Olvasókkal kezdtük a hetet, Helennel végezzük...
Szopizmus
Amikor útnak indítottam ezt a blogot, sokáig gondolkodtam azon, milyen néven fusson. Aztán beugrottak a szofisták. Azok az ókori görög gondolkodók, akik a retorika mellett azt is tanították, hogyan lehet legjobban boldogulni az életben. Majd eszembe jutott, hogy az élet tulajdonképpen egy tökéletesre sikeredett szívás, amiben gyakran szopunk, mégis helyt kell állnunk. Még nevettem is, hogy akár szex jeleggű dolog is kisülhet még ebből, és nem kell fejemet a falba vernem, miért pl. az Életem története címet választottam. Valahogy így született a szopizmus...
Alakulás
Eleinte csak akkor írtam, ha pár jobb létre érdemes embertársam miatt kigyulladt bennem az önmegsemmisítő gomb, amit a gép előtt ülve hatástalanítottam. Volt olyan időszakom, amikor hetekig nem is jártam errefelé, mert egyszerűen nem érdekelt. Nem arról értekeztem/értekezem, hogy ki vagyok és hová tartok, hanem arról, hogyan jutottam el idáig. Más lelkizik, én öniróniába folytom az életemet. Ezeken a posztokon keresztül nem vágyom szeretetre, dícséretre, megértésre, elismerésre. Unalmas is lenne, ha nap mint nap azzal kellene szembesülnöm, mennyire tökéletes vagyok.:D
Na, baszki Helen, ne viccelődj már megint...
Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a nyelvtanári diplomám mellett újságíró végzettségem is van. Mivel németet nem akartok tanulni, a franciától meg féltek;-), ezért ebben a blogban az utóbbi munkámat gyakorolom. Van stílusváltás bőven, hiszen attól csodálatos a világ, hogy merjük felfedezni. Interaktív üzemmódban működöm. Múzok párat, ha a helyzet úgy kívánja, de arra ne kérjetek, hogy holnap Szeplőtelen Szűz Mária legyek, holnapután pedig Xéna hercegnő. Mindössze azért, mert ilyen gyorsan nem tudok jelmezt kölcsönözni.:D Viccet félretéve: nem akarok szabályokat követni és megfelelni. Most ez vagyok én. Akinek tetszik, marad. Akinek nem tetszik, annak köszönjük az eddigi jelenlétét, de nem csukjuk be előtte az ajtót, ha később mégis visszajönne. Végül is ez a blog olyan, mint maga az élet. Változik. Változik a szerzője. Változik az olvasója.
Folytatás
Nyár beköszöntével nagy valószínűséggel nem lesz minden nap új poszt. Menjetek kirándulni, ne üljetek már annyit a gép előtt!;-) Egy darabig még folytatni fogom itt a népfertőzést, ellenszerem pedig nincs. Természetesen Vendégkufircolni is lehet, a levelesláda várja a történeteiteket. Bármilyen stílusban és hangnemben írhattok, a végén úgy is a Szopós borjú viszi el a balhét.;-)
Picsogni továbbra sem fogok, hiszen én az a fajta Barbie baba vagyok, akinek nem pink szalagocska, hanem elemes építőjáték áll ki a seggéből...