...és ilyen könnyen zombivá válhat az ember...
Gyerek hajnali négykor rákívánt a cicimre, húsz perc szopás után be is aludt. Állóképet meghazudtoló lassúsággal helyeztem rá a mérlegre, de a Gyereknek valahogy kiváló érzéke van ahhoz, hogy az efféle cseleket Freud-féle mélyalvásban is megérezze...
Na, gondoltam, még szopni akar, mert igen csak nyújtogatta a nyelvét. Nem, nem akart szopni, ellenben a cumiját heves mozdulattal beszippantotta a szájába...
Persze ennek a kurva cuminak van az a hibája, hogy semmilyen módon nem mászik vissza Gyerek szájába, ha Gyerek kiköpi...
Másfelől Gyerek még nem tudja megfogni kurva cumit, hogy visszatornássza a nyelve alá, ergo Helen az, akinek közvetíteni kell kurva cumi és Gyerek között...
Ehhez még társul az, hogy Helen nagyon álmos, vagyis köztes megoldás gyanánt maga mellé rakja Gyereket az ágyba, és kezével próbálja tartani kurva cumit Gyerek szájában...
Sajnos Helen kevésbé éber, mint Gyerek, tehát kurva cumi csak azért is kiesik Gyerek szorításából, mire Gyerek megint mozgásba lendül...
Azért hajnali 6 felé Gyerek kezd fáradni, látszólag alszik (kurva cumi békésen pihen a takarón), csigatempóban kiságyába teszem, és amikor fal felé fordulva álomba merülnék, Gyerek észreveszi, hogy kurva cumi nincs mellette...
...délelőtt 9-re mégis mélyalvásba esik...
...akkor most talán én is szendergek valamennyit...
...csengetnek...