Ez morbid történet, ezért érdemes lesz kezeket a takaró fölé tenni...

Összefutottam egy régi ismerősömmel, aki arról volt anno híres, hogy képes volt fűvel-fával egyidőben, akár többször is, és utána ezt boldog-boldogtalannak részletezte, mert azt hitte, hogy ettől mindenki beizgul, vagy valami hasonló...

Baszki, ezt a szokását a mai napig gyakorolja, pedig már azt gondoltam naiv fejemmel, hogy 30 után komolyodik a nő (úgy általában véve is), de ez a csaj kivétel. Együtt él ugyan egy fazonnal, de nyitott kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy minden nap Józsinak főz vacsorát, de abból hétfőn Pityu, kedden meg Laci is eszik...

Újságolja nekem a csajszi, hogy képzeljem már el, milyen tragédia esett meg vele. Szopatja a legjobb barátnője...

Legjobb barátnő vőlegénye tavaly nyáron halt meg. Biciklizett hazafelé a munkából és elütötte egy autó. Idén lett volna esküvő, már közös lakásban laktak, szóval barátnő földig sújtva, valahogyan fel kell dobni a hangulatát...

Jött a farsang, és fűvel-fával kefélő hősnőnk (későbbiekben Keffencske) itt a neten megismerkedett egy elvált pasival, akit hívjunk Endrének. (Bocs, de nemrég néztem, mi a legkedveltebb férfinév mostanság a szülőszobában, és ez volt az. Fura, nem?...) Szóval ez az Endre hajlandó volt laza kamatyra Józsival és Keffencskével, és ha már így hozta a sors, tegyük bele a közösbe a bánatos barátnőt is, mert hátha ettől virulnak a kvázi-özvegyek...

Ugye milyen aranyos történet?

És még nincs vége...

Mert képzeljétek: Endre szerelmes lett bánatos barátnőbe. Vagy válás után kapóra jött neki egy lakás, ezt már soha nem tudhatjuk meg. És ilyen formában a kamaty is elmaradt, ami roppantul felbosszantotta Keffencskét, aki azóta BB-t (bánatos barátnő, ha valakinek nem lenne tiszta) azzal vádolja, hogy nem gyászolta kellő ideig és kellő módon a vőlegényét, nem beszélve ama borzalmas tettéről, hogy jópasi Endrét is kivonta a forgalomból, mint lehetséges ágyastársat, azta baszki...

És most lehet azon vitatkozni, mennyi ideig illendő gyászolni az elveszített szerettünket...

Mert szerintem, ha nagyon szerettünk, akkor a hat hónap kurva kevés a felejtésre, akkor is, ha jópasi Endre igggen vonzó, érzékeny, gyengéd (gondoljatok még ide néhány pozitív jelzőt, és a nagy farok is benne lehet...). Persze ha a rezsiköltségeket nem bírjuk egyedül állni, akkor felejthetünk gyorsabban is, csak ne foglalkozzunk a Keffencske-félék megjegyzéseivel és a hátunk mögötti súgás-búgással...

De akár dughatunk is egy jópasi vadidegennel...