Retro Helen 2009 január 26
Mikszáth után szabadon a mi bejárati ajtónk előtt esernyő helyett egy virágcsokor pihent kedélyesen...
Persze agyam egyből Sherlock Holmes-t kezdett játszani. Bárki is volt a "tettes", ki kellett cseleznie a kintről (és amúgy bentről sem egyszerűen) nem nyitható kaput, majd a bezárt főbejárati ajtót...
...naná, hogy Szent Péterre terelődött a gyanú...
Hívtam Marcsi nénit. Nem, ő nem volt.
Átmentem a szemközti szomszédhoz, nem látott vagy hallott-e különleges dolgokat innen a portánk felől. Nem.
Leszállt az est, és én komolyan parázni kezdtem. Először is azon, hogy szenilis vagyok, és valójában durvára be sem zártam a bezárnivalókat, mikor a távozás mezejére léptem délután...
...aztán meg azon, hogy valamelyik sötét helyiségből maga Baltás Gyilkos köszönt rám, bal kezében szerszáma, jobb kezében véres lábszár...
Amúgy a csokor csodaszép. "Millió, millió, millió rózsaszál, vérvörös takaró tavaszi út porán
Millió, millió, millió rózsaszál, gyönyörűbb üzenet sohasem lesz talán..."
...és feladója ismeretlen...
