Kisgyerek és vékony barátnő párosítása abszolút kudarc...

Egyik barátosném kb. két fejjel magasabb nálam, és kb. négyszer kijönne méretem a termetéből. Úgy tíz évvel ezelőtt történt, hogy fejébe vette: általam szerez magának pasit. Oh...

Kérdeztem tőle: mégis hogyan képzeli ezt? Azt mondta: “Helen, te úgy is jól nézel ki, vonzod majd a pasikat, én pedig majd szóba elegyedek velük...”

Ám legyen...

A nagyobb hatás kedvéért vittük az akkor nyolcéves öccsét is, akit amúgy sem tudott volna magáról lerázni. Szóval igazán nagy kalandnak ígérkezett...

Egyébként pazar látványt nyújtottunk a strandon, ahogy ő, a maga száz kilójával kézenfogva vezette a kistesót, miközben én, a magam negyvenhét kilójával ballagtam mellettük. Tényleg csak az hiányzott, hogy anyának szólítsam...

Persze panaszoltam is neki ezt az észrevételemet, de ő csak legyintett egyet, és mosolygott rajtam. Addig fantasztikusan működött a történet, hogy én egyedül pancsikoltam a medencében, és a srácok “véletlenül” nekem dobták a labdájukat. Aztán az öcsike roppant hangos “Helen, gyere velem játszani!” kiabálásakor szépen úsztak tovább a legények...

Természetesen a barátnőm mérgesen távozott este a strandról, és nagyon nem értette, miért nem lehet kisgyerekkel bepasizni...