Retro Helen 2009. november 10.
Szokásos lefekvés előtti beszélgetésünk Teddyvel könnycsalogató nevetésbe fulladt. Történt ugyanis, hogy a Kedves felvetette: ha kisfia lenne, a "Mi vagyunk a rock" klasszikussal ringatná álomba; ha pedig lánya, akkor az Entyempentyemmel...
????
Csodálkozásomat látva dúdolni kezdett egy számomra ismeretlen dallamot, és teljesen komolyan előadta, hogy már pedig ez egy gyerekdal...
Hááát Szívem, forgattam pár daloskönyvet porba pisilős koromban, de ez az Entyempentyem nagyon nem kerül elő a szürkeállományomból...nem lehetséges, hogy valami pornófilmból maradt fenn, a sok uh-uh meg áh-áh között?...
Persze visítás lett a vége. Miután a Kis kacsa fürdiktől kezdve a Süss fel napon át egészen a Csovi-csovi Dzsaszperig elénekeltem minden szóba jöhető mesterművet, végre napvilágot látott a talány...
Ez volt az...
Hát hogyne, Entyempentyem lencsilány miii?...