Retro Helen 2008. június 16.

Beültünk a Szex és New York-ra. Négyen. Tudod, épp úgy mint a filmben. Három srác és én...komoly, így volt...

Túlnyomórészt csajok szállingóztak a nézőtérre. Volt, aki pink színű körömcipőben topogott, tényleg csak a pekingi palotapincsi hiányzott az öléből...és akadt olyan is, aki nyakáig tuningolta fel a melleit, talán abban reménykedve, hogy a felette ülő pottyant némi popcornt a tejcsarnok közé...

Kísérőim legkevésbé a sikításokat tolerálták. Na, az valóban szuperül kijött a Dolby Surround-dal...

New York valóban a hihetetlen történések városa. Így például teljesen elképzelhető, hogy a lerobbant, szürke falú, ósdi bútorokkal felszerelt Carry-lakás tulajdonosának alapos festésre nem, ám méregdrága cuccokra futja...
Nem beszélve arról, hogy a híres írónő, aki amúgy laptopon nyomja, durvára nem képes sms-t és emailt írni, és külön erre a célra használatos személyi asszisztenst vesz fel...

Persze a mese végére a 40 éves utolsó szingli mégis csak "betöri" Biget, akihez egy magamformájú halandó akkor sem menne hozzá feleségül, ha ingyen dobnák utánam...mert ugye kinek kellene olyan férfi, aki nem szervezi helyettem az esküvőt...

Nem is értem, mi történhetett velem, mert amikor vége lett a filmnek, az volt az első kérdésem: hogy áll a török-cseh meccs?...