Gondolom ilyenben még lesz részünk...
Minap a gyönyörű napsütésben tologattam Gyereket, aki egyszer csak ordítani kezdett. Nyomtam vissza szájába cumikát, de nem segített...
Végül is csak egy egész utca hallotta...
Már kivettem Gyereket a babakocsiból, ringattam a karomban, na, ez bevált. Most egy darabig nem sétáltatom arrafelé Gyereket...
Persze Teddy jót röhögött rajtam, és közölte, hogy akkor Gyereket egy darabig még nem visszük színházba...
Aztán Teddy is megszívta...
Babakocsival nyugisan beült a kávézóba, tejecskéjét kávéjába öntötte és ráérősen készült elfogyasztani az italt, amikor is Gyerek szája sírásra görbült. Teddy ipari sebeséggel hörpintette ki a csésze tartalmát, magára kapta kabátját, sebtiben fizetett, és éppen kilépett az ajtón, Gyerek pedig úgy döntött: mégsem bőg...
Édes öröm a káröröm...