Mióta eszemet tudom, soha de soha nem hozott kettő vagy több családtag ugyanolyan mintájú csomagolópapírban ajándékot...
Ennek - szerintem- a következő okai lehetnek:
1. Szerény jövedelmű kisnyugdíjas (értsd: nagyanyám) a helyi közértben vásárolja, oda meg ugye olyan sűrűn érkezik új anyag, mint szociális segély válság idején. Mami valószínűleg ugyanazt a darabot vásárolja, amit már tíz éve árulnak, és mindig előkotorják a raktár mélyéről, kicsit porolgatják, csak az ára igazodik napjaink színvonalához. Gyanakszom, hogy kizárólag Mami miatt tartják meg a készletet, ő pedig készségesen veszi, viszi....
2. Újgazdag nagybácsi (értsd: Nyugaton kamionsofőr apám tesója) valahol a párizsi körgyűrűn, két rakodás közötti pöcsvakarást kihasználva ugrik be a sarki fűszereshez, és ez ott franciáknál megfelel egy komolyabb magyar supermarketnek. Persze csakis az olcsóbbikat, mert az otthoni hülyéknek az is megfelel, és amúgy se tudják, de legalább Nyugatról van, ami borzasztóan segít a tudat lazulásában...
3. Állandóan melózó kisember (értsd: anyám apámmal karöltve) valamikor december 23-án este a kilométeres pénztári sorban pihenve rádöbben, hogy "hűbazmeg csomagolópapírt nem vettünk". Anyám irány a mosópor részlegre, mert "ott asszem láttam a sor végén dobozban". Ő válogat, míg apám ideges, mert "mindjárt bazmeg mi fizetünk, gyeremá". Na, anyuka kikap valami cuccot, amiről a pénztárnál derül ki, hogy mégse 150 ft, hanem 320, de már tök mindegy, "faszomtelevan a karácsonnyal"...
4. Naív lélek (értsd: ötéves unokaöcsike) rajzol ajándékba fenyőfát Jézuskával, és azt is be kell természetesen csomagolni, mert be. Tép is lapot az apja pornóújságjából, és hajtja itt, ragasztja ott, mi meg csodálkozunk, mi a fasz van a bögyös néni seggén...
Szóval ezért nincs egyforma csomagolópapír...