Retro Helen 2008. október 28.
Baszki, ilyen satnya ujjaim is csak nekem lehetnek. Az még oké, hogy a kísérőgyűrű nagy lesz...de hogy a karika is...
Én, a szőrös lábu, aprócska gyűrűhordozó, megjelenek az ékszerboltban, és ecsetelem a hölgynek, mi is a problémám. Persze mihelyst előkapom tarisznyám rejtekéből a drágaszágot, a nő hoppsz eltűnik...
...hívja erősítésnek Gandalfot...
Húzza is ki az asztalfiókot a nagy varázsló, hogy méretet vegyen az Egyről. És valóban: ez az a méret, amit inkább láncon a nyakamban kellene hordoznom...
Nyomban kerít is egy másik gyűrűt: próbáljam fel. Fel is húzom, de visszafelé már nem igazán akar jönni. Na, a végén még Hiltivel kell megszabadulnom tőle...(erről jut eszembe, hogy egyszer régen az angol tanfolyamon arról beszéltem, milyen egészséges a friss gyümölcs; az egészséges angolul healthy, kiejtve: hilszi; én baromi ügyesen hiltinek ejtettem, mire az egyik srác megjegyezte:" hozok én neked Hiltit, és láthatod milyen egészséges..."; szem nem maradt szárazon...)
...végül fizikai terheléssel váltam meg a kincstől...
Gandalf igazi ősmágusként szólt:" eggyel nagyobb méretre van szüksége..."
Aha...
Na, még egy tanfolyamos sztori a végére:
- What is your hobby?
- Yes, little hobbit, Frodo is that...