...mert a reggeli szarás kötelező dolog...

Teddy kb. az ipari forradalom óta minden reggel egy kiadós kakálással indítja a napot. Ez valahogy így programozódott a szervezetébe, és ő nagyon értékes folyamatnak tartja, ugyanis ezzel elkerülendő, hogy a munkahelyén kelljen ráülni a vécére és csendben, visszafojtva produkálni, mert milyen ciki már, ha a menedzser fingásait, nyögéseit hallgatja egy az illemhelyre éppen betévedő pór beosztott...

Na de, mióta Gyerek is velünk él, Teddy reggelente hiába trónol a klotyón, csak nem akar az a salak távozni az altestéből...

Egyik este szomorú hangvétellel közölte is velem, hogy nem érti, mi történt vele, ám jóideje képtelen az ébredés utáni pottyantásra, pedig erőlködni!!! is szokott, és csak nem, csak nem...

Majd hozzáfűzte, hogy mindez Gyerek születése óta alakult így szép lassacskán, és kicsit fájdítja a szívét, amiért felborult a szarháztartása...

Hirtelen nem tudtam mivel vigasztalni a témát illetően...