Lackó barátunk, a kiváló Csajokról blog gazdája lepett meg bennünket egy folyásokkal teli történettel. Köszönjük Lackó!
Vendégkufirc rovatunk következik:
Dél körül ért be a vonatunk Füredre. Barátnő, haverok, Balaton, pia, buli, erre vártunk egész évben. A szállás kb. fél órára lehetett gyalog az állomástól. Nekünk ez az út egy jó órába telt a nagy pakokkal, a 70 fokos hőségben. Mikor beértünk a házikóba, fáradtan, izzadtan, az első dolog persze egy sör legurítása volt, ebből nem csináltunk vitát. Pár korty volt csak a hugymeleg lőre, de szinte megváltás volt kiszáradt torkunknak. Időközben persze nem csak a torkom száradt ki… Újdonsült barátném bikinis testének látványa előhozta belőlem a férfiállatot, de olyan szinten, hogy a nagy fáradtság ellenére is pillanatok alatt elöntött a vérbőség. Ha azt monda volna valaki, hogy várjak estig, mikorra mindenki lepihen, biztos pofán csaptam volna az illetőt. Ledobtam a táskákat az ágyra, és az első utam a fürdőbe vezetett. Egy zsenge kacsintást azért vettem a Kedvesre, amiből még friss kapcsolatunk ellenére is nyilvánvaló volt, hogy marhára nincs kedvem egyedül zuhanyozni.. 2 perc után természetesen ő is megérkezett, és okosan be is zárta az ajtót. Hamar lekaptam róla a falat bikinit, és behúztam magam mellé a zuhanyzóba. Nem volt kérdés, hogy bizony nem tisztálkodni hívtam be. Rutinosan megengedtem a vizet jó erős sugárban, hogy még véletlenül se halljanak a többiek semmi olyat, ami nem rájuk tartozik. Hát nem jött be…
Az előjátékot meghagytuk későbbre, belecsaptunk a közepébe. Igazi szenvedélyes szex volt, az a tipikus mindent bele. A kisméretű zuhanyfülkéből kifolyólag igen csak kényelmetlen helyzetet kellett felvennünk. Nem is azzal volt a baj, hogy állnunk kellett, sőt, az tette fel igazán az i-re a pontot. Viszont, mint utólag kiderült, a fülkét nem két személyre méretezték a mester urak. Ha nem lettünk volna annyira kiéhezve, és ez az egész Balaton fíling nem hozza ki belőlünk a vad énünket, talán nem kellett volna fogódzkodnunk.. Egyik kezemmel a Drága popsiját, másikkal pedig a zuhanyrózsát tartó fém állványt markoltam. Ahogy teltek a percek, egyre erősebben kellett tartanom magunkat. A víz meg csak ömlött ránk, de a hangokat elnyomta, ahogy terveztem. Közben az ajtó előtt már gyülekeztek a cimbik, akik vagy fürdeni, vagy éppen vécére szerettek volna menni. Kezdett kialakulni egy kisebb stresszhelyzet. A srácok dörömbölése, kiabálása, a szakadatlanul zúduló víz, kedvesem nyögései, a fokozatosan gyorsuló mozgása… Éreztem, hogy nemsokára itt az idő. Talán pillanatnyi figyelmetlenségem, talán a stressz miatt, egy határozott, kemény mozdulatot tettem azzal a kezemmel, amelyikkel a fém tartót támasztottam. Éppen a legrosszabb pillanatban, amikor már majdnem… Az alumínium cső abban a pillanatban kettétört. Baromi nagy csörrenés, fém tartó egyik fele a kezemben maradt, a másik fele meg nekiesett a polcnak, amin borotvák, samponok és egyéb pipere cuccok voltak. A víz meg csak ömlött a járólapra. Nem tudom, hogy az ijedtségem, vagy az idegességem volt a nagyobb. Az biztos, hogy a kintiek kisebb lázadásba kezdtek az ajtó mögött, innentől már okkal.. Szóval éppen a legrosszabbkor mondta fel a szolgálatot az fránya zuhanyrózsa tartó. Mit volt mit tenni, feltakarítottuk a fürdőt, összetákoltam a zuhanyzót, meg a polcot, a többieket meg elhallgattattam egy „Nyugi srácok, nincs gond” dumával. Nem nagyon hatotta meg őket, de senkit nem érdekelt. Természetesen ez a kis baleset nem változtatott semmin, amit elkezdtünk, folytattuk, és akkor, abban a pillanatban nem érdekelt minket semmi más. Közben a zuhanyzó persze még egyszer összeszakadt, de már marhára nem érdekelt minket, átadtuk magunkat az érzéseknek, és egy eszméletlen jót szexeltünk.
Ezen felbuzdulva aztán a kis házikó jó pár zegzugát kipróbáltuk, a Balatonból sokat nem láttunk, de nem is volt baj. Ez a kis fürdőszobai kaland azóta is egy nagyon szép emlék nekünk, annak a hétvégének talán a legszebb pontja volt. A srácok valahogy nem így gondolták…