Egy tánc még belefért, de annyira nem voltam mártír, hogy egész este kokettáljak vele...

Helen szivatása rovatunk következik:

Színvonalas báli mulatságban voltunk, és a mellettünk lévő asztalnál épp a szomszéd srác foglalt helyet családjával. Olyan jókedvem volt, hogy nyomban igent mondtam a gyerek azon kérésére, hogy ha az unokatesója felkér engem táncolni, menjek el vele...

Kis alamuszi nyuszi volt a szóban forgó unokatesó, tejfelszőke hajjal, holtsápadt arccal, a maga negyven kilójával (amin kellemetlen látványt nyújtott a testhezálló öltöny), szóval nem a zsánerem, na de egy tánc erejéig azért én is hülyét csinálhattam magamból...

Szegény pára azt hitte, hogy a Helennel való három perces ejtőzés egyenlő Helen iránta érzett szerelmével. Ha a csajokkal roptam, odatolakodott mellém. Ha más pasival roptam, le akart kérni. Ha leültem, mellém mászott és fültől fülig érő vigyorral csacsogott mindenféle baromságról. Ha kimentem vécére, kifelé jövet már várt rám a mosdó előtt. Na, ekkor váltottam át a korábbi finom hárításból bunkó paraszt stílusra...

Később a szomszéd srác szememre vetette, hogy én milyen alpári voltam az unokatesójával, amikor szép szóval is beszélhettem volna vele...

Őt is elküldtem a kurva anyjába...