Retro Helen 2008 augusztus 26
Tuti kis szolgálati kocsival átlibbentem Burgenlandba, konkrétan St. Michael-be. Előzőleg nagyon bekészültem mindenféle viamichelin és map24 oldalakról letöltött térképekkel, és indulás előtt a főnökasszonyt is fel kellett hívnom, hogy rögvest indulok, várjon ám...
Aztán úgy esett, hogy segédeszközök nélkül autózgattam 45 percet, és nem tévedtem el, pedig ez nagy teljesítmény. Mihelyst megérkeztem, el is kaptam az első utamba kerülő értékesítőnek látszó emberkét, hogy én lennék a beharangozott magyar csomag...
Oszt odakint egészen másképp működik ám egy autószalon, mint nálunk. Kezdve azzal, hogy saját ingyen büféje van...
Megismerkedtem a szicíliai családdal is, vagyis főnökasszony férjével, apjával, ilyen és olyan felmenőivel, akiket alig-alig lehet megkülönböztetni egy most betért ügyféltől...pláne, hogy sörözgetnek a büfé előtti asztalkánál, üdítőre invitálva az egyik autószerelőt...na ez az, amit nálunk soha...
Dolgom végeztével visszatértem a hazai valóságba, és röpke fél óra múlva szembetaláltam magamat az idős tulajjal, aki viccesen közölte, hogy utánam jött...és beszél a lányával (alias főnökasszony), hogy ugyan má' találjon ki ismét valami okot, ami miatt ki kell utaznom, mert a Papi szeretne engem meghívni egy igazi osztrák fagyira...
Szóval így alakult bemutatkozásom a klánban...
