Retro Helen 2008. június 8
Kedvcsináló: "Tündi egyik pornófilmje valahogy Bori kezébe keveredett, aki Vikivel és Esztivel puszta kíváncsiságból belenézett, amikor is Viki felkiáltott: „ugye nem mondjátok komolyan, hogy most a régi osztálytársunk picsáját nézzük?”…
Június 7: EB megnyitó. Ez volt az egyetlen dolog, ami miatt neccesnek találtam az érettségi találkozón való részvételemet. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy megmutatom magamat az egykori osztálytársak előtt. .. Egyenként szállingóztunk, és gyülekeztünk az Alma Mater elé. Persze a régi termünkbe nem mehettünk, mert épp nyelvvizsga zajlott a gimnáziumban. Be kellett érnünk a számítástechnika-laborral. Osztályfőnökünk hozta megszokott formáját: szívatott bennünket… Többek között azzal, hogy az egyik srácnak biztos szerelmi viszonya volt az angol tanárnővel. Aztán mindenki mesélhetett magáról. Volt, aki időközben pénzügyi igazgató lett, volt, aki épp Angliából tért haza, és akadt olyan is, aki azért nem jelent meg, mert pont június 7-én repült vissza az Egyesült Államokba… Ehhez képest az én 4 hónapos németországi munkám említést sem érdemel. Nem beszélve a magánéletemről…
Valaki már a harmadik babáját várja, valaki azért ugrik haza, hogy szoptasson, valaki babaalbumot hoz magával, valaki el sem jön, mert éppen szül, és vagyok én, aki nagyon gondterhes… Miután túléltük a viszontlátás örömét, és az élménybeszámolókat, indultunk is az étterembe vacsorázni. Képzeld, képzeld, a kerthelyiségben hatalmas projektorra kivetítve ment az EB nyitómeccse! De nem részesültem abban a szerencsében, hogy a vacsorát a szabad ég alatt fogyasszam el… Rám jellemzően, mondhatni szakmai ártalomként, kérdeztem mindenkitől mindenfélét. Főleg a mikor, mennyi, hol kérdések voltak terítéken, ahogy újságíró berkekben ez szokás. Sajnos a kisbaba-fürdetéshez és szobatisztasághoz-szoktatáshoz szakkönyv hiányában nem találtam szavakat, össze is néztem ugyancsak gyermektelen Borival, aki sokatmondóan felhúzta szemöldökét, és kortyolt a finom vörösborból…majd csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy buliba indul éjfél után, ahol bababömböléssel tuti nem fog találkozni, és nem is kell hajnali kettőkor más miatt vérágas szemmel kibújnia a meleg ágyikóból…egyet sajnáltam igazán: kocsival voltam, nem ihattam, pedig szívesen csatlakoztam volna ez előttem szólóhoz minden értelemben…
A „milyen jó is anyának lenni” Platón-i megjegyzésnél szükségem volt egy kis friss levegőre, és a csehek 1-0-ás vezetése kellemesen javított azon az észrevételemen, hogy egyesek akkor is metafizikáról csacsognak, amikor valójában irodalmi szakkörön vesznek részt… Gondoltam is rá, hogy szövetkezek Borival, és felváltva részletezzük élményeinket a multik családbarát technikájáról, aztán jobbnak láttam okosan csendben maradni, azzal a fontos tudattal fejemben, hogy én is értékes része vagyok a társadalomnak függetlenül attól, hogy diplomámat nem a szülőszobában szereztem…
Adrienn mondta meg az igazán frankót: „pasim nincs, de ARRA mindig találok valakit…”
Pikánsabb sztorik is repkedtek a levegőben a szaros pelenkák téma mellett. Mint például az, hogy Nóra második férje egy férfival kavar, vagy az, hogy Tündi „visszavonult” a pornóiparból, és 5 évvel fiatalabb kivitelben hirdeti magát az iwiw-en…
Tündi egyik pornófilmje valahogy Bori kezébe keveredett, aki Vikivel és Esztivel puszta kíváncsiságból belenézett, amikor is Viki felkiáltott: „ugye nem mondjátok komolyan, hogy most a régi osztálytársunk picsáját nézzük?”… Na, ezen a ponton kezdtem úgy vélni, hogy kezd alakulni a jó hangulat… Reméltem, hogy a parkoló felé menet nem ugrik ki egy szatír a sötét park egyik bokrából. Maximum én is széttártam volna a blézeremet, mutatván: nekem szebb van…
