...mert a mi gyerekünk csak azért is megszivatta a szüleit...

Első körben próbáltam egyezkedni a kiscsávóval, hogy várja meg, amíg az apja szabadságon lesz. Na, ebbe sikeresen bele is ment...

Teddy péntek este érkezett haza magyarba. Nekem pedig péntek este indultak el a fájásaim, persze rendszertelen formában, hol 15, hol 30, hol 20 percenként...

...meg is jegyeztem Teddynek, hogy a bébi lehet valami matematikai kódot követ, Fibonacci vagy ilyesmi...

Szombaton amúgy is hivatalos voltam magzatmozgás-vizsgálatra, ezért aztán közöltem a dokimmal, mi a helyzet alsóbb tájakon. Természetesen a doki azonnal bent is fogott....

Szobatársam - aki valami nőgyógyászati műtétből lábadozott - jobban rosszul volt a fájásaim arcomra gyakorolt hatásától, mint én magam. Igaz, ami igaz, az ágyon való négykézlábas bemutatómat lehet hanyagolnom kellett volna...

Nyomtak a szervezetembe fincsi gyógyszert - persze azt hogy micsoda, nem árulták el, mindössze annyit válaszoltak az ezzel kapcsolatos kérdésemre: feszültségoldó...

Oh baszki! Nos: feszült, az végképp nem voltam, ezt külön hangsúlyoztam is a nővérnek. Szóval a szombati napomat azzal töltöttem, hogy a Micimackós jegyzetfüzetembe nagy bőszen irogattam a szabálytalanul érkező fájásaim időpontját, miközben néhány Király L. Norbi mozdulattal kápráztattam el a mellettem fekvő beteget...

Valamikor szombat éjjel egyik pillanatról a másikra eltűntek a fájások, és aludnom is sikerült. Vasárnap reggel azzal ébresztett a szobatársam, hogy éjszaka és hajnalban a dokim a szülésznővel kiegészülve többször is be-benézett hozzám, hol tartok a szülésben...