Persze az "ajkáról ki se fogy a nóta" után belesültem a szövegbe, de szerencsére Google-pajtás mindent tud...
Szóval a ma reggeli vetkőzések és öltözések közepette eszembe jutott ennek az örök klasszikusnak a dallama, és gondoltam bevezetem Gyerek éneklistájára, mint új dalt...
Jobb kezemben már a krumplival teli tálat tartottam, úgy hajoltam Teddy válla fölé, hogy én is lássam a laptopon a szöveget, és ketten repedtfazekaztuk eme régesrégi úttörő slágert, amit a mindjárt öthónapos Gyerek megszeppenve fogadott, és el is aludt rajta...
Mondtam is a Kedvesnek, hogy azok voltak az igazán szép idők, amikor még tartozhattunk valahová, és az örsben akár Hírnök is lehetett belőlünk (még a szerencsétlenebb fajtánkból is), míg most legfeljebb "kuss a neved" tagokká válhatunk egy kisboltokat napi rendszerességgel kifosztó bandában...
Teddy természetesen nyomban leintett, hogy ő bizony már akkor sem akart sehová tartozni, én pedig egy apró könnycseppet morzsolgatva a szemem sarkában (na azért nem, csak így mégis szemléletesebb az érzés leírása) megjegyeztem, hogy az életemből az úttörő korszak már kimaradt...
Azonban kisdobos még voltam...
Elvileg valahol a kis kék nyakkendőm is porosodik...elő is keresem, jó lesz Gyereknek rágcsálni, ha nő a foga...
Fiatal generáció kedvéért egy kis ízelítő abból, amiről meséltem:
