Olyan pasi, aki csak és kizárólag arra az időszakra alkalmas, amikor épp nagy csalódást próbálsz felejteni és keresed az új szívdobogtató kapcsolatot...

Ezek a férfiak többnyire harmincon túl is anyukával, apukával élnek, jellemzően nincs baráti körük, ritkán követik a divatot, elvakultan munkamániásak, nem tudnak udvarolni, viszont a NŐT illetően roppant nagy elvárásaik vannak. Úgy mint pl.: legyen diplomás, önálló egzisztenciával, karcsú testtel, csinos öltözékkel, és amúgy tudjon úgy főzni,  mosni, vasalni, mint a mama. Persze az ilyen kaliberű nőknek azért van annyi esze, hogy nem állnak szóba efféle flótásokkal, ezért az átmeneti pasik rendszerint arra a sorsra jutnak, hogy valamikor harmincöt-negyven éves koruk között feleségül veszik a kissé csúnyácska szomszéd Julcsikát, aki egyébként tíz évvel fiatalabb náluk, de legalább gyerekkora óta ismerik (beleértve a melyik évben kapott fogszabályzót dologtól kezdve a miképp dolgozta ki a Pitagorasz-tételt matek érettségin), és nem utolsó sorban elég ostoba ahhoz, hogy elviselje az átmeneti ürge nem átmeneti esztelenségeit...

Arról is megismered az ilyen pasikat, ha a közösségi portálra egyetlen képet illeszt be: a vőlegényöltönyös fotóját, lehetőleg egész alakosat, szigorúan a templom bejáratánál készültet (persze úgy, hogy a mamája fejének legalább a fele szintén látszódjon a képen), és a legátmenetibb fajtájuk képes arra is, hogy a szeretett nőről is biggyesszen ki egy nagyszerű alkotást: rendszerint pont azt, amelyiken a csaj leginkább hasonlít Michael Jackson utolsó plasztikai műtétjére...

Másik hatalmas ismertetőjegye az átmeneti pasinak, hogy munkája során szereti azt hitetni közönségével, ő a lélegzetelállító macsó, ezért törekszik a szexuális töltetű, elavult viccek mondanivalója közé szúrására, amin általában csak ő maga szokott vigyorogni, aztán fültövig vörösödni, amiért senki nem reagál rá.

Gondolom nem kell sokat ragoznom, hogy volt szerencsém a fajtájához. Épp borzasztóan csalódtam valakiben, és jött ez a kis közbeékelődés, ami tökéletes volt ahhoz, hogy kitisztuljon a fejem és ráhangolódjak a következő nagy fogásra. Szóval az átmeneti pasival egy kirakodóvásárban  nézelődtünk, amikor is összefutottam egy régi osztálytársnőmmel, aki épp házasodni készült és két percben osztotta meg velem a fél éve tartó esküvői előkészületek izgalmait. Aztán a pasira mutatva kiváncsian érdeklődött:"Te mikor készülsz férjhez menni?"...

Oh.

Másodperc töredéke alatt ez a mondat szökkent ki a számon:"Jah, hogy hozzá? Soha."

Baszki, végül is nem Julcsi vagyok a szomszédból...