csajok, akik vevők a pár nap utáni “így szeretlek, úgy szeretlek” mesére és csípőből a pasi ágyában landolnak. Annyira biztos, hogy férfiak tömege alkalmazza ezt a csalit az idők kezdetétől fogva. Fiúk, nincs élelmesebb szöveg a tarsolyotokban? Miből gondoljátok, hogy minden nő megvehető néhány hamis szóval? És egyáltalán: miből gondoljátok, hogy minden nő velejéig romantikus? Nem bírom ezeket a paplan alá cipelős, álszent fecsegéseket. Ha három hónap együttjárás után kezdi el, az más. Na de három nap után...
Utcánkban lakott a srác, aki tizenöt éves koromban randizgatni kezdett velem. Persze semmi extrára nem kell gondolni. Együtt jártunk könyvtárba, sétálni, bicajozni. Tényleg cuki fiú volt. Humoros, intelligens. Később derült csak ki, hogy totál hülye is...
Teljes körű szőrtelenítést hajtottam magamon végre. Tevékenységem felénél jártam, amikor a Drága belépett a fürdőbe és kijelentette, hogy ő bizony kanos...
Mai viszonylatban későn kezdtem a testiséget, 18 éves elmúltam, és messzire sem kellett érte mennem, de ez egy külön történet… Most arról mesélnék inkább, amikor megismerkedésünk utáni első közös nyarunkat 2 hét sátorozással töltöttük. Csórók lévén (ő dolgozott ugyan, de én még fősulis voltam) költséghatékonyan oldottuk meg a dolgot: kaptunk egy jó kis orosz katonai sátrat (ami már akkor ósdinak számított, mert nem zipzáras volt, hanem fűzögetni kellett, de mi örültünk ennek is), anyámék kocsival levittek minket J.-ra, aztán felállítás után (mármint a sátoré) ők magunkra is hagytak minket. Lelkes fiatalként rögtön belevetettük magunkat - a sátor közepébe, mert ki is kellett próbálni, és hát fel kellett avatni… :) Aztán pancsizzunk is egyet alapon elmerültünk az amúgy kénes gyógyvízben, ahol a medencében kihasználtuk, hogy nem átlátszó a víz, és hol kismakiként lógtam a kedvesen, hol hátulról ölelt át… Sajnos elég sokan laktak a kempingben, külön volt a női és férfi zuhanyzó részleg, ott nem lehetett hódolni a szerelemnek, de a sátor sokat mesélhetne. Igazából a mennyiséggel kedvesnél nem volt gond – mint a nyuszi, állandóan volt kedve hozzá, csak a fantáziája nem volt túláradó. Azért naponta 5-6x szerettük egymást, amit elősegített az is, hogy a két hétből az egyiken végig zuhogott az eső, ebből kifolyólag szinte a sátor rabjai lettünk… Persze az ember igyekszik elfoglalni magát: olvasás, keresztrejtvény, beszélgetés, de egy idő után túl uncsi volt, meg hát néha enni is kellett (erről két vicc is eszembe jutott, de ez most itt nem a vicc helye), amiért el kellett hagyni a sátrat, csurom vizesen visszaértünk, tiszta ruhát kellett venni, ahhoz le kellett vetkőzni, és ha már ott tartottunk, hát kicsit pucéran is maradtunk. Persze nem azt mondom, hogy nem dörzsölődött ki az ember a sorozatos igénybevételtől, neki is kellemetlen volt már a negyediktől, nekem is fájt, ha nem vigyázott, úgyhogy onnantól kezdve inkább az apró, épphogy mozdulatok uralták a terepet, vagy a finom érintések…. Életem testileg legintenzívebben megélt időszaka volt, mégsem akkor voltam lelkileg a legboldogabb (bár a nyaralás után volt az –eléggé faramuci - eljegyzésünk), hanem rá nyolc évre rá, szintén vele, szintén két hétig Gy.-n, amikor lelkileg már nem vele voltam, hanem napi szinten 20-30 sms-ben és titkos telefonokkal mással éreztem egynek magam, de ez megint csak egy másik történet…
Történt, hogy a férjem felvetette az ötletet: mi lenne, ha miközben az ő és én ujjaim nedves barlangomban játszadoznak, szabad kezemmel segítenék rajta. Persze vevő voltam az ötletre...
Tizenöt éves voltam, még kezdő pasikiismerő. Utcabálon voltunk és a srác felkért táncolni. Két évvel volt idősebb nálam, és szerintem a legjobban az tetszett nekem benne, hogy tudott mozogni. (Nem, nem rajtam.) Hajnalig együtt roptuk. Buli végeztével hazakísért, és szebbnél szebb szavakkal illetett. Persze dobogott kicsi szívem, és naiv módon hittem is neki. Hittem abban, hogy a nyár hátralévő részében közösen strandolunk, kirándulunk, de legfőképpen: másnap délután négykor itt lesz a házunk előtt...
Sosem értettem, hogy a férfiak miért gyártanak hamis meséket, ha nem szexről van szó. Valakivel vagy együtt akarunk lenni második alkalommal is (feltéve ha az első randin nem volt pocsék a kufirc), vagy szólunk neki már az elején, hogy “kössz, ennyi épp elég volt”. Nehezen tudnak őszinték lenni a pasik. Azt gondolják – tévesen -, hogy ha mindenféle gyönyörűséget suttognak a fülünkbe, akkor nem okoznak fájdalmat, miután rájövünk: blabla volt az egész. Pedig a szerelmes női léleknek nincs annál kínzóbb, mint napok múlva az óriási csendben szembesülni az igazsággal: csúnyán árvertek bennünket. Kérdeztem a férjemet, ő tett-e már hasonlót. “Hogyne!” Magyarázatot is adott rá: “Ott, a mesélés során hatalmába kerít a szexuális vágy, ahogy látom a csaj dekoltázsát, kívánatos száját, és azt hiszem, a második randin ez majd beteljesül. Persze, hogy ígérek fűt-fát. Aztán elválunk, hazaindulok, és minden elillan. Végül nem lesz kedvem a következő találkozáshoz, és inkább nem szólok, mert az egyszerűbb.”
Kiadós kufircunkat követően még doromboltunk egyet az ágyban. Ez olyan jól sikerült, hogy én vissza is aludtam. Persze az újbóli ébredésem ijedtséggel párosult, félve, hogy nem készül el időben az ebéd. (Jó az asszony, jó az asszony...)