Most vagy a babakocsi kurvajó, vagy én...
Gyerekkel épp sétából jöttünk vissza, amikor is az új lakót költöztető fickó készségesen fel akarta cipelni a babakocsit a lakásunk elé...
Egyébként nem volt rossz pasas, harmincas évei közepén járhat, magas, sportos, hullámos hajjal, szóval elvihetne dugni, ha nem lenne nekem Teddy...
Persze Gyereket egyből csodaszépnek nevezte (mondjuk mi más is lehetne, miután végigmérte az anyját...) és hiába bizonygattam, hogy nem először kell felvinnem a lépcsőn a kocsit, ő azért mégis lovagiasan hozta...
Aztán sikerült megismerkednem a tényleges lakóval is, aki Anton aus Tirol (most komolyan mondom, így hívta magát), kb. hetven éves, aranyfülbevalóval és temérdek művirággal és műnövénnyel, amiknek egy részével a lépcsőházat már el is borította...
...amúgy szerintem NDK-s pornós volt így első blikkre...
...és amikor érdeklődött, hogy egyedül lakom-e, gyorsan válaszoltam, hogy minden nap sok-sok rokon látogat engem...
Na de a legszebb mégis csak az volt, amikor a hullámos hajú végre levehette a télikabátját (gondolom egész nap arra várt, hogy felbukkanjon egy nőnemű lény, akinek ezt a produkciót előadhatja) és a csillogó napsütésben izompolója domborulatait bámulhatom, miközben bal kezével Baywatch módra hátrasimítja göndör fürtjeit...
Iparkodtam vissza a lakásba, hogy jót röhöghessek...
