Retro Helen 2009 január 14
Akár a háztartást, akár egyéb szükséges és szórakoztató dolgot veszek alapul, azt kell tapasztalnom, hogy az élet minden szektorban 160 centimétertől kezdődik...
Ebből kifolyólag nekem gyakorlatilag dupla annyi energiámba kerül az összes alapvető dolog, ami másnak csak egy karnyújtásnyira van...
Kezdve azzal, hogy a szekrény tetején lévő dobozt székre állva sem érem el, vagy szikrázó napsütés esetén hiába húzom le a kocsiban a napellenzőt, durvára nem használ...
Megfigyelmet, hogy csupán 2, azaz kettő rohadt kis centiméter választ el attól, hogy ilyen - mások számára fel sem merülő - problémákat lerázzak magamról. A szószerinti "kis ember" hátrányos méretéből fakadóan mindig megszívja. Hiszen már az óvodai tornasorban az utolsó helyre kerül...nem látja a filmet a moziban...a színpadot koncerten...nem éri el a kapaszkodót a buszon...
Na ezért is gondolom én azt, hogy a dörgés 160 centimétertől kezdődik. Még egy kellemes 165 centit sem tudtam összeszedni. Így szinte élet-halál harcot vívok, ha a legfelső polcról kell valamit leemelnem...
És akkor még szerencsésnek mondhatom magamat, mert anyuka olyan magas sincs, mint én...
