Nyilvánosságot botránkoztató szexuális viselkedés. Hmmm...

Gimnazista korom buszos élményei közé tartozott, ha ifjú gerlepárokat láttam egymással ill. egymáson turbékolni. Különösen a busz hátsó része volt erre alkalmas, így sok párocska már indulás előtt fél órával a járatnál gyülekezett, hogy elsőként felszállva kaparinthassa meg az ominózus “ötös ülést”, annak is szélső részét...

Mindig akadt egy terelő emberük, akinek az volt a dolga, hogy testével vagy táskák egymásra halmozásával takarja a rájuk látást. Persze az utazó nagyérdemű minden igyekezet ellenére látta, mi zajlik a takarni kívánt helyen...

Természetesen a csókolózáson nem lepődött meg senki, hiszen mégis csak a kilencvenes éveket írtuk, és ennyi még a prűdebb népeknek is belefért. Volt aztán példa heves pólómozgásra is a lány mellének tájékán, amiből sejtettük, hogy nem gyerekes csiklandozásról van szó. Sokat elárultak a kéjes tekintetek is. (Nem, nem az enyém.)

Egyetlen egyszer magam is majdnem áldozatául estem egy ilyen kis közjátéknak. Történt ugyanis, hogy sikerült pontosan előttük helyet foglalnom, és a kiengedett hajam rálógott a támlára, aminek a fogantyúját a leányzó közben erőteljesen markolta – a hajammal együtt...

Sajnálom, hogy a pettingnek ez a buszos megjelenítése kimaradt az életemből (na, most lehet mondogatni, hogy Helen még szűz ezen a téren;-), viszont a mentségemre legyen írva: smárolnom azért sikerült a hazafelé tartó járaton.

Változtak a szokások a bérletes tapizást illetően. Anyuka mesélte, hogy manapság már nem csak kizárólag a hátsó üléseken, hanem a busz bármely pontján előfordulnak szexuális ütközetek, és a helyzet pikantériáját az adja, hogy a korábbi csendes matatást felváltotta a hangos kéjelgés. Vagyis: a “mindjárt tövig nyalom a picsádat” és a “szívesen szopnám a kemény farkadat” mondatok úgy szállnak a levegőben, mint pitypang bóbitája a nyári szélben...

Istenem, miről maradok le...