Vasárnap reggel a férjem farka ébresztett. Kár, hogy a spermákról megfeledkeztem...

Kiadós kufircunkat követően még doromboltunk egyet az ágyban. Ez olyan jól sikerült, hogy én vissza is aludtam. Persze az újbóli ébredésem ijedtséggel párosult, félve, hogy nem készül el időben az ebéd. (Jó az asszony, jó az asszony...)

Hirtelen mozdulattal ugrottam ki a takaró alól. Na, emiatt az addig mélyen bennem állomásozó Sperma Hadtest ipari sebességgel távozott belőlem. Csak úgy suhantak végig a lábszáramon, mint mezei egér az őszi tarlón. Természetesen én próbáltam náluk gyorsabb lenni – még hevesen sikoltoztam is -, és elérni a zuhanyzót. Nem jött össze...

Papucsomba verbuválódott a teljes NATO, vagyis a Nemi Aktus uTáni Ondó. Így aztán a krumplihámozás helyett első körben papucsot mostam...