Retro Helen 2008. november 12
Beültünk ebédelni egy helyi étterembe és kértük a menüt. Már a levest kanalaztuk, amikor is belépett egy középkorú nő az ajtón és jó hangosan ránk köszöntött. Egyikünk sem ismerte...
Aztán az egyik pincérhez ment, diskurált vele valamit, majd a hátsó terembe sétált. Nem is zavart volna sok vizet, ha történetesen nem jön vissza, és áll meg velünk szemben, bambán bámulva minket és a többi vendéget...
Nyújtott feléje a felszolgáló srác egy étlapot, ám a nő visszautasította, és fennhangon hozzátette:"magától el sem fogadnám..." Nem tudom mire gondolhatott, de kőkemény paraszttá nőtt ezáltal a szememben...
Időközben érkezett egy hölgy, aki annál az asztalnál foglalt helyet, ahol újdonsült parasztom cövekelt. A hölgy kérte a menüjét, és ebédjegyét az asztalra tette. Erre fel az abnormális nőszemély faggatni kezdte, hogy honnan való az étkezési utalványt, és milyen jól felvitte Isten egyesek dolgát, közben pedig egy orbitális "Jó étvágyat"-ot dobott a sarokban ebédjét fogyasztó család felé...
Na ná, hogy mi sem maradtunk ki! Odasomfordált az asztalunkhoz, és hangos Jó étvágyat kívánással nézte ki számból a pirított csirkemellet...
Legszívesebben melegebb éghajlatra küldtem volna. Az ember lánya betér egy vendéglőbe, hogy nyugodt körülmények között kiszolgálják, egyen egy jót, és akkor jön egy vadbarom és elveszi az étvágyamat...
És se egy pincér, se egy biztonsági őr, aki karon ragadná és kitessékelné. Ha már fizetek a szolgáltatásért, akkor legalább szinvonalasabb körítést kérek hozzá...
Jó, hogy a nő nem ült le rögvest valamelyik vendég mellé és nyalt bele mélyen a tányérjába. Akkor talán észrevették volna magukat az illetékesek...
