Szerinte igen könnyű a gyereknevelés, aztán indul plázázni a szingli barátnőivel, és passzolja kölykeit a nagyinak...

Kurvára nem bírom ezt a típust (se). Tudod ő az a jópofizós fajta, aki tényleg röhög rajtad, hogy "ne stresszelj már ennyire, én is főzök, mosok, takarítok", majd dobja is a hároméves Lujzikát valamelyik tánti karjaiba, hogy ő otthon békés körülményeket között tudjon kávét főzni...

Ő az, aki véletlenül anyuci-apuci házában/lakásában maradt férjestül, porontyostul, ahol jó, ha lakik még két testvére, három dédikéje, és egy agglegény sógora macskával, hogy minimum három felnőtt jusson egy kölyökre, ha látszatanyunak ahhoz támad kedve, hogy egész délután ráérősen támaszkodjon a kertkapura és számolja a babakocsi-forgalmat...

Ő az, aki "annyira távolra nem lehet költözni a szülőktől" mentalitásban él, ezért a szomszéd utcában vesz építési telket, hogy ha gyors elintéznivaló akad, vagyis például keresztrejtvényt akar fejteni, akkor a bébit ne kelljen túl messzire vinni...

Ő az, aki roppant megértő és lelkiismeretes a családjával szemben, így nem jelent számára gondot, ha a bömbölő csecsemőt átpasszolja az éjszakai műszakból éppen hazatérő férjének, mondván:"Már 10 perce nem alszom..."

Ő az, akinek a 20 éves fia/lánya kurvára nem emlékszik arra, hogy gyerekkorában bármilyen közös élménye lett volna az anyjával, rossz esetben arra sem, hogy egyáltalán anya (is) nevelte...