Ez tipikusan az az eset, amikor ribancosan lökdössük a babakocsit...
Szeretem a tűsarkút, de a tűsarkú nem szereti a macskakövet. Pedig én akkor is baszki tűsarkúban fogom Gyereket tologatni! Ennek két oka van. Első: tűsarkúban jobban feszül popómra a gyatya. Második: há' bakker MILF-nek akarok látszani, legalább két óra erejéig...
Na, az van ugye, hogy tűsarkúban babakocsit mozgatni oda-vissza (többnyire oda) igényel némi gyakorlást. Kezdetben azt, hogy próbálj a kövekre lépni és ne azok közé. Ezt követi az a lecke, hogy igyekezz minél egyenesebb tartással haladni, mondjuk, mintha mezítláb szaladnál, de semmiképp ne tűnj olyannak, mint aki három kiló lószart cipel a bugyijában és nem akarja, hogy a szar a seggéhez érjen...
Valamivel neccesebb a szitu, ha Gyerek már képes önállóan elindulni a saját lábán, de helyváltoztatása még erősen hajaz szomszéd Lajcsi bácsi kocsmából hazavezető, biciklivel egyensúlyozó mozgásához. Ilyenkor célszerű kapucnis kabátot adni Gyerekre, hogy a tűsarkú íve ízlésesen kövesse a kezed kapucnit szorongató játékát...
Gyerek persze a kavicsos játszótér felé veszi az irányt, és nem, nem azért, mert ott neki durvára jó, hanem mert nagyon is tisztában van vele, hogy Te baszki tűsarkúban nyomod. Kavicsos játszótéren minimum ötven ember. Mindenki sportcipőben, de legalább mokaszinban. Kicsit reménykedsz, hogy a mély dekoltázsod leköti a figyelmet, ám ez is szertefoszlik, amikor egy három év körüli kislány hangosan kiáltja: "Anya, Anya! Néni mi az, amin mászik???"...
Te azért rendületlenül zúzod a kavicsot, közben sikerül Gyereket is stopra intened egy szabadesésben, és diadalittasan nyugtázod magadban: Baszki, jó anya vagyok én, jó anya vagyok. Tűsarkúban is jó anya vagyok...
Macskakő és tűsarkú nem barátok. Hetente egyszer azonban kibaszottul jól esik, hogy a belvárosban, Gyerekkel az oldalamon olyan lehetek, mint egy macskanő...
