Ha férfit bevásárolni küldünk, a lista mellé célszerű szemléltető rajzot is mellékelni...
Van a “valamit mégis veszek” típus, akit a listán szereplő árucikk hiánya annyira kétségbe ejt, hogy képes egy teljesen más cuccal helyettesíteni. Rendszerint sörrel vagy műszaki kütyüvel...
Apám is ebbe a kategóriába tartozik. Ha a boltban elfogyott a tej, hazahozott egy tehenet...
Amúgy anyám sosem könnyítette meg apám dolgát. Anyám ugyanis mindig felvágottat írt a cetlire, és apám vett is Herz szalámit, mire anyám órákig viaskodott, miért nem Kaisert kért a pultostól...
Két dolog van, amit apám soha, semmilyen körülmény között nem vásárol. Tampon és betét. Szerinte az vérciki. Lehetőleg a helyet is messzire kerüli, ahol ezen termékek sorakoznak. Ilyenkor anyám persze jön a szokásos szöveggel, hogy “bezzeg a Laci (munkatársnő férje) még azt is tudja milyen márkájú betét kell a feleségének...” Na bumm! Mondjuk ez tényleg nehéz feladat a pasik számára, mivel a Always, zöld tasakban, normál méretben már túl sok információ ahhoz, hogy meg is találják...Jah és mellesleg a pénztáros biztos azt fogja gondolni, emberünk épp menstruál. Nem beszélve a férfitársak megvető pillantásáról, mert ugye az ő kosarukban “csak” három csomag pelenka figyelget két doboz tápszerrel...
Aztán van a “biztosra megyek” típus, aki felvásárolja a teljes vegyiáru-készletet, ha az asszony mosogatószert írt fel a bevásárlólistára. Na, a keresztapám pontosan ilyen. Nála a vásárlás 3-5 órán át tart (plázacicák irigykedhetnek), és még papagájeledel is kerül a kocsiba, amennyiben odahaza müzlit vár a család...
Persze a legjobb a “szelektíven vásárolok” fajta, aki még otthon! végigolvassa a listát, és ha nem szerepel azon a láda sör, el sem indul...
Igen, igen, a listát nem árt még otthon átfutni, nehogy úgy járjon az ibse, mint Pistike, aki függönykarnisért a zöldségesbe ment...