Drága férjem még bírja a kezdő feleség szerepemet...

Helen vs. Teddy rovatunk következik:

Amíg én magyarban rokonlátogatok, addig a Kedves keményen dolgozik csehföldön. Persze nem lehet élelem nélkül visszaküldeni, ezért csomagoltam neki ebédet, hogy legalább másnap ne kelljen étteremben kajálnia. Szóval az apám féle, szabad ég alatt készült gulyásleves szíve-javát merítettem az éthordó dobozkába...

Tegnap este telefonál a Drága, hogy én vagy anyám rendezte-e az ebédjét. Ki is kértem magamnak, naná én voltam. "Gondoltam. - felelte-, ugyanis a levéből nem sok került az éthordóba, fel kell öntenem vízzel. Persze azért szeretem ám az én kicsi feleségemet."

Oh.

Múltkor sikerült az egyik ingjéből mosás közben két számmal kisebbet varázsolnom. Egy másik ingjének a gallérját pedig valahogy megégette a vasaló, éppen akkor, amikor a kezemben volt. Néhány uborkát a hűtőszekrényben felejtettem a két hetes nyaralás előtt, természetesen ezek folyékony halmazállapotúvá váltak tizennégy nap alatt...

Ám Teddyt leginkább azzal bőszítem fel, hogy pisilést követően mindig úgy húzom le a vécét, hogy egy darabra vécépapír úszkál a lefolyóban...

Baszki, ez van...