Kelbi nevű kedves olvasónk küldött nekünk egy kissé morbid történetet. Köszönjük Kelbi!
Vendégkufirc rovatunk következik:
Két éve történt, akkor voltam 20 éves. Nagyanyám rosszul lett, doki azt mondta, hogy kórházba kellene vinni, de ő hallani sem akart erről. Így aztán otthon ápoltuk, felváltva vigyáztunk rá az ágya mellett. Én sem maradtam ki a sorból, bár férfi létemre csak fél órát kellett maradnom, amíg anyám bevásárolt a boltban. A mami aludt rendesen, én pedig a nagy fotelben üldögéltem, kezemben valami női magazinnal, aminek a fehérnemű melléklete mozgásba hozta a farkamat. Tudtam, hogy nem normális dolog a nagyi betegágyánál perverzkedni, de ő ugye éppen szunyókált, a fotel karfája pedig kellően magas volt ahhoz, hogy ha fel is ébredt volna, ne lásson semmit. Ezért aztán szép csendben könnyítettem magamon. Anyám akkor lépett a szobába, amikor én egy adag papírzsebkendővel a kezemben távoztam a szemetes irányába. Kérdezte, hogy náthás vagyok-e. Mondtam, hogy lehet...
